6 perc olvasási idő (1187 szó)

"Tudjuk, hogy egy ellenséges közegben dolgozunk" - interjú a Háttér Társasággal

A Háttér Társaság idén ünnepli 24. születésnapját. Az egyesületről, annak eddigi sikereiről, az LMBTQI társadalom jelenéről és a távlati céljairól dr. Sándor Beátával, a Társaság ügyvivőjével beszélgettünk.

Az egyesület budapesti központjából 1995 óta hivatott felhívni a közvélemény, társadalom figyelmét az LMBTQI emberek életére, problémáira olyan tevékenységi köreikkel, mint információszolgáltatás, lelkisegély, hírfolyam, jogsegély, jogi program és a HIV program.

Szolgáltatásaitokat milyen kérdésekkel szokták megkeresni? Ezekre milyen megoldást tudtok nyújtani?

Több ezer ember keresi meg évente a szolgálatokat, de teljesen elkülönül, hogy ki, melyiket. Leginkább előbújáshoz köthető, munkahelyi problémákat érintő, életvezetési problémákról szóló vagy szülőkkel kapcsolatos kérdések futnak be. A jogsegély szolgálatunkat diszkriminációs, gyűlölet bűncselekményekkel, párkapcsolattal, bejegyzett élettársi kapcsolattal kapcsolatos kérdésekkel keresik legtöbbször. Például milyen jogosultságokkal jár egy bejegyzett élettársi kapcsolat, milyen jogszabály vonatkoznak rá, vagy mondjuk transz emberek nemi jogi elismerése vonatkozó problémákban segítünk. A hírvonalon általános és személyes kérdésekkel is sokat találkozunk.

Segítségünk is akad, nem mindenkinek mi nyújtunk jobb kezet. Jönnek önkéntesek a könyvtárunk és archívumunk kincskeresésére. Az LMBT történeti hónapban zajló eseményünkre is szoktunk önkénteseket keresni. Van egy Háttér klub nevű havi eseménysorozatunk, ahol különböző LMBTQI közösséget érintő vagy aktuális kérdésekkel foglalkozunk, ezek pódium beszélgetések, ahol a közönség kérdezhet, kommentálhat. Így is igyekszünk elősegíteni a párbeszédet, hogy ha valaki mégsem meg kérdezni, hallgatás közben is megtalálja a maga válaszát.

Tapasztalataid alapján hogyan tudnád jellemezni az LMBTQI emberek társadalmi helyzetét?

Három területen tevékenykedünk. Az LMTQI emberek különböző programokon keresztül fordulhatnak hozzánk kérdéseikkel, problémáikkal. Kutatástokat végzünk, és ezzel együtt tudatosságnövelést, mivel közreadjuk a kutatások eredményét. Érdekérvényesítési munkát végzünk, azaz a jelenleg meglevő diszkriminatív jogszabályokat, eljárásokat próbáljuk módosítani. Azért kutatunk, hogy elmondhassuk mi az LMBTQI emberek helyzete, igénye, milyen mindennapi diszkriminációkkal találkoznak és ez becsatornázódik a jogszabály kritikai, módosításra irányuló tevékenységbe. Jogszabályi szinten a gyerekvállalással kapcsolatban van elsősorban probléma, nem jogszabályi szinten, a munkahelyi diszkrimináció az egyik legégetőbb kérdés. Nagyon sokszor a közszférában nincsenek tisztában a jogszabályokkal. Folyamatos jogtudatosságnövelésben vagyunk. Ez az egyik fő tevékenységünk, hogy akik hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak, azok merjenek ez ellen fellépni és tudják hova kell fordulni, ha támogatásra van szükségük ehhez..

Milyen szakemberekkel dolgoztok? Hogyan képzeljük el a munkájukat?

Az első nagyobb finanszírozású program, ahol szükséges volt nappal itt dolgozó szakembereket felvenni a jogi program volt. Előtte két évtizeden át teljesen önkéntes munkán alapult a szervezet működése s csak egy néhány évvel ezelőtt sikerült olyan pályázati támogatásokat beszerezni, amiből utána működni tud az a koncepció, hogy részmunkaidőben vannak foglalkoztatottak a szervezetnél. Vannak jogászaink, kommunikációs, pénzügyi munkatársaink. Nem szolgálja a stabilitást, hogy sikeres projektpályázatoktól függ a dolgozók felvétele. Ezek másfél, két évig tartanak. De ez egy civilszervezeti kényszer. Meglévő alaptámogatás esetén a munkatársak egy része állandó tud lenni. Nemrég indult egy projekt transz munkavállalóknak és akkor munkavállalókkal, munkahelyi képzésekkel foglalkozó munkatársat tudtunk felvenni. Most már a HIV programra is van két részmunkaidős státus, így bővülgetünk. Nyilvánosan közzétesszük a honlapunkon, hogy mikor keresünk munkatársat és akkor lehet jelentkezni.

LMBTQI-n belüli közösségek viszonya milyen egymáshoz képest és a Társaság ezt hogyan segíti elő?

Ezek nem különülnek el annyira élesen el. Magyarországon van mondjuk leszbikus szervezet, leszbikus, biszexuális és transznők számára, de vannak átfedések és együttműködünk több szervezettel, mint a Labrisz vagy a Transvanilla. Van átfedés a tagságban, nyilván ők csinálnak olyan projekteket, ami specifikusan az ő csoportjuknak szól. Mi szerintem próbáljuk tartani az egyensúlyt az LMBTQI spektrumban.

Ha végzünk munkahelyi kutatást vagy családformákat kutatunk, akkor sem tagoljuk szét. Előfordul, hogy egy-egy sérülékenyebb csoportra külön figyelmet fordítunk. Például az „LMBTQI emberek munkahelyi helyzete Magyarországon" kutatásunknál van egy külön transz fejezet, ahol az adatok is mutatják, hogy nekik még nehezebb a piaci helyzetük, több és másfajta diszkrimináció típusokkal kell szembenézniük. Interszex és biszex csoport külön nincsen, de megjelennek ugyanúgy a mi témáinkban vagy rendezünk erről is beszélgetést vagy foglalkozunk ezzel a képzésekben is.

Volt tevékenységünk az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában, szerveztünk beszélgetést az interszex emberekről egészségügyi szakemberekkel, ahol mi magunk is próbáltunk informálódni és informálni, hogy mit jelent az, ha csecsemőkorban műtétet hajtanak végre csak azért, mert nem felelnek meg ennek a besorolásnak, hogy csak fiú vagy lány lehet az újszülött. Könnyebb Nyugat-Európában, ahol vannak interszex csoportok, akik ki tudnak állni amellett, hogy ez egy súlyos emberjogi sérelem, ami a Hippokratészi eskünek és az emberi jogoknak is ellent mond. Amikor lehet próbálunk interszex interjú alanyokat keresni anonim módon és ezzel a témával is valamiféle érdekképviseletet biztosítani, de nincs külön szervezetük.

Mi ennek az oka, hogy nincs saját szervezetük?

Ahhoz nagyon elkötelezettnek kell lenni. Minél inkább stigmatizált egy csoport, annál kisebb az esély arra, hogy ez az öntudatosság úgy felszínre törjön, hogy csoportot alakítson és érdekvédelmet folytasson. Az a kérdés, hogy a társadalomban, valaki nő vagy férfi legyen, nagyon stigmatizált ez ahhoz, hogy valaki azzal álljon elő, hogy én így testileg a kettő között vagyokvagy ilyesmi. Valószínűleg ezért nem vállalják fel ezt egyszerűen az emberek.

A Társaság milyen ellentétekbe ütközött profiljából adódóan?

Érezhető, hogy a civil szervezeteket támadások érik. Megszűnnek támogatások. A kormány összerúgta a port a Norvég alappal, ami egy jelentős támogatást biztosított civil szervezeteknek. Mivel úgy tűnik, hogy a kormány azt szeretné, hogy csak az általa preferált szervezetek kapjanak támogatást, így nem tekintette jónak, hogy itt nők elleni erőszakkal foglalkozunk. Vagy csak egyszerűen nem kormányközeli civilszervezetek, hanem más, olyan témával foglalkozó civilszervezetek, melyekkel ők nem értenek egyet, kapnak támogatást, ezért az megszűnt. Vannak húsbavágó támadások is, mint vádaskodások a rossz elszámolásokkal kapcsolatban, adóhatósággal való fenyegetődzés, de ezek az évek során lezárultak, nem találtak semmilyen szabálytalanságot. Gyakorlatilag jelenleg csak a nem államon keresztül jövő uniós forrásokra és a magán adományokra támaszkodhatunk, amik jellemzően Magyarországon nem tesznek ki nagyobb összeget. Tudjuk, hogy egy ellenséges közegben dolgozunk.Nemrég a parlament elnöke a pedofíliához hasonlította a gyerekvállalást. Érzékeljük nyilván, de szerencsére nem befolyásolja a mi munkánkat, csak annyiban, hogy energiát von el tőlünk. A szervezet töretlenül fejlődött az elmúlt több mint húsz évben.

Mire vagytok büszkék az elmúlt több, mint húsz évből és mik a távlati célok?

Minden egyes programunkra büszkék vagyunk és leszünk. Távlati célunk, hogy mindig erősebb lábakon álljunk. Szolgáltatásokat nyújtunk a közösségnek, kutatunk, hogy adataink legyenek, hogy alá tudjuk támasztani milyen igények vannak és minek kéne megvalósulnia jogszabályok és mindennapi működések szintjén. Ezekre próbálunk hatással lenni, hogy eltűnjenek a diszkriminatív jogszabályok-Hogy csökkenjen a homofóbia, transzfóbia, növekedjen az elfogadás minden szinten. Az a kihívás, hogy melyikre mekkora hangsúlyt kell fektetni. Minden rész egyformán fontos és mindezt a legjobb hatásfokkal csinálni, dolgozni a területeinken nem egyszerű feladat. Ezt tartjuk mindig szem előtt, hogy mindig tudjuk növelni a szakemberek segítési képességeit, a közösség szféráiban az elfogadást és, ha kell, akkor a segítést,hogy mindig tudjuk bizonyítani ezek fontosságát és, hogy a közösséget hozzásegítsük a megfelelő forrásokhoz.

Hosszútávon nem célunk, hogy a mi jogsegélyünkhöz forduljanak és túlterhelődjön, hanem minden ügyvivő, minden ügyvéd értse, hogy mondjuk mi az az élettársi kapcsolat. Cél, hogy ne kelljen partnerügyvédet keresnünk, aki ért ezekhez a területekhez, hanem bármely ügyvéd értse mi az a hátrányos megkülönböztetés. Szeretnénk, ha nem fordulna elő, hogy a NAV-nál, Kormányablakban, Gyámhivatalban, iskolákban, munkahelyeken nem ismerik a jogszabályokat. Idén sok éltevékenységünk van, ami oly módon nyit kifele, hogy ismertebbé tesz minket, több embert vonz be. Egyrészt HR vezetőket képzünk és ősszel lesz egy munkahelyi kampány. Sokkal erősebben működhet a munkahelyi elfogadás, tudatosságnövelő, célzó kampányunk. Idén még 3 családi nap várható.

Mit csináljak, hogy megértselek? - Gyere, játsszun...
Vajon a finnek hogyan csinálják?
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2024. március 28. csütörtök