3 perc olvasási idő (601 szó)

A démonoknál is ijesztőbbek társadalmi problémáink

A társadalmat sújtó problémák már évszázados viszonylatban foglalkoztatják a különböző művészeti formák alkotóit. Szegénység, rasszizmus, devianciák gyakran képezték és képzik napjainkban is versek, regények, filmek alapját. Ezek a művek kevés kivétellel egzisztenciális drámák, az érintett csoport egy tagjának viszontagságait mutatják be, melyben a lényeg nem is a hős bukása vagy kiemelkedése, sokkal inkább az adott közeg és az azokat érő hatások bemutatása. Ennek a műfajnak az egyik legismertebb darabja és egyik alapköve az 1948-as Biciklitolvajok című olasz film. A világháború utáni Olaszországban játszódó történet központi alakja egy plakátragasztó, akinek biciklijét ellopják, ennek hiányában azonban nem tudja családjának megélhetését biztosítani. A film ezután az édesapa szenvedéséről, a rendszerrel való szembeállásáról szól. Az utóbbi években, évtizedekben számos film készült, amik más problémákat hasonló eszközökkel mutattak be, ennek hatására a zsáner fokozatosan kimerült, amit gyakran pátoszossággal, a joggal csak gúnyosan emlegetett „hollywoodi giccsel" próbáltak fokozni. 2017-ben. Egy rendező, Jordan Peele azonban megérezte, amit bárki átélhet, mikor elolvas egy elemzést arról, hogy Magyarországon hányan és milyen körülmények között élnek a szegénységi küszöb alatt: társadalmi problémáink rettentő ijesztőek.

Már korábban is jellemeztek bizonyos filmeket a social thriller jelzővel, mint a Forró éjszakában című bűnügyi filmet, vagy a Kampókéz című horrort, azonban alműfajként csak Peele Get outja után kezdték el használni, majd címkéztek fel visszamenőleg is különböző alkotásokat. Peele horror/thrillerje egy szegény családból származó fekete férfi szemszögéből mutatja be azt a hétvégét, mikor párja bemutatja őt fehér, felsőközéposztálybeli családjának. A film nem klasszikus horror eszközökkel operál, nincsenek olcsó, hirtelen és hangos ijesztések, hanem a család által Chris felé tanúsított kellemetlenül bensőséges és a főszereplő bőrszínére állandóan reflektáló viselkedés adja a rémisztés gerincét. A film közönség és kritikai siker lett, a Peele Oscar-díjat nyert a forgatókönyvért, és ahogy korábban említettem, visszamenőleg is megteremtette a social thriller műfaját, Peele pedig aki korábban főleg komikusként volt ismert megtalálta hivatását az elsősorban feketék problémáit feldolgozó thrillerek és horrorok istápolásában. 2019-ben megrendezte második filmjét, a jóval összetettebb problémakört boncolgató Mi című horrort, közben pedig producerként támogatott olyan műveket, mint a Ku-Klux-Klan után nyomozó fekete rendőrről szóló BlacKkKlansmant, a fekete polgárjogi mozgalmak idején játszódó, H.P. Lovecraft művei ihlette Lovecraft Country sorozatot, vagy a Cabrini-Green, elgettósodott chicagói lakótelepen játszódó 92-es Kampókéz folytatását/remakejét,

Peele elvitathatatlan érdeme, hogy ismét a nagyközönség által befogadhatóvá tette a már túlhasznált szociális témákat azáltal, hogy előadásmódjuknak a jelenleg legdinamikusabban fejlődő filmes műfajt választotta. A 2010-es évektől kezdve egyre több filmes szakember vette észre, hogy az igazán hatásos horrorfilmek nem azok, amelyekben hőseinkre egy elpusztíthatatlan rémalak jelent fenyegetést, hanem azok, ahol a leküzdendő akadályok, legyenek azok szörnyek vagy emberek, hordoznak egy mélyebb jelentést. Tökéletes példa erre a 2014-es Valami követ című film, amiben a fiatalokat üldöző szörny egyértelműen a nemiúton terjedő betegségek és a kamaszokat gyakran jellemző szexuális felelőtlenség metaforája, vagy a gyászról és a családi veszteség feldolgozásáról szóló, szintén ebben az évben bemutatott A Babadook. Az ilyen filmek, melyek talán zászlóshajójának nevezhetőek Peele munkái azzal emelkednek ki, hogy a rémisztgetés és a horrorelemek nem az öncélú ijesztgetést szolgálják, hanem azt, hogy a néző elgondolkodjon a társadalomban elfoglalt helyén. A metaforikus horrorfilmek persze közel sem újak, a 70-es évek végén készült Holtak hajnalában például a zombik, amik megtöltik a film helyszínéül szolgáló bevásárlóközpontot direkt módon ábrázolják a fogyasztói társadalmat és szolgálnak nekik görbetükörként, míg az Oscar-díjas Guillermo del Toro első, Cronos című filmjében használta a vámpírokat a munkásokon élősködő tőkések ábrázolására. Azzal viszont, hogy egy újszerű és érdekes formában újra felszínre tudják hozni társadalmunk legmélyebb sebeit (kisebbségek problémái, szegénység stb.) nagy szolgálatot tesznek neki, hisz nem csak művészként alkotnak valami értékeset, hanem a társadalmi diskurzus középpontjába helyezik az ügyeket, ezzel közelebb mozdítva őket a megoldásukhoz. 


Emlékszel még, amikor a filmművészet nem a politik...
Civil garázsvásár Veszprémben

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2024. március 29. péntek