4 perc olvasási idő (882 szó)

Minden, amit a közfoglalkoztatásról tudni akartál: Hová tart a tranzitfoglalkoztatás Magyarországon? - 5. rész

„Diplomás" közfoglalkoztatás 

A közfoglalkoztatási rendszer 2011-es átalakítását követően jelentős igény mutatkozott a program differenciálására, ugyanis az nem foglalkozott a képzettebb, felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliekkel. Ahogy az a fent említett beszámolók adatsoraiból is kiderül, a hagyományos közfoglalkoztatásban elenyésző arányban (pár százalék) vettek részt érettségivel, vagy afeletti felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek. Ez a tény kevésbé magyarázható azzal az indokkal, miszerint a munkanélküliek körében nincsenek reprezentálva a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők, a KSH 2012-es felmérése alapján a munkanélküliek több, mint egyötöde (20,1%-a) rendelkezett legalább szakközépiskolai végzettséggel[1]. Ezen a problémán a különböző közfoglalkoztatási programok sem segítettek, pont azok technikai jellege miatt, ugyanis egy magasabb iskolai végzettséggel rendelkező személy nem szívesen végez kétkezi, fizikai munkát alacsony fizetésért. Az egyik probléma tehát adott volt, egy olyan közfoglalkoztatási programelemet kellett kitalálni, amelynek célcsoportja kifejezetten a szakképzett/érettségivel vagy magasabb végzettséggel rendelkezők csoportja, a tevékenységi körében végzendő feladatok gondolkodást igényelnek, és fizetésben, ha nem is sokkal, de az alap közfoglalkoztatotti bér felett áll.

A másik, ettől függetlenül fennálló probléma a magyar közművelődést érintette. Ezidőtájt a magyar közművelődés komolyabb szakpolitikai koncepció nélkül, felületesen és (főleg vidéken) jelentős szakemberhiánnyal küzdve működött. A közművelődési és kulturális intézményrendszer, valamint annak legfontosabb lokális intézményei, a közösségi házak, elavult, passzív módon, képzett szakemberek híján hiányosan működtek (Cserép L. – Németh J. szerk. 2012), emellett pedig számos kulturális jelentőségű entitás hanyatlott. A két problémát összekötve született meg 2012-ben az az elképzelés, hogy együttesen orvosolják őket egy pilot jellegű, differenciált közfoglalkoztatási program keretein belül. A mintaprogram célja az volt, hogy szakképzett, hátrányos helyzetű álláskeresőknek adjanak értékteremtő munkát[2]. A kulturális közfoglalkoztatás nulladik lépéseként indult el 2012 áprilisában a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MANDA) digitalizációs közmunka projektje, amelynek során a közfoglalkoztatási tevékenység körébe olyan feladatok tartoztak, mint kulturális és természeti értékek gyűjtése és rendszerezése, települési kulturális értékkataszterek, valamint közszolgálati digitális archívum létrehozása. A programhoz több, mint 2000 szervezet (önkormányzati, intézményi, civil) csatlakozott és többezer személy foglalkoztatása valósult meg, a program sikeres és népszerű volt.

A program eredményessége több szakember szerint folytatást követelt, ezért 2012 októberében a Nemzeti Közművelődési és Közgyűjteményi Intézet (NKKI) tárgyalásokba kezdett a Belügyminisztériummal a program folytatásáért. Az általuk kidolgozott kulturális közfoglalkoztatási koncepció célkitűzése országos szintű, közösségi munkásokból álló közösségfejlesztő hálózat által közösségfejlesztő folyamatok elindítása helyi (lokális, települési) szinten, amely bekapcsolhatóvá válik a településfejlesztő, majd a helyi gazdaságfejlesztő folyamatokba. A programot egyéves időtartamra tervezték majdnem 3500 közösségi munkás bevonásával, 5,8 mrd. forintos költségvetésből. A koncepció alapján a program működését egy országos szervezeti háló biztosítja, amely központi (NKKI) adminisztrátorokból, megyei közösségi koordinátorokból, valamint helyi közösségi munkásokból áll. A tervezet szerint a bevontak többlépcsős, tanúsítványt adó képzéseken vesznek részt.

A tervezetet a Belügyminisztérium több módosítással (jelentős költségvetés-csökkentéssel és a 12 hónap helyett 6 hónapos foglalkoztatási időtartammal), de elfogadta, a program végrehajtásával az újonnan megalapított Nemzeti Művelődési Intézetet (NMI) bízták meg, amely intézmény egyben az addig rendkívül fragmentáltan és atomizáltan működő közművelődési és kulturális ágazatokat hivatott összefogni (amely lépés nem volt sem meglepő, sem ismeretlen a kormányzat erős centralizációs politikáját tekintve). Az új feltételekkel elfogadott program 2013 novemberében indult el az NMI égisze alatt. A mintaprogramhoz 1895 partnerszervezet csatlakozott és összesen 4423 fő foglalkoztatása valósult meg (Závogyán M. 2014). Magyarország területi sajátosságait figyelembe véve nem meglepő, hogy a legtöbb szervezet, így a legtöbb közfoglalkoztatott a Kelet-magyarországi, illetve a Dél-dunántúli régióból került ki (főleg Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs Szatmár Bereg megyékből). A program során az alkalmazottak munkakörét feladatok széles spektruma jellemezte, munkaszerződésük sajátosságaitól függetlenül „(...) segítették a fogadó települések közösség-, társadalom- és gazdaságfejlesztő munkáját, ugyanakkor hozzájárultak az ágazati szakpolitikai célok megvalósításához is" (Závogyán M. 2014: 4). A kulturális közfoglalkoztatás célcsoportját tekintve sikerült elérni és bevonni azokat a társadalmi rétegeket, akiket a fent tárgyalt problémakör érintett. A programban dolgozók iskolai végzettsége alapján 9%-uk rendelkezett egyetemi diplomával, 21%-uk főiskolai diplomával és 70%-uk érettségivel[3]. Fontos demográfiai adat, hogy a közfoglalkoztatottak átlagéletkora 32 év volt, 39%-uk 25 év alatti fiatal. Tevékenységi körüket tekintve három csoportra oszthatjuk a kulturális közfoglalkoztatás résztvevőit (az NKKI által a BM-hoz benyújtott tervezet alapján):

  1. Közösségi munkások: A közösségi munkások sokrétű feladatot végeztek a program során. A szervezeti piramisban ők helyezkedtek el legalul, mint helyi megvalósítók (ők is teszik ki a programban résztvevők legnagyobb részét, összesen 82%-át), ezért tevékenységük többnyire a helyi kulturális és közművelődési startégiához, megvalósításhoz kapcsolódott, pl. helyi közművelődési színtér tevékenységében való közreműködés, könyvtári szolgáltatásokhoz kapcsolódó feladatok ellátása, művészeti közösségek rendezvényeinek lebonyolítása stb. Az imént említett feladatköröket megvizsgálva észlelhetjük, hogy ezek a tevékenységi körök, megegyeznek a kulturális szektorban hiányként megjelenő munkakörökkel, így valóban igaz, hogy a program „két legyet üt egy csapásra".
  2. Asszisztensek: Az asszisztensek voltak a megyei kirendeltségeken dolgozó munkatársak (a foglalkoztatottak 6,9%-a), akiknek feladatköre többnyire a munkaügyi feladatok ellátására (pénzügyi, szervezési, ügyintézési feladatok) korlátozódott.
  3. Közösségi koordinátorok: A közösségi koordinátorok lettek volna a tervezet szerint a projektet az NKKI központjából irányító „egységvezetők", ez annyiban módosult, hogy nem az NKKI, hanem az NMI központjából koordinálták a közösségi munkásokat.


A cikksorozat előző részei itt érhetők el:
1. rész ITT
2. rész ITT
3. rész ITT
4. rész ITT

​​

[1] Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2012): Statisztikai tükör. VI. évf. 106. szám

[2] Forrás: Belügyminisztérium – KVHÁ (2015): Tájékoztató a kulturális közfoglalkoztatási programokról

[3] Forrás: Szín – Közösségi Művelődés 2014. június (19/3)

Závogyán Magdolna (2014): A Nemzeti Művelődési Intézet kulturális közfoglalkoztatási programjáról. Szín 19/3. 4-12.

Cserép László – Dr. Németh János (szerk.) (2012): A magyar közművelődés szakpolitikai koncepciója. A Magyar Közművelődésért Programsorozat szerkesztett kiadványa.



Európai Uniós költségvetés: pénzpumpa a 2021-2027-...
Minden, amit a közfoglalkoztatásról tudni akartál:...

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2024. március 28. csütörtök