"itt az ideje ledönteni a tabukat és nyílt kártyákkal játszani" - interjú a Mediterrán Matrjoska blog szerzőjével
Egy blog, ami iránytű kíván lenni, ami őszintén ír az egyetemi képzésről és ami beleáll a képzések tabu témáiba. Civil Körkép rovatunk idei első interjújában egy nem rég létrejött, hiánypótló kezdeményezést mutatunk be, a Mediterrán Matrjoska blogot. Kéri Adéllal, harmadéves orosz-portugál szakos hallgatóval, a blog szerzőjével beszélgettünk a kezdeményezés céljáról, fontosságáról és, hogy miért is volt aktuális ennek az elindítása.
- Orosz – Portugál szakirányon tanulsz az ELTE Bölcsésztudományi Karán. Honnét indult a nyelvek iránti érdeklődésed?
Ez egy gyerekkortól bennem élő szerelem, már az általános iskola megkezdése előtt elkezdtem otthon angolul tanulni Édesapámmal. Az egyik legelső nyelvtanuláshoz köthető élményem, hogy egy Iron Maiden lemez dallistáját próbálom a tíz szavas angol szókincsemmel felolvasni.
Az ő szívből jövő nyitottsága és kulturális műveltsége vezetett később az olasz nyelv felé is, hisz mindig óriási lelkesedéssel vártuk közösen a családi kedvenc AS Roma és a legendás olasz válogatott meccseit. Egész konkrétan Francesco Totti zseniális játékát csodálva szerettem bele a latin nyelvek magával ragadó ritmusosságába, így egyértelmű volt számomra, hogy a Vetési Albert Gimnázium Francia-Magyar Kéttanítási Nyelvű Tagozatán találom majd meg a helyem. Autodidakta tanulás révén jutottam el a portugál és olasz felsőfokú nyelvvizsgához, míg az orosz nyelv családi kötelékek révén mindig is jelen volt az életemben.
- Mikor és milyen céllal jött létre a „Mediterrán Matrjoska" blog?
Harmadéves hallgatóként ugrottam fejest a mélyvízbe, mikor 2020 decemberében úgy döntöttem, térképet szeretnék mindazok kezébe nyomni, akik nyelvszakon szeretnék folytatni a tanulmányaikat.
Döbbenetes népszerűségnek örvendenek az idegen nyelvek és kultúrák a végzős gimnazisták körében, minden évben rendre rekordot dönt az ELTE Bölcsészettudományi Kara a beiratkozott hallgatók számával, ez óriási potenciál mind az egyetemnek, mind a leendő nyelvszakosoknak, hisz sokat játszanak a nemzetközi karrier és a diplomácia gondolatával, azonban nagyon kevés a konkrét információ, hogyan is valósítható ez meg, mire lesz szükség. Ennek a megvalósításában szeretnék nyíltan segítő kezet nyújtani.
- A blog indulásakor azt olvashattuk, hogy az egyfajta iránytűként funkciónál és „piszkosul őszinte" lesz. Ez azt jelenti, hogy aki ebbe az irányba tervezi a jövőjét, az egy átláthatatlan rendszerbe „esik bele"?
Alapvetően nem a sötétben tapogatóznak a gólyák a tanulmányaik megkezdésekor, hisz a Hallgatói Önkormányzat készséggel rendelkezésre áll, de az évek során azt tapasztaltam, hogy hiányzik akulcs, ami nem más, mint a mindennapok bemutatása. Égető szükség van azonban ezt a lehető leghamarabb megismerni, ugyanis egyetemi hallgatóként ebben fog élni, ebben a valóságban fog mozogni. Ezt szeretném közelebb hozni az érdeklődő fiatalokhoz, hogy tisztában legyenek azzal, mit is vállalnak, ha az ELTE orosz vagy portugál szakát választják, el tudják dönteni, akarják-e vagy sem, míg nincs komoly tétje.
- Hogyan tudod segíteni a hasonló érdeklődési körrel rendelkező fiatalokat a témában?
Mindenekelőtt azzal, hogy virtuálisan magammal viszem őket a kampusz életén és a teljes féléven, hogy élesben lássák, hogyan is zajlanak az ELTE igazi hétköznapjai, mit is fognak át pontosan az egyes kurzusok, és persze a legfontosabb kérdést megválaszolni, mi a képzés gyakorlati haszna. Ha valamiben úgy látom, sokkal nagyobb felvilágosításra lenne szükség, azok a pályázati lehetőségek, kutatások és ösztöndíjprogramok. Sokkal kevésbé vannak szem előtt, mint arra szükség lenne, így sokan kihagyják az alkalmat, hogy valami igazán értékesbe fektessenek energiát az egyetemi éveik alatt, mert egyszerűen nem is tudnak róla, hogy ilyen lehetőség létezik. Pedig ezekre érdemes igazán lecsapni, mert amellett, hogy életre szóló élmények,olyan ajtókat nyitnak meg, amikről az ember álmodni sem merne, pedig csak egy karnyújtásnyira vannak, egyáltalán nem elérhetetlenek.
- A bemutatkozásodban azt írtad, hogy szenvedélyesen szereted többek között a politikát és a képviseletet is. Számíthatunk arra, hogy társadalmi témákban is fognak megjelenni írások?
Minden további nélkül, egész egyszerűen a polgári tudatosság része szóvá tenni azokat a mozzanatokat, amelyek az egyetemisták és családjuk mindennapi életét érintik. Nincs ebben semmiféle elfogultság vagy pártpolitika, ez színtiszta civil szféra, ami jelenleg még Magyarországon gyerekcipőben jár.
A családi pótlék megszűnése az épp az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt védhetetlen tett, hisz a legtöbb családnak pontosan ilyenkor lenne szüksége anyagi támogatásra, akkora terhet ró rájuk ez az időszak. Az már csak hab a tortán, hogy mindez hatványozódik, ha két vagy több hallgató is van a családban. Hol beszélnek erről az illetékesek, akiknek a feladata lenne ezt orvosolni? Hallottunk mostanában a médiában bárkit őszintén megnyilvánulni a brutális budapesti lakáshelyzetről? Pedig ezek mindannyiunkat érintenek, és szeretném, ha higgadtan felvethetnénk és megvitathatnánk ezeket a témákat, mert a végtelenségig nem lehet mindent a szőnyeg alá tolni.
- Mennyire célod párbeszédet generáló, vitaindító blogbejegyzéseket is írni? (Itt elsősorban az első bejegyzések között született tanulmányi ösztöndíjról szóló cikkre gondolok, amelyben az átlag egyetemi ösztöndíjakhoz képest te egy jóval magasabb összegről számoltál be, amin többeknek megakadhatott a szemük)
Abszolút! Úgy gondolom, hogy itt az ideje ledönteni a tabukat és nyílt kártyákkal játszani, mert egész egyszerűen pont ezek azok a témák, amiket senki sem mer szóba hozni, mégis mindenkit érdekelnek. Az ominózus ösztöndíjkérdés egy jó hangos felkiáltás, hogy felhívjam a figyelmet arra, szorgalommal és megsokszorozott erőfeszítésekkel mennyi mindent ki lehet hozni a helyzetből, ha tudatosan keressük és okosan használjuk a kínálkozó alkalmakat, felismerjük bennük az értelmet.
Ugyanakkor az érme másik oldalán jelen van a személyes felháborodásom, mert szent meggyőződésem, hogy ennek a 90 ezer forintos összegnek a sokszorosát érdemelne egy jeles tanulmányi eredmenyű orvostan-, természettudományos, vagy mérnökhallgató. Nem lenne szerencsés az általam kapott összeget sajnálnom magamtól, mert én is éjjel-nappal vért izzadva dolgoztam meg érte a plusz erőfeszítések révén, hanem azt gondolom, ideje lenne észrevenni és tenni érte,hogy az olyan extrém terhelést jelentő szakokon, mint az említett medikusi és mérnökképzés, a fiatalok igenis méltó összegben részesülhessenek a becsületes munkájukért. Igenis össztársadalmi felelősség, hogy hallassuk a hangunkat azokért, akik rászolgálnak, akkor is, ha az adott cél minket személyesen nem érint. Ez a civil kötelesség éspolgári tudatosság, amiben egy szálnyi politika sincs.
- Mik a jövőbeni terveid? És mik a hosszútávú tervek a Mediterrán Matrjsoka-val?
Mindenképp Olaszországban szeretném végezni a mesterszakos tanulmányaimat a velencei Ca'Foscari Egyetem Diplomáciai Tanulmányok ésTolmácsolás képzésén, később a NATO-nál szeretnék elhelyezkedni. Mindig is a külpolitikában és a katonai diplomáciában éreztem igazán elememben magam, úgy gondolom, ezeket a területeket tudnám hitelesen képviselni.
Ha törik, ha szakad, a képzés valódi arcát akarom felfedni az utolsó ELTÉn töltött félévem alatt is. Szeretném megmutatni, milyen örömteli az egyetemista lét itt, igazán átadni azt az atmoszférát,amitől olyan egyedien sugárzik. Nem titok, szeretnék minél több nyitott fiatalt meggyőzni, hogy igenis kifizetődő az ELTE-BTK-t választani.
Eszméletlen az a forgatag, ami az embert a kampuszon magával sodorja, ezt az érzést egyszer az életben mindenkinek meg kell tapasztalnia! Őszintén szólva elképzelni sem tudok ennél színesebb és változatosabb helyet, megkockáztatom, hogy a Bölcsészettudományi Kar Budapest egyik legélénkebb fénypontja. Itt tényleg minden kapu nyitva áll, az én feladatom, hogy ehhez átnyújtsam a kulcsot a leendő hallgatók kezébe.
