Mindennapi Wobegonunk add meg nekünk ma - Egy képzeletbeli kisváros, az egoizmus és a Te történeted
Mi jut eszedbe, ha a tükörben szembenézel önmagaddal? Ha éppen nem köt le a sok apró hibád, arra gondolhatsz, hogy igen, ez vagyok én, ma is lesz egy nap, ma is megyek előre az életben. Aztán jön az első veszekedés, inkompetens kolléga/hallgatótárs/oktató, kéretlen levél valamelyik szolgáltatótól, apró baleset okozta kávéfolt, és már megint sikerült valakinek elrontani a napodat.
Bezzeg te… Te nem hagynád a kávéscsészét félig üresen a pulton, leadnád határidőre a feladatodat – ha rajtad, és nem másokon múlna-, befizetnéd időben a számlát, ha a főnököd… De persze nem gondolkozhatsz és csinálhatsz meg mindent mindenki helyett. Pedig milyen jó is lenne, ha hozzád hasonlóan ők is olyan jól csinálnának mindent!
Az amerikai prérin, ahol mindig lágyan fúj a szellő, és kellemes erősséggel süt a nap, létezik egy kisváros, ahol pont olyan emberek élnek, mint te! Garrison Keillor képzeletében biztosan. A rádiós humorista heti híradója ugyanis nem másról szólt, csak a kisváros tökéletes lakóiról, akik annyira megragadták az embereket, hogy még egy hatást is elneveztek róluk. Ez a Wobegon-effektus, melynek lényege, hogy sokkal jobbnak látjuk magunkat, mint amilyen valójában – ahogy tette azt Keillor parodisztikusan saját kisvárosával, pontosabban annak lakóival.
Az énfelnagyításnak – tehát amikor bizonyos tulajdonságainkban „nagyobbnak", jobbnak látjuk magunkat társainknál- valóban van egoisztikus tendenciái, de nem feltétlenül takar ez egészségtelen, vagy nagyképű viselkedést: ez a jelenség ugyanis a legtöbb emberben megfigyelhető. Befolyásolja a barátságainkról, intelligenciánkról, autóvezetési képességeinkről,vagy éppen feladatmegoldásunkról alkotott képünket, mely ilyenformán vissza is hathat azokra. Sokkal népszerűbbnek gondoljuk magunkat, mint amilyenek tényleg vagyunk, sőt, Scott L. Feld szociológus azt találta, hogy bár azt hisszük, a baráti körünkből nekünk van a legtöbb barátunk, ez az esetek nagy részében fordítva van. Ez azért kicsit elszomorító, nemde?
Brit tudósok bebizonyították, hogy minél alacsonyabb az intelligenciád, annál inkább felülbecsülöd azt. Még mielőtt leragadnánk a mondat első felénél- mely könnyen átcsaphat parodisztikus értelmezésbe- valóban a cambridge-i egyetem kutatói, köztük Charles Downing vizsgálta ezt a jelenséget: olyannyira, hogy róla nevezték el! A Downing hatás egy szűkebb értelmezése a Wobegonnak: itt kifejezetten arról van szó, hogy az alacsony IQ szintet elérők előzetesen magasabb pontszámot vártak el maguktól, míg a magasabbat elérők kifejezetten alábecsülték saját képességeiket. A szerénység az új intelligencia?
Rengeteg más, érdekes kísérlet származik Wobegon kultikus városkájából, a végére kiemelném az autóvezetéssel kapcsolatosat. Egy pillanatra állj meg, és gondold át: szerinted jobban vezetsz az átlagnál? A svéd kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan ítélik meg kormányvirtuóz képességeiket az emberek. Nem meglepő, az emberek itt is jócskán az átlag fölé helyezték magukat: az amerikaiak 93, míg a svédek 69 százaléka ítélte magát a vezetők felső 50%-ába. A számok azonban nem hazudnak: nem lehet mindenki átlag feletti. Kivéve, ha wobegoni.
„Ezek voltak tehát a hírek a Wobegon-tó partjáról, ahol a nők erősebbek, a férfiak szemrevalóbbak, a gyerekek pedig szimplán átlagfelettiek." - Keillor ikonikus zárómondata (szabad fordítás)
Források:
Smith, E.R., Mackie, D.M. és Claypool, H. (2016) Szociálpszichológia. Eötvös Kiadó, Budapest.
https://en.wikipedia.org/wiki/Illusory_superiority
https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Wobegon
Davidson, Janet E.; Downing, C. L. (2000). "Contemporary Models of Intelligence". In Sternberg, Robert J. (ed.). Handbook of Intelligence. pp. 34–50. doi:10.1017/CBO9780511807947.004. ISBN 9780511807947.
Svenson, Ola (February 1981). "Are We All Less Risky and More Skillful Than Our Fellow Drivers?" (PDF). Acta Psychologica. 47 (2): 143–148. doi:10.1016/0001-6918(81)90005-6. Archived from the original (PDF) on 22 July 2012.
Feld, Scott L. (1991), "Why your friends have more friends than you do", American Journal of Sociology, 96 (6): 1464–1477, doi:10.1086/229693, JSTOR 2781907.
Kép forrása: pixabay.com
