A nemzetközi együttműködések Mekkája és ennek alapjai - avagy az ENSZ és a nemzetközi kapcsolatok alapjainak tisztázása

​Jelen írásomban újra az ENSZ-szel kapcsolatos kihívásokra és a nemzetközi kapcsolatokban megjelenő alapfogalmakra fogok reflektálni. Katona Illés „A legsikeresebb „Nemzetek Klubja"- Az ENSZ Status Quojáról" című írásában egy régebbi, szintén ENSZ-szel kapcsolatos cikkemre reagált, amelyet nagy örömmel olvastam. Az itt leírtak során, az általa megfogalmazott gondolatokra fogok válaszolni, illetve pontosítani. A cikk célja nem szerzőtársam kritizálása, hanem a hiteles diskurzus fenntartása.

Kérdés nem fér hozzá, hogy az ENSZ ma az egyik legfontosabb nemzetközi szervezet. A legfontosabb feladata mindenképpen, a béke fenntartása és az államok közötti diplomáciai kapcsolatok fenntartása. Nyilvánvaló, hogy az ENSZ tagjai nem minden esetben ugyanazt a nézőpontot képviselik. Más politikai rendszerekben és ideológiákban gondolkoznak, amely sok esetben hátrányt is jelenthet. Bár kétségkívül ad egy szelés távlatot, amely megtartja a szuverenitást a nemzetállamok határain belül. Az ENSZ békefenntartó érdekei mindenképpen az első helyre szorulnak, viszont azt se felejtsük el, hogy nincs tökéletes nemzetközi szervezet, és nem is lesz. Nincsen olyan döntés, amely valamely tagállamot ne szorítana perifériára. Ezzel kapcsolatban, az 1950-es években Raul Prebisch hívta fel a figyelmet a függés teóriájára (amely ténylegesen közgazdaságtanban használatos fogalom), amelynek lényege, hogy a fejlődő országok akár gazdasági, akár politikai szinten, a hatalmi egyensúly fenntartása miatt mindig hátrányt fognak szenvedni a fejlettebb országokkal, vagy a prominens hatalmakkal szemben. Gondoljunk például Pakisztánra vagy Szomáliára, amely országok folyamatos kölcsönökre, gazdasági mentőcsomagokra és közös egyezményekre vannak ítélve. Ezen országok az ENSZ alá dolgozó szervektől kapják a legnagyobb támogatást. Ehhez azonban főleg a nagyhatalmak támogatása szükséges. Nyílván ezen hatalmak saját diplomáciai érdekeiket fogják első helyre tenni. Kiindulva, ebből az „erőteljes" közgazdasági példából, ha már hatalmi egyensúly kérdéseit fejtegetjük, ne felejtsük el, hogy ez a mérleg mindig érdekek alapján fog jobbra vagy balra csusszanni, függve az éppen aktuális hatalmi berendezkedéstől és a polaritás rendszerétől.

Ha már az ideológiai rendszereknél tartunk, akkor az az állítás, mely szerint a neoliberalizmus csak egy közgazdasági fogalom, téves. Ugyan a köztudatban ténylegesen leginkább a liberalizált gazdaság és a konzervativizmus kettősége által ismerhető fel. Azonban, a nemzetközi kapcsolatokra való törekvés által ma már rendszer szinten is értelemezhető. Ha a nemzetiközi diplomáciában rendszerszintű elemzésekről beszélünk, két egymástól ellentétes irányvonalat kell megközelítenünk. A neorealizmust és az a neoliberalizmust. A neorealista szemlélet szerint, a nemzetközi rendszerek anarchikusak. Minden állam a saját érdekei által, a saját céljai elérésén dolgozik. Nincsen egy összefogó vagy azt koordináló hatalom. A nemzetközi szervezetekkel való kooperációt nem fogadja el, inkább hegemóniákra törekszik. A neoliberalizmus ezzel szemben, a nemzeti és nemzetközi szervezetekre fókuszál, lásd ENSZ. Ugyanis ezek a rendszerek globális békét és stabilitást hoznak el. Tehát, az ENSZ azért tekinthető – hangsúlyozom - nem a nemzetközi jogban foglalt döntései alapján, hanem maga a szervezeti összképe alapján neoliberálisnak, mert maga az ideológiai rendszer is kiszolgálja az ENSZ alaptörekvéseit.

Az atomfegyverkezés kétségkívül az egyik legnagyobb veszélyforrás. Az teljes mértékben igaz, hogy ez az egyik legerősebb indok a jelen hatalmi egyensúly fenntartásában. Azonban, a jövő mindig meglepetéseket tartogat. Ha visszatekintünk például a második világháború hatalmi egyensúly rendszerébe, láthatjuk, hogy egy más polaritású rendszer volt jelen, ahol például Kína még nem számított domináns hatalomnak. Nyílván a nemzetközi szervezetek, akkor még leginkább gyerekcipőben jártak. Ennek ellenére megtörténhet, hogy ezen egyensúlyok egyszer átrendeződnek teljes mértékben újra talán egy új, egy régi ENSZ-ben vagy anélkül. Nyílván, ebben az esetben több tíz éves változásokról van szó, nem az elkövetkezendő 1-2 évről. Ugyan, mi öröknek látjuk azt a neoliberális rendszert, amelyben jelenleg élünk, viszont a mostani helyzet példázza leginkább azt, hogy sosem tudhatjuk, mikor és miért változik át egy már teljesen megszokott rendszer.

Egyet kell értenem a cikk írójával abban a tekintetben, hogy a nemzetközi jog nem kényszeríthető ki hatékonyan a tagállamoktól és ennek hatásai is bizonytalanságai sok esetben felmerülnek nemzetállami szinten is.

Nagy vonalakban tehát vitathatatlan, hogy az ENSZ első számú feladata a békefenntartás. Ennek érdekében pedig a második világháború után egy olyan BT épült ki, amely megkérdőjelezhetően stabil alapon tartja a nemzetközi békét, azonban a globális perspektíva szintjén leginkább saját érdekeit szolgálja ki. Ezzel szemben, a világ nem örökérvényű rendszerek alapján működik, hatalmi elmozdulások, polaritások mindig is jelen voltak és jelen lesznek, ezek képesek felülírni a BT-t, illetve magát a béke jövőjét is. Ezzel nem arra gondolok, hogy egyik-napról a másikra megszűnhet az ENSZ vagy kitörhet a harmadik világháború. Hiszen, láthatóan, ha más területeken ugyan nem a leghatásosabban, de a békefenntartásban ténylegesen elmondhatjuk, hogy az ENSZ sikeres. Azonban több színben is megmutatkozik a rendszer törékenysége, amely sem nemzetközi jogi, sem más nemzetközi szinten nem tud hatásosan fellépni, csupán egy egész világot érintő katasztrófa során. 

kiemelt kép forrása: pixabay.com

A szerző első írása, majd a rá érkező válaszcikk itt érhető el: