3 perc olvasási idő (653 szó)

Európa szélét középen kell keresni?

„Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol és issza borát..." Az előző mondat bizonyára mindenki számára ismerős, azt azonban kevesen tudják lengyel bajtársainkról, hogy korunk Európájának egyik leghomogénebb és ennek ellenére meglepő mód legszélsőségesebb társadalma. Az ország etnikai kisebbsége mindössze a lakosság alig 2-%-t teszi ki, mégis az ezredforduló óta egyre növekvő népszerűségnek örvendenek a szélsőséges nézetek, Varsó pedig a radikális mozgalmak és a muszlimellenesség fővárosává vált. 

​November 11. a Lengyel Függetlenség kivívásának Nemzeti ünnepe. 2009 óta azonban ez a nap mást (is) és többet jelent az ország lakossága számára. Ekkor történt ugyanis, hogy két néhány száz fős, fiatal nacionalistákból álló csoport felvonult Lengyelország belvárosában randalírozva új értelmet adva a megemlékezésnek. Ez a két társulás a Nemzeti Radikális Tábor és az Összlengyel Ifjúság volt, kik nevüket és ideológiájukat a Második Világégést megelőzően működő fasiszta szervezetektől vették örökül, melyek híresek voltak antiszemitizmusokról és a kisebbségekkel szembeni agresszív fellépéseikről. 2010-re az ünnepi menet több ezres, az azt következő években több tízezres, az elmúlt esztendőkben pedig közel százezres érdeklődésnek örvendett, annak ellenére, hogy rendszeresen erőszakos cselekményekbe torkollot. Az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a kisebbségek vegzálása, valamint a homofób beszéd a menet állandó tartozékának számít, mint ahogy a rendőrökkel, vagy az antifasiszta csoportokkal történő atrocitások, összetűzések. A legsúlyosabb incidens 2013-ban történ amikor is a felvonuló szélsőséges csoportok felgyújtották a Zbawiciela téren álló LMBT-szimbólumnak számító szivárvány installációt, miközben a kiérkező tűzoltókat kövekkel és egyéb tárgyakkal dobálták, így akadályozva annak eloltását. Bár a szivárványt újra építették a rongálás után, 2015-ben végül lebontásra került, köszönhetően annak, hogy újabb támadások érték, összesen az első eset óta hatszor gyújtották fel. Ami továbbá még kiemelendő az esettel kapcsolatban és szintén képet ad a Lengyel társadalomban fokozottan jelen lévő radikalizmusról, az a vezető politikusok reakciója volt a 2013-as gyújtogatás után. Bartosz Kownacki aki a Jog és Igazság Pártja (PiS) parlamenti képviselője enyhén szólva politikushoz és emberhez nem illő módon értékelte az eseményeket, valamint a szimbólum helyreállítására fordított forrásokat elvesztegetett pénzként titulálta. 

Na de honnan ez az elképesztő nacionalizmus és radikalizmus?

Az egyik komponens a korábbi baloldali kormányok inkompetenciájában keresendő. Az utolsó baloldali lengyel kormány 2005-ben került leváltásra. A bukás legfőbb oka a kormánypártok képviselői és politikusai körül felmerülő korrupciós botrányok, a lengyel gazdaság romokban léte, valamint a rendkívül magas munkanélküliség volt. A lengyel emberek és főként a fiatalság kilátástalannak látta saját helyzetét és jövőjét, ebből pedig a szélsőséges, nacionalista pártok profitáltak. Ennek bizonyítéka a 2005-ben kormányra jutó euroszkeptikus, populista jobboldali Jog és Igazság (PiS), a nacionalista, antiszemita szélsőjobboldali Lengyel Családok Ligája (LPR) és az idegenellenes, büntetett előéletű személyeket a soraiban tudó Önvédelem Párt (SRP) koalíciójának kormányra kerülése. Az emberek nem csak szimplán változásra, hanem radikális változásra vágytak, melynek köszönhetően szélsőséges erők kerültek hatalomra, míg a baloldal szépen lassan szét esett és mára soha nem látott mélységbe süllyedt. Második komponense a lengyel társadalom szélsőségessé válásának, annak az egyházhoz való viszonyában lelhető fel. Lengyelország Európa legkatolikusabb országa. A római katolikus egyház ultrakonzervatív értékrendjével jelentős hatással bír a politikusok és választóik gondolkodására egyaránt. Ennek bizonyítéka az abortusz kíméletlen tiltása, vagy a Szejmben (lengyel törvényhozás alsóháza) sorozatosan, évek óta elbukó azonos nemű párok élettársi kapcsolatra való bejegyzését engedélyező törvényjavaslat. Harmadik és egyben utolsó összetevőnek pedig labdarugó szurkolói csoportok sajátos kultúrája tekinthető. A lengyelek köznapi nevén „ultrák" és csoportjaik előszeretettel használnak többek között fasiszta jelképeket és nagy népszerűségnek örvendenek a lengyel ifjúság körében. A 2012-es Lengyel-Ukrán közösrendezésű labdarugó Európa-bajnokságot megelőző időszakban elkezdődött a kormányzat részéről ezen csoportok tűzzel-vassal való üldözése és az általuk közvetített rasszizmus és gyűlölet kiszorítása a stadionokból, ám ez is csak emelte népszerűségüket, ezzel párhuzamosan növelve a radikális és szélsőséges gondolkodás popularitását.

Napjainkban Lengyelországot a már említett populista, euroszkeptikus, időközben mérséklődő de szélsőséges nézeteket nem megvető Jog és Igazság Pártja (PiS) vezeti, miközben az ifjúság körében egyre csak népszerűbbek a radikális nézetek és ki tudja hol van ennek a vége. Egy biztos a Lengyelországban fennálló helyzet érdekes és egyben aggasztó. Reménykedjünk abban, hogy bizonyos esetekben a történelem nem ismétli önmagát.



Legyen ART-Tér Komáromban!
OtthONline - újabb civil összefogás

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2024. március 28. csütörtök