Kiszolgáltatott emberek - workfare, közmunka

A szegénység kezelése a társadalom, és ebből kifolyólag a szociológia egyik legfontosabb kérdésköre, és rengeteg vitának is ad alapot. A jelenséget negatív mivoltában mindenki egyetért, az is, akit súlyt az anyagi depriváció és az is, aki csak közvetetten érintett benne, a kezelés módjában azonban nem található ekkora összhang a különböző csoportok közt. Ez persze nem meglepő, Schumpeter például azt írta, hogy olyan közjó, amiben minden ember egyet tud érteni nem létezik. A szociális politika egyik alapvető kérdése, amiben a különböző oldalak más és más megoldások mellé teszik le a voksukat, hogy welfare vagy workfare programok azok, amikben az adott államnak gondolkodni kell.

​A kérdés leegyszerűsítve a következő: Az állam inkább a munkanélküliek élethelyzetét segélyező welfare vagy az újra elhelyezkedést motiváló/kikényszerítő workfare eszközöket alkalmazza. A legtipikusabb workfare programok a közfoglalkoztatáshoz, azaz az állam által a piaci igényeken felül teremtett átmeneti munkahelyekhez kötődnek. A közmunkaprogramok keretén belül elvégzett feladatok egyik legfontosabb jellemzője, hogy elsősorban a közösség érdekeit látják el. A közfoglalkoztatás elsődleges célja nem a szociális védőháló fenntartása, hanem a munkaerőpiaci reintegráció, azaz a tartósan munkanélküliek visszaszoktatása a munka világába. Ennek ellenére azt kel mondani, hogy az ilyen foglalkoztatáspolitikai megközelítést alkalmazó államokban, például hazánkban a közmunka mégis az egyik legfontosabb szociálpolitikai eszköz. Azok számára, akik elzárt, periférikus terekben élnek, piaci alternatíva híján a közfoglalkoztatás a munkavégzés fő formája. Itt már nem is reintegrációról, hanem szocializációról beszélhetünk.

A közfoglalkoztatásra való igény olyankor szokott a legnagyobb lenni, mikor valamilyen globális vagy lokális krízishelyzet munkahelyek tucatjainak megszűnéséhez vezet. Ahogy az 1929-es gazdasági válság amerikai kezelésében is kulcsszerepet játszottak a New Deal részét képző közfoglalkoztatási programok, úgy 2008-ban az amerikai jelzáloghitel-rendszer összeomlása nyomán bekövetkező globális dekonjunktúra is teret adott a közfoglalkoztatásnak. Magyarországon is erre az eseményre válaszul kötötte a kormány a segélyek folyósítását az Út a Munkához programban való részvételhez.

A workfare pártolóinak egyik legfontosabb érve a welfare programokkal szemben, hogy a szociális kiadások az állami költségvetést jelentősen megterhelik bármilyen ellenszolgáltatás nélkül, míg a közfoglalkoztatás valamilyen módon megtérül az államnak. A realitás persze az szokott lenni, hogy az állam bizonyos feladatokat a piaci ár töredékéért végeztet el olyan emberekkel, akiknek nincs más kilátása a megélhetésük terén. A segélyek közmunkához való kötése egy olyan gondolat, ami a legkiszolgáltatottabbakat belekényszeríti a közfoglalkoztatási programokban való részvételbe, és annak minden negatív hozadékába.

A közmunka ellenzői két érvet hoznak fel, általában a program résztvevői kapcsán. Az első ilyen a beragadás, azaz a jelenség, hogy a közfoglalkoztatási program sikertelen a munkaerőpiaci reintegrációban vagy szocializációban, és a résztvevők nem tudnak egy átmeneti időszak után nem közmunkában elhelyezkedni. Ez nem csak amiatt lehetséges, mert a kemény fizikai munka és az annak kipihenésére szolgáló rekreációs idő a munkások napjának nagyrészét elveszi, ami mellett képtelenek a szükséges időt álláskeresésre fordítani, de a közmunkák részeként általában jóval egyszerűbb feladatokat kell végrehajtani, mint amit a legtöbb munkahely megkövetel, ezáltal egyfajta közmunka-spirálba löki a workfare a kedvezményezettjeit.

Emellé már csak meg kell említeni, hogy a résztvevők a kiszolgáltatott mivoltuknak köszönhetően a munkaadók (esetünkben önkormányzatok és polgármesterek) által rendkívül zsarolhatóvá válnak, hisz azok bármikor dönthetnek úgy, hogy megvonják tőlük a közmunkát a férőhelyek végességére hivatkozva. Ennek fényében legalábbis félelmetes a gondolat, hogy a jelenlegi, vírus okozta gazdasági recesszió kezelésének fő eszközeként a kormány ismét a közmunkához nyúl.

​kép forrása: pexels.com