A harmadik hullám és a kormány „sikeres” válságkezelésének margójára
2021. március 14., vasárnap, a nap, amikor piciny hazánk egészségügyi rendszere elérte teljesítőképességének sokadik alkalommal erőszakkal kitolt határát, bármelyik pillanatban összeomolhat. Közben kormányunk látens intézkedéseket hoz, sikeresnek tekinti saját munkáját, és természetesen a már megszokott módon nem ismer határokat. Hol kezdődött ez az egész? Mi lesz a vége? Mikor lesz vége?
Amikor ezeket a sorokat írom, több, mint 1100 honfitársunk fekszik lélegeztetőgépre kötve, reménykedve gyógyulásában és abban, hogy „nem hagyják az út szélén", ahogy azt „honatyáink" anno megígérték. A valóság ezzel szemben az, hogy az egészségügyi rendszerünk a lélegeztetett betegek számát tekintve 1000 fő körüli kapacitással bír. Ami azt jelenti, hogy eljutottunk arra a pontra, amikor az orvosoknak kell mérlegelnie, hogy kit érdemes lélegeztetőgépre kötni, kinek van nagyobb szüksége a mesterséges lélegeztetésre, kinek az élete a fontosabb. Hogy alakulhat ki ilyen helyzet egy modern, demokratikus alapokkal bíró nyugati államban úgy, hogy kereken egy évünk volt felkészülni? A válasz egyszerű, sehogy!
Egy demokratikus országban kormányunk már évekkel ezelőtt megbukott volna, sokkal kisebb stiklik miatt. Folyik a csapból, hogy sikeresen küzdünk a vírussal, sikeres a válságkezelés. Ha ez a siker, akkor adjunk hálát az égnek, hogy nem vagyunk sikertelenek, ki tudja, akkor milyen állapotok uralkodnának. Az egyetlen siker, amit elkönyvelhet Magyarország vezetése, hogy még hatalmon van.
A lakosság egyre szegényebb, az árak folyamatosan emelkednek, az oltási tervnek azon túl, hogy alapjában véve hibás, el se kezdődött a megvalósítása; már összeomlott a rendszer. Folyamatosan megy a sumákolás, közben a kormányközeli ismerősök utazgatnak, felvásárolnak cégeket, gyárakat, ingatlanokat, tovább gyarapítva amúgy sem apró vagyonukat. Az oltások árát és beszerzési módját tekintve a kormány számára egyre égetőbb dolgok kerülnek a napvilágra. Tényleg nincs határ? Semmi sem elég?
Nagyon úgy néz ki, hogy nincs. Már az emberi élet sem fontos, az oltásokon is profitot kell szerezni, na meg nyilván a költségesebb orosz és kínai vakcinákból kell bevásárolni nagy mennyiségben, szem előtt tartva a már kiépített nemzetközi barátságokat, mert ugye az fontos. A „jó barátok" mindig számíthatnak egymásra.
Miért nem a dolgozóképes lakosság körében kezdődtek meg az oltások a krónikus betegek mellett? Tudom, buta kérdés, hiszen a nyugdíjasok a gazdaság szavazatgyár működésének elengedhetetlen fogaskerekei. Elvégre egy hónap híján jövő ilyenkor országgyűlési választások lesznek. Nem lehet elég korán kezdeni a voksok begyűjtését, és persze a pandémia sem fontosabb a hatalomnál.
Mindenki tisztában volt vele, hogy jön a harmadik hullám, és valószínűleg az ingyenes parkolás, a tonnaszám rendelt, kézikönyv nélküli kínai lélegeztetőgép, kezelésre alkalmas személyzet nélkül, valamint az egészségügy további züllesztése egyoldalú szerződésmódosítással nem fogja megállítani. És most itt vagyunk: Túlterhelt egészségügy, kifacsart orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók. Ha az ember elkapja a vírust, egyre rosszabbak az esélyei, ha más baja van, elhajtják.
Sajnos ez napjaink Magyarországa, a nyugatias maszk mögött bujkáló vadkeleti populizmus. Egyre igazabb a kormány egyik nagyot ment mondata, amely szerint „itt kell lenned, hogy elhidd", mert azt biztos, hogy ha nem látnám saját szememmel azt, ami itthon van, a világért se hinném el senkinek. A változtatás a mi kezünkben van, jobb esetben békés úton egy év múlva. Addig pedig reménykedjünk, hogy a helyzet valahogy megoldja önmagát, mert egy biztos: hogy nem a kormány fogja. Tisztelet az összes egészségügyi dolgozónak, kitartást a betegeknek és családjaiknak. Tisztelet a Hősöknek!
kép forrása: unsplash.com