Szegregáció: Vajon létezik kiút?
Elkülönítés, szétválasztás: ezt jelenti a latin eredetű segregatio, melyből a szegregáció szavunk ered. Keveset beszélnek róla, mégis egyre inkább égetőbb problémát jelent a cigányság iskolai szegregációja: a legnagyobb gond, hogy a társadalom sem érti igazán, hogy mi ezzel a probléma. Ám ha az egyébként is nélkülöző, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeket még az iskolában is elkülönítik, akkor végképp nem lesz esélyük a felzárkózásra és a jobb életre. Az iskola egyike azon intézményeknek, mely szocializációs funkciója révén a társadalom koherenciáját biztosíthatná, ám a közoktatási rendszer továbbra is küzd a cigány származású gyermekek közösségi integrálásával. Korábbi írásaim, azaz a BAGázs tevékenységének bemutatása, valamint az állampolgári neveléssel kapcsolatos cikkek szellemiségé ihlette, hogy járjam a témát kicsit körül.
Elsőként szükséges annak a szocializációs ágensnek a rövid elemzése, mely a gyermek fejlődésében elsődleges szerepet játszik: ez nem más, mint a család. A cigány származású gyermekek családjának szocializációs attitűdjei is az iskolai szegregáció kialakulását segítik elő. Szalai Júlia ezt az ágenst kedvezőtlen családi háttérként írj le, melyben az otthon rendezetlensége továbbá a szülői motivációik hiánya negatívan hat a szocializációra. Ebből következik az a jelenség is, hogy a gyermekekben nem alakul ki túl sok ambíció, hogy befejezzék tanulmányaikat, arra vannak desztinálva, hogy annyi pénzt keressenek, mint a szüleik, többnyire közmunkával. Szalai Júlia, A szabadságtalanság bővülő körei című művében három faktort nevez meg, melyek leginkább életben tartják az iskolai szegregációt.
Az első okként a települési szerkezet polarizálódását nevezi meg. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a településeken, leginkább városban tükröződik, miként különül el a cigányság lakóhelyét tekintve is. A lakóhely az első színtér, ahol a gyermek tudatába kerülhet a szegregáció hatásainak. Településfejlesztésekkel és regionális fejlesztésekkel orvosolható lenne, de kevés az ilyen irányú törekvés.
Másrészt, a racionális szelekció szintén egy olyan folyamat, mely megnevezhető a szegregációt tápláló erőként. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy az örökölt adottságokat veszik alapul, melyből többnyire következik, hogy a gyengébb képességű egyének alacsony színvonalú intézménybe kerülnek.
A harmadik aktor, mely hatással van a szegregáció erősségére, az iskola szocializációs szerepében rejlik. A kulturálisan eltérő háttérrel bíró, más környezetből érkező egyének magukhoz hasonló társaságban és környezetben érzik jól magukat, melynek következménye lehet a csoportokra osztódás.[1]
Az iskolai szegregáció talán egyik legmarkánsabb példája Gyöngyöspatán valósult meg. Roma és nem roma osztályokat különböztettek meg, míg az utóbbi osztályok az alsóbb, az előbb említett osztályok a felsőbb szinteken kaptak helyet az épületben. A roma gyerekeket fel sem engedték a felsőbb szintre, nem engedték be őket az uszodába és az oktatás sem volt olyan minőségű, mint a magyar társaik esetében.[2] Azonban ha már valaki az élete kezdetén nem kap megfelelő minőségű fejlesztéseket, hagyják lemaradni, és rosszabb képességű egyénként könyvelik el, várhatóan élete végéig a szociális ellátórendszernek lesz a rabja.
Magyarországon a demokratikus állampolgári nevelés hiánya is magyarázhatja a társadalom kevésbé toleráns és empatikus hozzáállását a témához, valamint azt is, hogy az iskolai szegregáció egyik lehetséges módszere, a multikulturális oktatás sem rendelkezik kiforrt eszközrendszerrel Magyarországon.
Multikulturális jelzővel leginkább akkor bírhat egy intézmény, ha annak minden szereplője egy nyugodt, elfogadó, támogató légkörben kap helyet. Blanks (idézi Gocsál 1995) szerint a multikulturális iskola jellemzőinek fontos része, hogy a nevelőtestületnek hozzáállása és értékrendje demokratikus (nem rasszista) és olyan tanítási és motivációs eszközöket alkalmaznak a pedagógusok, amelyek hatékonyak a különféle etnikai csoportokból való tanulóknál. Az iskolai normák és értékek az etnikai és kulturális sokszínűséget tükrözik és követik, és ennek eredményeként a gyermekek egyenrangúságot tapasztalnak az iskolában.[3]
Az iskolai szegregáció összetett problémaként definiálható, megoldása többirányú, többszereplős folyamatként mehet végbe. Nem elegendő csak intézményi szinten vagy a társadalom felöli nézőpontváltás, a diszkriminációmentességet, a kirekesztettség elleni küzdelmet a kormányzati oldalnak is zászlajára kell tűzni, így érhető el pozitív változás.
kiemelt kép forrása: pixabay.com
szövegközti kép forrása: index.hu
[1] Szalai Júlia (2010): A szabadságtalanság bővülő körei. Az iskolai szegregáció társadalmi értelméről. Esély 2010/3. 4-6. o.
[2] Gyöngyöspata –ügy: a kormány azért nem fizet a roma családoknak, mert a pénz nagyon gyorsan elmehet.(2020. 02. 12. ) Forrás: HVG Link: https://hvg.hu/itthon/20200212_Retvari_Surgossegi_beadvannyal_fordulnak_a_Kuriahoz_a_gyongyospatai_ugy ben
[3] Torgyik Judit (2004): Multikulturális táradalom, multikulturális nevelés. Új Pedagógiai Szemle. 2004, áprilismájus. 20.o.