4 perc olvasási idő (758 szó)

Csörtetés a mocsárban: van kiút? Interjú a Dikh Villám vezetőjével, Béres Tiborral

A Tőled Hallottam magazin Civil Körképének legújabb interjú vendége Béres Tibor a Dikh Villám Futóklub vezetője, az Autonómia Alapítvány programfelelőse. Beszélgetésünk során a kezdeményezésről, annak kialakulásáról, lehetőségeiről, nehézségeiről és eredményeiről kérdeztem. 

Hogyan jött létre és mióta tart a Dikh Villám futóklub tevékenysége?

Gyöngyös önkormányzatának van egy drogprevenciós programja és ennek keretében volt 2019 nyarán egy kenu tábor Tokajban, ahol én is részt vettem egy barátom helyett. Reggelente eljártam futni, ami felkeltette az egyik a táborban résztvevő srác érdeklődését és megkérdezte, hogy csatlakozhat-e hozzám, szívesen kipróbálná, amit csinálok. Annyira megkedvelte a reggeli edzéseket, hogy a tábor végeztével jelezte felém, hogy szeretne továbbra is velem tartani és megkérdezte, hogy hozhatja-e a barátait? Természetesen igent mondtam. Ettől kezdve a baráti köre elkezdett velem futni és egyre csak bővült a csapat. Maga az, hogy ez a társaság kialakult, nem volt tudatos, viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy foglalkozom roma gyerekekkel, roma közösségekkel és régóta töprengtem azon miért nem vesznek részt romák tömegsport eseményeken, versenyeken, így pont kapóra jött a dolog.

Mekkora a csapat?
Húsz-huszonöt gyermek van a látókörünkben jelenleg, akik Gyöngyös súlyos romaszegregátumából, a Duránda nevű városrészből érkeznek.

Hogyan épül fel egy átlagos edzés? Hány alkalom van egy héten?

Egy héten három napot foglalkozunk a gyermekekkel. Szombat délelőttönként a Mátrába járunk futni. A táv, amit megteszünk nagyjából négy és nyolc kilométer között van terepen gyönyörű környezetben. Csütörtökönként egy gyöngyösi szakképző intézmény tornatermében van lehetőségünk a gyermekeknek edzést tartani, ezeken az alkalmakon a mozgáskoordináció fejlesztése, a játék és a labdarúgás dominál. Keddenként speciális pályaorientációs foglalkozást tartunk az Autonómia Alapítvány programjának keretében. Ennek célja a gyermekek készségeinek fejlesztése, mint a kommunikáció vagy a konfliktuskezelés.

Említetted a versenyeket? Ezek a gyermekek körében szervezett belső versenyek, vagy külső rendező által akár sportegyesületek által megrendezett futóversenyek?

Nem, helyesbítenék. Ezeket nem versenynek, inkább túráknak nevezném. Ezek teljesítménytúrák, melyek terepen zajlanak. Mindenkinek, aki elindul a számára megfelelő távon egy bizonyos szintidőn belül kell beérni a célba. Ezeknek a teljesítménytúráknak alakult ki egy versenymezőnye, annak köszönhetően, hogy az elől futók elkezdtek versengeni egymással, hogy ki kerüljön az élre, ki ér be gyorsabban a célba. Ugyanakkor azt fontos kiemelni, hogy ezeknek a gyerekeknek a teljesítés az elsődleges cél és nem a versenyzés.

Milyen visszhangot vált ki a klub a gyermekek családjában, környezetében?

Nehéz kérdés. Sajnos arra nincs elegendő kapacitásom, hogy minden szülővel tartós kapcsolatot tudjak tartani, de azért, ha az idő engedi találkozom, kommunikálok velük. Alapvetően a szülők azt tudják, hogy a gyerekek eljárnak velem futni, de arról nincs fogalmuk, hogy igazából a gyermekek mit tesznek le az asztalra minden hétvégén. Annyit látnak ebből, hogy a gyermek sporttevékenységet végez és ezzel ők már elégedettek. A szülőket tekintve is van célkitűzésem méghozzá az, hogy a szülőket is meg kell tanítani arra, hogy dicsérjék, motiválják a gyerekeket, adjanak pozitív visszajelzést. Ez azért nehézkes mert a szülőknek olyan dologról kellene pozitív visszajelzést adniuk, amikről ők sem tudják pontosan, hogy mi is az.

Mit gondolsz, hogy azt a pluszt, amit a gyermekek a klubtól kapnak, feltudják használni arra, hogy a későbbiekben saját helyzetükön javítsanak? Látsz a gyerekeken változást?

Féléve tart ez a projekt és a legtöbb gyermeknél már látszik a változás. A gyerekek későbbi beilleszkedésének akadálya lehet a kommunikációs szakadék köztük és a társadalom között. Teljesen más nyelvi regiszterben szólalnak meg ezek a gyerekek. Annak köszönhetően, hogy más miliőben velem és a barátaimmal együtt rendszeresen mozognak ezek a gyerekek, képesek elsajátítani azokat a kommunikációs készségeket, amelyek a későbbi beilleszkedésüket segíthetik. Szintén sokat fejlődött a gyermekek agresszió kezelése a testmozgásnak köszönhetően. Valamint nem utolsó sorban fontos kiemelni a kitartást és a motivációt. Ezek a gyerekek neki indulnak, lefutnak 20 kilométert és beérnek a célba. Ehhez elég kitartónak és céltudatosnak kell lenni.

Látsz-e lehetőséget arra, hogy a későbbiekben a futóklubban ne csak roma gyerekek vegyenek részt, ezzel is elősegítve az ő integrációjukat?

Egyértelműen igen és fontosnak is érzem. Nagyon jó lenne, ha a későbbiekben lehetőség lenne kevert csoportokat kialakítani és nem csak a szegregációból kerülnének gyerekek egy csapatba. Ugyanakkor fontos kiemelnem, hogy én ezt a tevékenységet jelenleg melléktevékenységként úgymond hobbiként végzem és ahhoz, hogy ez magasabb szintre lépjen professzionalizálódásra van szükség. Ezalatt nem feltétlen a pénzre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy több önkéntes részvételére lenne szükség és több olyan területen, községben, városban kellene elindítani hasonló jellegű tevékenységet, ahol jellemző a szegregáció ezzel segítve a gyermekek kiszakadását.

Köszönöm szépen a figyelmet partnerem Béres Tibor és magam nevében is. Ha te is fontosnak tartod, hogy több ilyen kezdeményezés életre keljen, a szegregáció felszámolása minél nagyobb mértékben megvalósuljon vagy érdeklődsz a Dikh Villám további tevékenysége felől, akkor okvetlen kattints ide: Dikh Villám, Autonómia Alapítvány

Panoptikusság, avagy a pestis máig érezhető követk...
Zűrzavarban összefogni, avagy a ködben is keressün...
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2024. március 29. péntek