A koronavírus által hozott lehetőségek még inkább közelebb hoztak minket az online térhez, ezzel együtt az online hirdetések világához is. Legtöbben csak idegesítő, zavaró tényezőként tekintünk a reklámokra, amik algoritmusai mindenhová követnek minket. Addig követnek, míg el nem érik céljukat. Azaz, ameddig meg nem vásároljuk azt a pulóvert, vagy azt a telefont, amire már régóta vágyunk. Azonban, ezek a hatások nem csupán vásárláskor érnek minket. Minden döntésünkre komoly hatásokkal bírnak, amelyeknek pontatlansága vagy direkt elhallgatása társadalmi katasztrófát szülhet.
Az első részben, az algoritmusok és az online reklámozás néhány káros elemét vettem górcső alá. A hatásai azonban, a társadalom különböző szegmenseire nagyon sokrétűen és megosztónak hatnak. Az online tartalmak jelentős részei negatív üzeneteket tartalmaznak, amely által a vásárló/néző tudat alatt integrálódik bele olyan társadalmi szokásokba, vagy elvárásokba, amelyek a későbbiekben megpecsételik életét.
Az egyik legveszélyeztetettebb csoport, a gyermekek. Már egy 6 hónapos csecsemő is képes felismerni és megjegyezni a hirdetéseket, főként logókat. 12 éves korukig nem tudják megkülönböztetni a valóságot és a fikciót egymástól. Így ők válnak a reklámipar leghatékonyabb áldozatai közé. Például, ha egy terméket szuper képeséggel ruháznak fel az adott hirdetésben, a gyermek mindent megtesz majd, hogy szülei megvegyék neki. Így a gyermek tulajdonképpen, mint eladási csali jelenik meg a történetben, aki meggyőzi a tényleges vásárlót, a szülőt. A The Social Policy and Society felmérése szerint a 6 és 7 éves gyermekek fele nincsen tisztában a reklám fogalmával (2008).
A gyermekekkel kapcsolatban megjelenik egy érdekes jelenség. Ez az úgynevezett csoportnyomás. A csoportnyomás azt jelenti, hogy a gyerekek, illetve a tinédzserek különböző csoportokat vagy klikkeket alkotnak, amelyek közé minden gyermeknek tartoznia kellene. Ez a közeg kihatással van a gyermek fejlődésére és esetlegesen későbbi viselkedésére is. A reklámok megtanítatják a gyerekkel mi „menő", milyennek kellene lennie minden gyermeknek. Tehát a népszerűsített termékek nem csak a gyermeket teszik boldoggá, hanem varázserejük még a szociális kapcsolatokra is kiterjed. Azok a gyerekek, akiknek szülei nem engedhetik meg maguknak a reklámozott termékek megvásárlását, sok esetben kiközösítve érezhetik magukat, hiszen nem tartoznak a „menők" közé. Továbbá a reklámok tartalmai sokszor rejtett üzeneteket tartalmaznak, amelyek a gyermekek egészségére is veszélyesek lehetnek. Általánosságban elmondható, hogy kevesebb egészséges ételt reklámoznak, mint egészségtelent. Ez azt jelenti, hogy az ételekkel kapcsolatos reklámok 80%-a egészségre károsak (Utter, Schragg, Schaaf, 2006). Ez is egyfaja oka lehet a későbbi egészségtelen táplálkozásnak vagy elhízásnak. A reklámok tökéletességre való törekvése is egy aggasztó tény. Főként egy gyermek számára, aki előtt példaként is megjelenhetnek a szét photoshoppolt, tökéletes alakú modellek. Ennek hatásai hosszú távon okozhatnak bulimiát vagy akár anorexiát is. A legjobb stratégia nyilvánvalóan a reklámok elkerülése lenne, legalábbis a gyermekek egészsége érdekében biztosan. Ez azonban a mai társdalomban kivitelezhetetlen. Sokkal kiterjedtebb korlátozásokra és jogszabályokra lenne szükség ahhoz, hogy a gyermekek számára okozott károkon enyhíteni tudjunk. Ha többet szeretnétek tudni erről a témáról, ajánlom ezt a videót, amely ténylegesen alátámasztja a probléma valósságát!
A reklámok nem csupán egészségileg károsítanak meg minket. A világról alkotott képünk az, ahogyan nap, mint nap önmagunkat látjuk a tükörben, visszavetítethető a reklámok hatásaira is. Különösen érdekes jelenség ez a nők esetében. Hasonlóan a gyermekeknél itt még nagyobb szerepet kap a tökéletességre törekvés képe. A reklámokban minden természetellenes és eltorzított. Azonban sokszor nők milliói akarnak megfelelni egy olyan ideálnak, amely nem létezik. Jó szögből felvett képek, tökéletesen szétretusált arcok, ezek jellemzik a mai társadalom ideál képét. A reklámok folyamatos bombázása teljes agymosást indít el, amely során alanyban önértékelés, depresszió és egyéb lelki attitűd jelenik meg.
Utolsó sorban, a kár legnagyobb elszenvedői maguk az állampolgárok akiknek jogaik, privátszféráik teljes mértékben ki van szolgáltatva a multinacionális vállalatok és a politikai vezetők részére. Az algoritmusok bárkit leprofiloznak csupán néhány lájk által. Néhány gombnyomásuk által többnek érezhetjük magunkat hisz, új információval bővítették tudásunkat. A kérdés már csak, hogy az az információ morzsa ki által jött létre és milyen célból és persze, hogy egyáltalán valós-e. A minket körülvevő reklámok hatással vannak tehát egészségünkre, érzelmeinkre és politikai viselkedésünkre is. Jó példa erre, a már sokat említett 2016-os amerikai elnökválasztás. Egyes állítások szerint a választás előtt az algoritmusokat úgy optimalizálták be, hogy azok az afro-amerikaira célozzanak. Olyan hírekkel látták el őket, amelyek azt váltják a választókból, hogy ne menjenek el szavazni. Ugyanígy igaz ez, a politikai beállítottság kérdésére is. Ma már a jobb és baloldali politizálás között eget rengető az információ különbség. Sokszor előfordul, hogy, ami az egyik oldalon igaz, a másikon hamis. A hírek ugyanis politikai beállítottságunkat is mérik. Ez azt jelenti, hogy, akit az algoritmus bal oldali liberálisnak kategorizál be, az a személy ilyen irányultságú információkról olvas nap-mint, nap. Majd meglepődve konstatálja, hogy az őt körülvevő környezetnek pontosan ennek ellenkezőjéről van a tudomása. Így aztán nagy feladatnak ígérkezik megtalálni mi is az igazság, ha van olyan. Minden egyes kattintás által követnek, megfigyelnek és manipulálnak minket. Ezek már nem a Nagy Testvér diktatúrája. Ez egy csendes fajta, ami már laptopjainkban és mobiltelefonjainkban bújik meg.
kiemelt kép forrása: pixabay.com
Források: Piachaud, D., 2008. Freedom to be a Child: Commercial Pressures on Children. Social Policy and Society, 7 (4), pp.445-456.
Utter, J. Scragg, R. and Schaaf, D., 2006. Associations between television viewing and consumption of commonly advertised foods among New Zealand children and young adolescents. Public Health Nutrition, 9 (5), pp.606-612.