4 perc olvasási idő (744 szó)

A civil közoktatás, mint esély a szegregáció leküzdésére

Pierre Bourdieu óta biztosan tudjuk, hogy az oktatási rendszerek újratermelik a társadalmi különbségeket. Bár ő Franciaországot vizsgálta, azonban számos kutatás szerint Magyarországon sincs ez másképp. Ennek oka a magyar iskolarendszer szegregáltsága, hisz egy hátrányos körülmények közül érkező tanulónak nincs esélye olyan tudásra szert tenni az alapfokú intézményekben, ami lehetővé tudná tenni számukra a továbbtanulást és ezáltal a munka világába történő sikeres elhelyezkedést. Ezáltal a hátrányos helyzetű réteg újratermeli önmagát. 

2002-ben kísérleti jelleggel létrejött az Országos Oktatási Integrációs Hálózat, melynek célja az volt, hogy megvalósítsa az Oktatási Minisztérium által kijelölt integrációs feladatokat. Az eredmények azonban azt mutatták, hogy kapcsolatok azonos presztízs szinten álló intézmények közt jöttek létre és az adott projektek végén fel is bomlottak. Ezen felül a pedagógusok napi munkája sem volt monitoring alatt. Ezekbe a hálózatokba a csatlakozást eleinte anyagi ösztönzőkkel motiválták, de később a kimaradást már forráselvonással büntették. Az intézmények között elkerülhetetlenül intézményesült a hierarchia is, hisz a nagyobb települések, városok vonzáskörében található, magasabb státuszú iskolák a nagyvárosi általános iskolákkal és gimnáziumokkal törekedtek partneri viszonyra. Ebből kifolyólag kistelepüléseken tanintézmények szűntek meg vagy olvadtak nagyobb intézményekbe, hisz a magasabb státuszú gyerekek a közeli nagyvárosi iskolákban kezdtek el járni.

Ennek a problémának a kezelésre jött létre az Egyesült Államokban 1994-ban a Knowledge is Power Program (KIPP). A KIPP egy olyan iskolákat egybefogó hálózat, ami a hátrányos helyzetűek felemelkedéséhez szükséges feltételeket kívánja biztosítani. Működés alapján franchise, hisz a KIPP Alapítvány az iskolákat nem közvetlen működteti, azok autonóm vezetőséggel bírnak. Az alapítvány a munkatársak kiválasztását és képzését segíti, valamit folyamatosan fejleszti a KIPP modellt, azáltal, hogy mérik a program hatékonyságát és azt, hogy melyik komponensek vezetnek leginkább a tanulók eredményeinek javulásához, fejlődéséhez.

A KIPP iskolák folyamatosan próbálják bevonni a diákokat és azok szüleit az oktatási folyamatokba. A gyerekektől az átlagosnál több erőfeszítést várnak el, valamint azt, hogy magas legyen a tanulásra fordított idejük mennyisége is, ezáltal fejlesztve magatartásukat, szociális képességeiket, valamint tanulmányi eredményeiket.

Napjainkra már közel 100 KIPP iskola működik, melyek között több oktatási szint is képviselteti magát. Elsősorban felső tagozatos iskolák (middle school), de alsó tagozatos (elementary) és középiskolák (high school) is megtalálhatók a hálózat berkein belül. Az intézményekben összesen 21000 diákot tanítanak. Adataik szerint a KIPP iskolákban végzett tanulók 95%-a tanul valamilyen gimnáziumban és 88%-át veszik fel valamilyen egyetemre annak ellenére, hogy szintén a tanulók 88%-nak családja jogosul szövetségi ételtámogatásra, tehát a legszegényebbek közé tartoznak.

A KIPP iskoláknak öt alapelve van:

  1. Magas elvárások, a diákok szocioökonómiai hátterétől függetlenül. Az iskolák a diákok teljesítményének és magatartásának javítására számos formális és informális jutalmazó vagy büntető módszert használnak.
  2. Személyes elköteleződés, azaz a programban való részvétel nem kötelező. Ez azt jelenti, hogy a tanulóknak és a szülőknek maguknak kell eldönteni, hogy vállalják a szükséges energiabefektetést.
  3. Nagyobb időráfordítás, mivel a tanítási napok, hetek és évek meghosszabbított mivoltának köszönhetően a tanulóknak több idejük van a tananyag elsajátítására és iskolán kívüli foglalkozásokban való részvételre.
  4. Erős vezetés, ugyanis a KIPP iskolák igazgatói felelősséget kell, hogy vállaljanak az intézmény költségvetéséért (valamint annak kezeléséért) és alkalmazottjaiért.
  5. Eredményközpontúság, azaz a diákoktól elvárják a magas színvonalú teljesítményt, amivel később bekerülhetnek az ország legjobb iskoláiba és egyetemeire.


Hazánkban hasonló kezdeményezések a KIPP-hez képest csak kezdetleges formában vannak jelen. Jellemzően oktatást kiegészítő programok képében, de az nem jellemző, hogy egy jól működő programot több intézményre kiterjesztenének. Bár nálunk sem elhanyagolható a nem állami intézményekben tanulók aránya (különösen a gimnáziumok tekintetében), de a legtöbb ilyen iskola fenntartója az egyház nem pedig alapítványok.

Alapítványi viszont a Burratino Általános és Szakképző iskola, ami rászorultsági alapon vesz fel hátrányos helyzetű gyerekeket. Ilyen alap lehet, ha a diákot egy szülő vagy nevelőszülők gondozzák, etnikai kisebbséghez tartozik vagy szülei egészségileg veszélyeztetettek. Az iskola hangsúlyosan törekszik arra, hogy ne úgy váljon egy magas presztízsű intézménnyé, hogy a magasabb státuszú tanulókat gyűjti össze, hanem az ott tanuló diákok a tanárok magas színvonalú munkája miatt fejlődjenek és szerezzenek presztízst az iskolának.

A KIPP és ehhez hasonló programok közös vonása, hogy az otthonról hozott, a családi háttérből eredő hátrány ledolgozását tűzi ki célként. Szükség lenne egy olyan alulról jövő kezdeményezésre, egy civil projektre, ami foglalkozik a tanárok szelekciójával és képzésével, és az alkalmas tanárokat eljuttatná azokba az intézményekbe, ahol a leghátrányosabb helyzetben lévő diákok vannak. Az alapítványi iskolák bár jelenleg is kapnak állami támogatást, de a legtöbb intézmény még mindig rá vannak szorulva a tandíjból befolyó összegekre. Tehát fontos lenne, hogy az ilyen intézmények is maximális központi (akár önkormányzati) támogatást kapjanak a költségvetésből, ahogy az az egyházi intézmények esetében is működik, hisz a hátrányos helyzetű családok nem tudják megfizetni a tandíjat.


Politikai színházak és álarcok-, avagy tényleg min...
Nem esik messze az alma a hullától- avagy mit tesz...

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2024. március 28. csütörtök