4 perc olvasási idő (703 szó)

„Csili-vili” élet? Vagy mégsem?- mindent a közösségi média hatásairól

„Mikro pillanatok idővel makró problémákká fajulnak"

Bailey Parnell

A tomboló járvány időszakában drasztikusan megnövekedett a közösségi média tartalmak fogyasztásának ideje, ezzel egyetemben azok hatásai is egyre erőteljesebbé váltak. A social média használata az életünk részéve vált. Egy olyan felületté, amelytől nem akarunk és nem is tudunk megválni. Ugyanis olyan világot tárnak elénk, amiben mi döntjük el, hogyan látjuk magunkat és másokat. Egy valótlanságot jelenít meg, ahol az értékek elfajzottak, az emberek addiktívak, de a lájkok száma nagyon kecsegtető.

Bailey Parnell, amerikai telemarketer szerint a túlzott közösségi média használata növeli a stresszt, a szorongást és a depressziót is. Ted Talk előadásában négy ponton keresztül szemléltette a legfontosabb pszichológiai hatásokat, amelyeket az online közösségi jelenlétet magában hordozza.

Az egyik hatás a kiemelő tekercs (highlight reel). A közösségi média a legszebb pillanatokat örökíti meg, a rosszakat kidobja, ezáltal egy hamis látszatot is elénk gördít. Jogosan érezhetjük úgy, hogy a saját életünk nem elég jó, nem elég tökéletes, nem filmbe illő. Sokak szerint a közösségi média olyan, mint egy film. A rossz jeleneteket kivágják, a jókat pedig kiemelik. Azonban a csili-vili nyaralási fotókból és a tökéletesen belőtt szelfikből Dunát lehetne rekeszteni. Egyre több és egyre jobb fotók készülnek, amelyek arra sarkalják az egyént, hogy jobb és jobb fotókat készítsen. Elindul egy megfelelési kényszer a társadalom irányába, egy olyan társadaloméba, ami a fizikai világban nem létezik. Egy folytonos versenyhelyzet alakul ki, amelyben mindenki másokhoz hasonlítja önmagát. Ebből a „játékból" csak is vesztesen lehet kikerülni. Mindeközben folyamatos csalódottság éri az egyént, hiszen sosem tud elég jó lenni. Ezen folyamatok elindíthatnak depresszív megnyilvánulásokat.

A második attribútuma a szocialis pénznem (social currency). A közösségi média saját gazdasági hatalmat épített fel, ahol az egyén egy termék, amit termékként értelmeznek. Tartalmainak értékei a lájkok és megosztások számában kifejezhető. A közösségi média is ez esetben a win-win üzletre játszik. Hiszen terméke (maga az ember) pillanatnyi boldogságot érez, ha lájkokat vagy megosztásokat kap. Ugyanis ennek hatására az agy dopamint termel, amely egy elégedettséghez és boldogsághoz vezet. Az individum nárcisztikus megelégedettségének köszönhetően egyre több és több időt tölt a közösségi felületeken, így a vállalkozások, cégek számára jó vevői célcsoport az online kereskedelemben.

A F.O.M.O (fear of missing out) jelentése félelem, amely azt jelenti, hogy az adott személy retteg attól, hogy kimarad valamiből. A közösségi média és az addikció ezen ponton ér össze. Nem tesszük le, nem kapcsoljuk ki, mert félünk, hogy kimaradunk valamiből. A F.O.M.O. jelenség veszélyezteti a lelki egyensúlyt, hiszen elveszi a fókuszt a társas kapcsolatoktól és az idő nagy részét a közösségi médiában belül eltöltött élet jelenti.

Az egyik talán legsokkolóbb hatása az online zaklatások hatása. A társadalom 40%-a esik át rajta élete során. Az érinttetek minden esetben az elnyomott csoportokból kerülnek ki.
A pszichó-szociális hatásai közé tartozhat a szorongás, a depresszió, az izoláció, illetve súlyosabb esetekben az öngyilkosságra való hajlam.

A közösségi oldalak használata mellett több hasonló hatást is megvizsgáltak, amelyek szintén kapcsolatba hozhatóak az online szociális addikcióval. Ilyen például, a fantom vibrációs szindróma (fanthom vibration syndrome), amelynek lényege, hogy a túlzott mobiltelefon használat és értésítés bombák egyfajta megszokáshoz vezetnek. Ezen megszokások gerjeszthetnek képzetek is, így gyakran hallhatjuk azt, hogy a telefonunkra értesítés érkezett. Ez is egyfajta tünete a szociális média fogyásztás függőségének.

A pszichológiai hatásai mellett, a társadalmi hatásai is relevánsak. A közösségi médiában megteremtett milliő nem enged el minket. Sőt, első számú közösségi tevékenységükké válik. Általa sok új embert ismerhetünk meg és egyszerűbbé tehetjük a kapcsolattartást. Ennek az lett a következménye, hogy a személyes kontakt, mint olyan nagyon ritkán adódik. Így kialakult egy szociális szorongás is. A közösségi média tehát elhozta nekünk a lehetőségeket, de rontott az élő kommunikációs készségeinken és elizolált minket egy virtuális világba.

Felmerülhet a kérdés, hogy ebben az esetben kit nevezhetünk hibásnak a kialakult helyzetben. Nos, a válasz erre a kérdésre elég bonyolult, hiszen számos láncszeme és táplálója van a közösségi médiának, de egy biztos, hogy az online tartalmak első számú célpontja az emberi függőség.

Bizonyos megfigyelésekkel, észlelésekkel ugyan, ha teljesen nem is, de részlegesen csökkenteni tudjuk a közösségi média hatásainak érvényesülését. Az első lépés maga a probléma felismerése. A tudatos tartalom olvasása és a létrehozása. Illetve, nem árt, ha néha a közösségi médiát mellőzve kilépünk a valóságba és teszünk egy lépést a való világ felé. 

kép forrása: prominence.global



Gyakorlati tudás, közösségi tanulás, inspiráló köz...
A virtuális tér és a Z generáció találkozása 3. ré...

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2024. március 29. péntek