Orosz Adél - Világvége

 Ha ez az utolsó perc lenne, ugyanúgy múlna el.
Ugyanúgy belekortyolnék a félig hűlt kávéba,
ugyanúgy rád gondolnék,
vagy a gyerekre, esetleg az anyámra.
Ugyanúgy belesnék a fészbúkra még egy percre.
Még kiterítenék két zoknit, mert arra éppen elég lenne.
Ugyanúgy elszaladnék a hűtőig, míg a mikró csipog,
vagy a napszemüvegért, amíg a riasztó pittyeg.
Ugyanúgy rohannék elérni a zöldet,
a szondák ugyanúgy megkerülnék a Földet.
A feketelyukak unottan szippantanák be az atomokat,
ugyanúgy roppanna és robbanna a rendszer.
Ugyanúgy szégyellném magam, abban a percben,
hogy a vissza nem térőt, észre sem vettem.