Igaza volt Ben Franklinnek? Pro-kontra lista a pro-kontra listákról

Írj egy listát az érveidről és ellenérveidről! Hányszor tanácsoltuk már ezt döntéshelyzettől szenvedő ismerősünknek –és mi is biztos gyártottunk már T-táblázatokat, amibe dilemmánk pro és kontra szempontjait írtuk. Valóban ez lenne a kulcs minden döntéshelyzethez?

Felnőttként körülbelül 35 000 döntést hozunk meg naponta. A legtöbbet persze nem tudatosan: saját döntéshozási kompetenciánktól és az ügy fontosságától függ, mennyi időt töltünk ezek felett. Ilyenkor felismerjük alternatíváinkat, és választunk közülük, különböző szempontok figyelembe vételével. És mivel ezeket a szempontokat a végtelenségig vizsgálhatnánk, érdemes választanunk ilyenkor egy döntéshozási mechanizmust. Követhetünk korábbi példákat, kiválaszthatunk egyetlen perspektívát a sok közül, még érmét is feldobhatunk a válaszért… vagy listázhatjuk a helyzet előnyeit és hátrányait.

Bár ösztönös módszernek tűnik, a listaírás konkrét személyhez kötődik. Benjamin Franklin nem csak amerikai államférfi, de feltaláló, filozófus, diplomata és író volt – érthető, hogy hatékony módszerre volt szüksége a felelősségteljes döntéshozatalhoz. Joseph Priestleynek javasolta egy 1772-es levelében, hogy írja egy papír két felére a gondjával kapcsolatos pro és kontra észrevételeit, majd pár nap múlva vizsgálja felül, milyen érzések motiválták listázás közben. Ezáltal elkerüli, hogy a pillanatnyi hangulatától függjön kimenetele. Minden érvnek becsülje meg a jelentőségét egy számmal, ezután az egyforma súlyosságú, ellentétes oldalon álló gondolatokat párosával húzza ki. Amelyik oldalon nagyobb érték marad, az csakis a helyes megoldás lehet.

A döntések morális kérdését valóban leírhatjuk számszerűen? Ezt Franklin is visszautasította, és azt sem fejtette ki, mi szerint társít értéket a pontokhoz. Módszere mégis elterjedtté vált – és hogy mennyire hatékony valójában? Ennek eldöntéséhez hallgassunk Ben Franklinre, és írjuk fel egy pro-kontra listát a pro-kontra listázásról.

PRO

A listázás kényszerít, hogy a probléma minden aspektusát végigjárd, ne ragadj bele egyetlen nézőpontba. Itt nincs helye a terjengős túlgondolásnak, érzéseidet is tényszerű pontokban közlöd, ezáltal eltávolodsz tőlük. Hosszú ideig elmélkedhetsz rajta, ami garantálja érveid ésszerűségét.

Mindenképp segít abban, hogy átlásd, letisztázd a gondolataidat. Megadja annak biztonságérzetét, hogy tudatosan dolgozol a problémán. Az írás folyamata önmagában nyugtató és inspiráló hatású: ha egyszer nekikezdesz, újabb és újabb ötletek fognak felmerülni benned.

A végeredmény pedig egy viszonylag elfogulatlan, minden eshetőséget számba vevő helyzetjelentés. Bárhogy is döntesz, az ezzel felmerülő problémákról már kész listád van, felkészülten várhatod őket. Talán arra is ráébreszt, hogy a helyzeted nem olyan fekete-fehér, és létezik kompromisszumos megoldás is.

A pontokat számokká átkonvertáló lépés pedig közel sem olyan elrugaszkodott, mint elsőre tűnik. Agyunk szeret konkrét adatokkal dolgozni – elég arra gondolni, mikor minden ok nélkül számolgatjuk, hány métert kell még futni az edzésen, vagy hány órát tudunk aludni reggelig, ha most rögtön behunyjuk a szemünket. Bármennyire is utáljuk a matekot, ilyenkor vonzónak tűnik, hogy dilemmánkat egyszerű összeadással-kivonással megoldjuk.

Ha pedig ezek után is bizonytalanok vagyunk a döntésünkben, még mindig működik az érmefeldobásnál alkalmazott pszichológia. Gyorsan dönts, és a rá következő reakciódból megállapíthatod, mit akarsz valójában! Egy eldöntött tényre reagálni mindig könnyebb: ha megbánást, bűntudatot érzünk válaszadás után, az ráébreszt arra, hogy mit akartunk egész végig.

KONTRA

Sajnos a listázás nem garantálja, hogy valóban elfogulatlan döntést fogsz hozni. Ugyanúgy áldozatává válhatsz torz gondolkodási mechanizmusoknak, például az általánosításnak, negatív szűrésnek (mikor csak a rossz dolgokat veszed észre), címkézésnek vagy önkényes következtetésnek. Szeretjük azt hinni, hogy racionálisan működünk, de döntéseink nagyrészt érzelmi alapúak, és utólag indokoljuk meg őket észérvekkel – így a lista is csak egy eldöntött álláspont alátámasztásává fog válni. Ezért kell, hogy elég időt tölts felette, és kritikusan vizsgáld felül motivációidat. Ha pedig felismered, hogy a dilemmád túlságosan érzelmi alapú, akkor engedd el a racionális döntés illúzióját, és fogadd el, hogy természetes az érzéseidre hagyatkozni.

Ráadásul az még nem objektivitás, ha kényszerítve vagy az ellenérvek észrevételére. Ha már elkötelezted magad valami mellett, az ellene szóló gondolatok mindenképp erőltetettek, gyengék lesznek. Gondoljunk például arra, mikor a szóbeli nyelvvizsgára készülve tipikus vitatémák érveit és ellenérveit kell összegyűjtenünk, a vidéki és városi élet előnyeitől kezdve olyan súlyos kérdésekig, mint a halálbüntetés. Ezekről eleve van véleményünk, mégis elvárják, hogy a probléma mindkét oldalát bemutassuk. Az objektivitás erőltetése ekkor is értelmetlen, és ezek a feleletek tulajdonképp ugyanilyen pro-kontra listák. Persze ez nem azt jelenti, hogy zárkózzunk el a tőlünk ellentétes véleményektől: fontos időnként felülvizsgálni az értékrendünket. Mégis, gondolkodásmódunknak vannak sarokpontjai, melyeket nem kell és nem is szabad vitára bocsátanunk. A pro-kontra listázás során érdemes azt is végiggondolnod, milyen elvekből nem engedsz semmiképp, és hogyan illeszkedik be a dilemmád világlátásodba.

Hogyan hozzunk mégis akkor döntést? Nem társítottam számokat a pro és kontra érvekhez, így csak azzal zárnám: a tökéletes döntésre törekedni sokszor értelmetlen vállalkozás. Nem tölthetünk időt a létező összes aspektus átvizsgálásával, pláne nem jósolhatjuk meg a következményeket. Ez csak bénító döntésképtelenséghez fog vezetni. Fogadjuk el, hogy tökéletes kimenetel helyett csak a megvalósítható legjobbat keressük, bármilyen módszert is használunk hozzá.

Kiemelt kép: pexels.com