„Azt hiszed nyugaton vagy, de tévedsz”- Magyarországról külföldi szemüvegben
A diszkrimináció egy régóta elmérgesedő probléma, mind európai, mind világszinten. Az Európai Unió 1997-ben, az Amszterdami Egyezményben megkezdte a küzdelmét a hátrányos csoportok megkülönböztetése ellen. Ebbe a csoportba tartozik a nemek identitás alapján való megkülönböztetése, bőrszín, etnikai eredet-alapú megkülönböztetés, vallás vagy hit általi diszkrimináció, a fogyatékkal élők megítélése, kor- és szexuális-orientáció alapján történő megkülönböztetés.
Ezekről a problémákról beszélgettem Senem Ceren Uysal-al Törökországból, Cris Samaniego Vinachi-al Ecuadorból, Mane Ayvajyan-al Örményországból, akik jelenleg is itt tanulnak Magyarországon. Őket kérdeztem tapasztalataikról és meglátásaikról a magyar emberekkel kapcsolatban.
Milyen nehézségekkel küzdöttetek meg a kezdeti időszakban?
Az ideérkezésükkor sok nehézséggel szembesültek, hiszen egy kultúrájuktól eltérő világgal tálálták szembe magukat. A kezdeti kultúra-sokk adott volt. Nagy nehézségeik voltak kezdetben a tájékozódás tekintetében, ugyanis az információs táblák és az instrukciók sok helyen csak magyar nyelven voltak feltüntetve. Mi több tapasztaltak egyfajta elutasítást az emberek részéről, ugyanis sokan nyelvbeli hiányosságok miatt segítségnyújtás nélkül hagyták őket, sőt néhány esetben levegőnek tekintették őket. Köztudott, hogy Magyarországon az egyik legalacsonyabb az idegen nyelvet beszélők száma. Egy 2018-as felmérés szerint a magyarok 57,6%-a nem beszél egyetlen idegen nyelvet sem. Ez magyarázatot adhat, arra a viselkedésre, mely szerint elutasítják az ilyen jellegű segítségnyújtást.
Szembesültetek valaha hátrányos megkülönböztetéssel?
Ugyan, ők személyesen nem tapasztaltak diszkriminációt közvetlenül, de szaktársaikra gyakran ferde szemmel néznek, mind a diákok, mind az oktatók. Hallottak számos diszkriminatív megjegyzést ázsiai, illetve, afrikai társaikra. Többször bőrszínek által tematizálták a különböző kultúrákat, amely számukra egy sokkoló tény volt. Például a kínaiak színe a sárga, az indiaiak színe a piros. Úgy gondolják, a magyarok távolságtartóak és büszkék európai hovatartozásukra és a világról alkotott képükre. Nem nyitnak feléjük és keveset kommunikálnak velük. Inkább magyar nyelven szólalnak meg, mint idegen nyelven. Azonban akikhez közelebb kerültek, nagyon jó barátokra leltek.
Miben tudnának változtatni a magyarok?
Nehéz erre a kérdésre megfelelő választ adni, hiszen a világ jelenleg is egy változáson megy keresztül. Nem lehet egy teljes kultúrát megváltoztatni. Egy ember megítélése során nem csupán kulturális értékek, hanem szocializációs, és erkölcsi értékek is megmutatkoznak. Minden esetre, szerintük a jövő mindenképpen a multikulturalizmusban rejlik. Magyarország, ugyan még a nyugati országokhoz képest gyerekcipőben jár, azonban ez idővel változhat- állítják.
Továbbá, a diszkrimináció mindig jelen volt és mindig lesz mindenhol a világon. Azonban fontos, hogy hagyjuk beszélni a körülöttünk lévőket és hallgassuk meg őket. Az együttélés alapja, hogy a kommunikáció zökkenőmentesen működjön a különböző kultúrák között.
El kell jutni egy olyan szintre, ahol nem elhallgattatjuk egymást, hanem tanulunk másoktól és másokról.
Milyen módszerekkel csökkenthető a diszkrimináció?
A negatív jellegű hátrányos megkülönböztetés ellen leginkább civil szerzetek lépnek fel, akiknek feladata a társadalom felhívása, az elszenvedett felek felkarolása, és a hátrányos megkülönböztetés ellen fellépő jogszabályok érvényesítése. A civil szerzetek feladatköre nem nyújt teljes megoldást, ahhoz, hogy csökkenjen a hátrányos megkülönböztetés mértéke. A nagyobb intervallumú változásokhoz kollektív társadalmi fellépés szükséges.
A hátrányos megkülönböztetés önmagában egy több rétegre épülő tészta, amelyet addig sodornak, ameddig nem redukálódik nullára. Ez a pont valószínűleg sosem fog eljönni, hiszen a megkülönböztetésre való hajlam emberi mivoltunk a kezdetektől fogva gyökerezik. A multi-kulturális világkép egy jó alternatíva, hogy megpróbáljunk megérteni más kultúrákat és ez által csökkentsük előítéleteink számát. A cél nem az ellenségeskedés, hanem az együttélés.
képek forrása: pixabay.com
