Miért nem gondolkodhatok szabadon? - Avagy reklám a diktatúrában
A reklámok szerves részét képezik mindennapjainknak, hiszen az utcán, az interneten, a tv előtt ülve, a rádióban, de még zenehallgatás közben is beléjük botlunk. Számtalan pozitív és negatív hatásuk lehet, attól függően, mire szeretnék használni. Napjainkban sokakat foglalkoztatja az idilli jelenetek varázsa, a tökéletesség, és az ebből keletkező kellemetlen érzések a hirdetéseket néző személyekre gyakorolt hatásként, amely főként a nők és a kamaszok énképét érinti. Ám nem csak a legmodernebb digitális eszközök, az aranyos mackók és a legújabb autók vásárlásra való ösztönzéséről szólnak – nagyban befolyásolják gondolkodásunkat, környezetünkről alkotott képünket is.
Ez hogy lehetséges?
A reklámok kialakulásának történetében amint felismerték a képekben a kimeríthetetlen lehetőségeket, a hatalmon lévő személyeket is egyre jobban érdekelni kezdte működésük. Gyorsan el is jutottak a tömegek gondolkodásmódjának befolyásolásához.
A jó reklám főbb tulajdonságai közé tartozik, hogy jól látható helyeken vannak elhelyezve, az emberek sokszor találkoznak vele, tartalma alkalmazkodik a közönség szükségleteihez (tehát egy előzetesen felmért és alaposan átgondolt folyamat eredménye), tökéletességet mutat, többféle korosztályra és érdeklődési körre is alkalmazható, emellett esztétikus a megjelenése, vonzza a tekinteteket, jellemző rá a kreativitás.
A diktatúrákban ezekhez a dolgokhoz került még egy tulajdonság: az egységesség. Ezekre a politikai rendszerekre az egyetlen személy általi irányítottság jellemző, a diktátor szava dönt az államot és annak népét illető kérdésekben, ezáltal megerősítve hatalmát. Ez a tárgykör már a propagandához kapcsolódik, hiszen ott is egyetlen, felsőbb hatalom által elfogadott nézet elfogadtatására helyeződik a hangsúly. Így válhatott a reklám nem csak a fogyasztást ösztönző, de a megfélemlítés, a hatalom fenntartásának eszközévé is.
Érdemes figyelembe venni a propaganda egy másik funkcióját is: az elégedettség érzésének elérését. Magyarországhoz köthető példa a kommunizmus időszaka, ami alatt hazánkban is alkalmazták ezt a módszert. Ennek lényege volt, hogy ne azt emeljék ki, ami nincs, hanem hangsúlyozzák, mivel rendelkeznek az emberek az éhezések és rossz életkörülmények alatt is, így a közönségben akaratlanul is megjelenik egy érzés ahhoz kapcsolódóan, hogy ő igenis örülhet, hogy rendelkezik a plakáton látott termékkel.
Az emberek természetüknél fogva hajlamosak igaznak vélni a sokszor látott és hallott dolgokat, hiszen ezzel leegyszerűsítik az életüket, időt takarítanak meg az információk tüzetesebb átvizsgálását kihagyva. Ezáltal többet tudnak foglalkozni saját céljaikkal és munkájukkal, néhány esetben annyira, hogy a közéletre már nem marad idő a pihenés és regenerálódás hiánya miatt. Emellett a diktatúrában használt propagáló anyagok mindig figyelmeztették az embereket arra, hogy nincsenek egyedül, a plakátok látványa nem engedte velük elfeledtetni helyzetüket. A reménytelenség érzésének fokozásával csökkent a lázadás valószínűsége.
Hogyan viszonyulhatnak ehhez az elnyomottak?
A digitális eszközök megjelenésével újabb lehetőség adódott az emberek manipulálásának eléréséhez, ám ma sok autokratikus berendezkedésű államban korlátozzák az átlagember hozzáférését ezekhez az eszközökhöz, megakadályozva azt, hogy pontosabb képet kapjanak a világban és a többi országban zajló eseményekről.
Éppen ezért fontos, hogy átgondoljuk, hogy bánunk a számunkra elérhető eszközökkel, és mindig tudatosan hozzunk döntéseket, és nyitott szemmel járjunk a világban.
Források:
Becker György: A fogyasztás pszichológiája c. kurzus
Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Történeti Kiállítás – XX. századi Magyarországra vonatkozó részek
George Orwell: 1984
Kiemelt kép forrása: http://coffein.cafecommunications.hu/2015/03/ilyen-lenne-a-mcdonalds-diktaturaja/
