Több Emberi Jog, kevesebb Kína, avagy a kínai-európai szankciók diplomáciai hatásai
Pár hete az Európai Unió harminc év után újra szankciókkal sújtotta Kínát. A szankció oka az emberi jogok megsértése, mely szerint Xinjiangban, a muszlim ujgorok szisztematikus szabadságait és emberi jogaikat veszélyeztették. Kényszermunka, megalázó körülmények, a hit és vallás szabadságának elnyomásával vádolja őket az EU. Vajon, miért lépett fel pont most az Európai Unió Kína ellen? Hogyan befolyásolja ez az esemény a jelen demokrácia megítélését? Mi köze van ennek Európához és az amerikai-kínai kapcsolatokhoz?
Az Európai Unió márciusban szankcionálta Kínát. Ennek eredményeként, négykínai tisztviselőre és egy entításra, az újgur kisebbség emberi jogi megsértése miatt az Európai Unió utazási tilalmat és vagyon befagyasztást rendelt el. A muszlim vallású ujgur közösségeket ugyanis munkatárborokba és átnevelő táborokba száműzik. Többen szexuális erőszakról és bántalmazásról számoltak beszámoltak. A kínai kormány tagadja a vádakat, a nemzetközi jogi normákra támaszkodva. A macska-egér játékra Kína is reagált, kiutasítva tíz európai magánszemélyt és öt Európa Parlamenti tagot. A szankció eredménye a Magnisky Act-ben foglaltaknak felel meg, amelyet még decemberben fogadtak el az Európai Unió. Ezen törvény olyan mechanizmusokat foglal össze, amelyek gazdasági szinten korlátozzák a feltételezett elkövetők pénzügyi mobilitását.
Az EU-t követően több ország is népirtásnak vagy éppen emberi jogi visszaélésnek könyvelte el a kialakult konfliktust. Többek között Kanada, Anglia és az Egyesült Államok is szankciókat fogadott el Kína ellen.
Az ujgurok elnyomása nem egy újkeletű probléma. Xinjiangban körülbelül 12 millió ujgur él, akik többsége muszlim vallású, saját nyelvvel és kultúrával rendelkeznek. A térséget azonban kínai etnikumú többség lakja, amely veszélyezteti a kisebbség fennmaradását. Több vád is szárnyra kapott a nők sterilizálásával kapcsolatban. Sőt, 2020-ban az Australian Strategic Policy Institute bizonyítékkal tudta alátámasztani az átnevelő táborok létezését. A táborok börtönként funkcionáltak, ahol az áldozatokat kényszermunkára ítélték és kínozták. Az megmenekültek közül többen szexuális erőszakról és bántalmazásról számoltak be. Kína reakciója a kilencvenes és kétezres években történekkel magyarázható. Kínát több szeparatista akció érte, amelyet feltételezhetően az ott élő ujgur kisebbség hajtott végre. Ennek hatására 2017-ben Xi Jimping kiadott egy rendeletet, mely szerint minden vallásnak Kína orientálttá kellene válnia, ezzel utalva az Ujgur nép szándékos kiirtásának okára. Az eseményeket az USA népirtásként jellemezte, hivatkozva nemzetközi konvenciójára.
Fontos kérdés, hogy vajon a nemzetközi kapcsolatok szintjén mit is jelent a Kína elleni szankcionálás. Mint látjuk, nem csupán az Európai Unió, hanem több ország is fellépet Kína ellen. Az ENSZ is vizsgálatot indított az ügyben.
A kialakult atmoszféra egy új polarizációs rendszert is jelenthet. Az Európai Unió egységes szankciója Kína ellen új irányvonalat mutat a kínai-európai kapcsolatok terén. Az Európai Unió az esetek túlnyomó többségében neutrális szerepet töltött be akár, ha a hideg háború időszakát vesszük, akár az évek óta elmérgesedő kínai-amerikai külkapcsolatokat. Kétségkívül az Európai Unió jelentős szövetségese Amerika, aminek miértje leginkább a közös politikai, gazdasági vagy ideológiai értékekben keresendő. Európamost nyíltan szövetségest választott. Az Uniós tagállamok többsége veszélyként értékeli Kína emberi jogi lépéseit. Az Európai Unió politikája harmonizálható Joe Biden külpolitikai irányelveivel. A „közös ellenség" erősebb szövetséget építhet ki az EU és az USA között. Az Európai és Kínai diplomáciai kapcsolatokra és gazdasági egyezményekre is hatással lesz az kétoldali szankciók bevezetése. Kérdéses, hogy ez a későbbiekben milyen gazdasági hátrányokat és hatalmi viszonyokat eredményez.
kép forrása: unsplash.com
