7 perc olvasási idő (1430 szó)

Szakszervezetek - az intézményesült munkásmozgalmak

A szakszervezetiség régóta jelen van a munka világában, azonban nagyon kevesen ismerik annak valódi céljait. Ha máshol nem is, akkor a 2018. decemberében elindult országos tüntetéshullámok során mindenki találkozhatott szakszervezeti tagokkal, ugyanis ők álltak a túlóratörvény (2018. évi CXVI. törvény) miatti demonstrációk élén. De mik valójában a szakszervezetek? Kik a tagjaik? Ők is civilek? És mi köze az egészhez a politikai baloldalnak?

Szakszervezetnek azt az önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezetet tekintjük, amely a munkavállalók egyesüléseként jött létre abból a célból, hogy érdekeiket védjék és a munka világában közös követeléseiket elérjék fontos szociális kérdésekben. De mit is jelent ez lefordítva? Ez nem jelent mást, mint hogy létrehoznak munkavállalók közösen olyan szervezeteket, akik aztán olyan kérdésekben tárgyalnak a munkaadókkal, mint például a bér, a munkaidő, különböző eljárások, szabályozások. Ha pedig szükséges olyan nyomásgyakorló eszközöket alkalmaznak, mint a tüntetés, a demonstráció, a bojkott, vagy éppen a munkabeszüntetés, vagyis a sztrájk. A társadalomtudósok megosztottak azon a téren, hogy hova is kell sorolni a szakszervezeteket, azonban az érdekképviselő,önszerveződő és egyeztető szerepük miatt tekinthetjük őket civil szervezetnek. Az érdekegyeztetés és az érdekképviseletnek is több szintje van, ahol hatást tudnak elérni a szakszervezetek. Ezek alapján megkülönböztethetünk tripartit egyeztetéseket, ahol a munkavállaló, a munkaadói képviselet mellett megjelenik az állam is. És léteznek a bipartit egyeztetések, ahol a munkavállalói képviselet a munkaadói képviselettel keres konszenzust.

A szakszervezeteknek négy nagy típusát különböztethetjük meg. Ezek a szakmai szakszervezetek, az általános szakszervezetek, az ágazati szakszervezetek és a vállalati szakszervezetek.

A szakmai alapon szerveződő szakszervezet tömöríteni kíván minden munkavállalót egy meghatározott szakmában, foglalkozási és képzettségi körben, függetlenül attól, hogy tagjai melyik iparágban vagy vállalatnál vannak alkalmazva. Célja, hogy kiszorítsák a képzetlen munkásokat. Ma ezek leginkább nem fizikai ágazatokban jelennek meg és egy-egy foglalkozáshoz kapcsolódnak. Például a Pedagógusok Szakszervezete.

Az általános szakszervezetek célja, hogy szakmától és ágazattól függetlenül minden munkavállaló a tagja legyen, így egy nagyobb taglétszámmal erősebb érdekérvényesítő pozíciót tudnak felmutatni. Azonban ami az előnye, az a hátránya is ennek a szervezeti típusnak, ugyanis a széles spektrumú tagság miatt óriási a heterogenitás. Általános szakszervezetre példaként a történelmi Általános munkásegyletet hozhatjuk, amely a XIX. század végén tevékenykedett Magyarországon.

Európában a legelterjedtebb szakszervezeti forma az ágazati szakszervezetek, amelyek szakmára való tekintet nélkül, az azonos iparágban dolgozók képviseletét látják el. A legnagyobb előnye, hogy egységesen tud fellépni a munkaadókkal szemben és a kikényszerített kollektív szerződések is ágazatonként értelmezhető. Jó példa erre a típusra az egyik legnagyobb hazai ágazati szakszervezet, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete.

A negyedik típus a vállalati szakszervezet. Ennél a típusnál az a cél, hogy egy adott vállalatnál dolgozó munkavállalók érekeit képviselje. Ezen szakszervezetek tehát függetlenül hoznak döntéseket és hajtanak végre akciókat más, ugyan abban az ágazatban működő vállalat munkakörülményeitől, csakis a saját vállalatukra koncentrálnak. Ez a típus elsősorban a Távol-Keletre jellemző. Ha hazai példát szeretnénk hozni, akkor az Audi Hungária Független Szakszervezet egy tökéletes példa.

A szakszervezetiségre jellemző a szervezettség és a szakszervezeti szövetségekbe való tömörülés. Ezt egy alulról felfelé épülő rendszerként írhatjuk le, amelynek a legalsó szintjén a vállalati szakszervezetek állnak, akik tagjai ágazati szakszervezetnek is, amely ágazati szakszervezetek tagjai, valamely konföderációnak. A szakszervezeti konföderációk célja, hogy magába foglalja az összes ágazati, vállalati és minden egyéb szakszervezet annak céljából, hogy eredményes érdekképviseletet tudjon felmutatni országos szinten. Magyarországon a rendszerváltást követően 6 nagy szakszervezeti konföderáció alakult meg:

  • Autonómok – Autonóm Szakszervezetek Szövetsége
  • MSZOSZ – Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége
  • Liga – Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája
  • ÉSZT – Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés
  • MOSZ – Munkástanácsok Országos Szövetsége
  • SZEF – Szakszervezetek Egyeztető Fóruma

2013-ban azonban az MSZOSZ, a SZEF, valamint az Autonómok közösen létrehozták az MSZSZ-t, vagyis a Magyar Szakszervezeti Szövetséget.
A szakszervezeti rendszer felépítése

A szakszervezetek történelme... 

​ Ha a szakszervezetek kialakulását szeretnénk megérteni, akkor egészen az ipari forradalomig kell visszamennünk, amikor is politikai mozgalmak és különböző csoportosulások jöttek létre a munkások körében, akiket kifejezetten negatívan érintett a gépesítés, valamint az ipari fejlődés egyéb szakaszai. A modern értelemben vett szakszervezetek azonban a második világháború után kezdtek el megalakulni. 1973-ig a klasszikus ipari struktúra és a tömegtermelés, valamint a gazdasági növekedés és a teljes foglalkoztatottság volt jellemző, amely lehetőséget adott a munkások önszerveződésének és erős érdekképviseletének, amely magas sztrájkaktivitással is párosult. 1973 után elkezdett átalakulni a klasszikus ipari struktúra és erősödésbe kezdett a szolgáltatói szektor, amely magával vonta az új gazdaságpolitikát (privatizáció, dereguláció). Ezek pedig mind egyfajta életmód váltáshoz vezettek, egy jóval individualistább felfogáshoz. Ez a kollektív cselekvés, és ezáltal a szakszervezeti életre sem volt pozitív hatással. Ebben az időszakban pedig sokkal alacsonyabb lett a sztrájkaktivitás. Az 1990-es évektől berobbanó globalizáció és a globális multivállalatok még inkább nehezebbé tették a munkavállalók fellépését, ugyanis sokkal nagyobb szervezettséget igényelt egy-egy fellépés, tiltakozási akció, mint korábban. A folyamatos tudományos- és technológiai forradalom a nemzeteken átívelő vállalatok flexibilitása, valamint a szolgáltatói szektor roham mértékű növekedése egyre inkább azt eredményezi, hogy a szakszervezeti érdekérvényesítés hatása és lehetősége tovább csökken.

A Népszava címlapja 1989. 09. 27-én, rajta, hogy "A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA (kép forrása: nepszava.hu)

A keleti blokkban egészen máshogy alakult a szakszervezetek sorsa. A szocialista rendszerekben a szakszervezeteknek 5 fő feladatuk volt: a munkástoborzás, vagyis hogy a mezőgazdaságból átirányítsák a munkavállalókat az iparba, a képzés és szakképesítés, a szocialista Sztahanov mozgalom hirdetése, valmaint a bérpolitika, illetve a társadalombizotsítás ellátása. Emellett természetesen nagyon erős volt a baloldali ideológia alapjainak átadása és nevelése. Magyarországon jelentős pillanat volt a kommunista hatalomátvétel után a szakszervezetek "államosítása" 1947-ben, ekkor jött létre ugyanis a Szakszervezetek Országos Tanácsa, vagyis a SZOT. A SZOT megalakításával a Magyar Kommunista Párt (MKP) valódi célja az volt, hogy a gyakorlatban megszüntesse a valódi ágazati, vállalati és egyéb szakszervezeteket, a hagyományos szakszervezeti tevékenységet és az egységes, felülről kontrollált szervezet révén teljesen befolyása alá vonja a szakszervezeti mozgalmakat. A SZOT egy az egyben leképezte az MKP, majd később az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) strukturális felépítését, ugyanúgy egy főtitkár állt a tanács élén. A hierarchizált és központosított rendszer fontos szerepet játszott a szocialista rendszer ideológiai neveltetésében a munkásemberek kapcsán. A Tanácsnak többek között olyan összefonódásai voltak az állampárttal, mint vezetőjük Gáspár Sándor, aki kommunista politikusként 1952-től a rendszerváltásig vezette a SZOT-ot, vagy éppen a Népszava, amely 1948-ig a Szociáldemokrata Párt (SZDP) lapjaként jelent meg, azt követően viszont a SZOT sajtóorgánumává vállt. A SZOT 1990-ben, a rendszerváltáskor szétesett és négy utódszervezet jött létre helyette, a korábban már említett MSZOSZ, az Autonómok, a SZEF és az ÉSZT.


Hol találkozik a politika a szakszervezetekkel?

​A közbeszédben elég élesen él az a megállapítás, miszerint a szakszervezetek a baloldalhoz kötődnének. Ez azonban csak részben igaz. Ha a munkásosztály és a dolgozói réteg politikai akaratának a képviseletét vesszük figyelembe, akkor valóban a baloldali pártok, a szociáldemokraták és a munkáspártok azok, akik ezeket a programjaikban mind megjelenítik.  Azonban nem mindegyik szakszervezetnek van kapcsolata politikai pártokkal. Ezt három típusban írhatjuk le. Egyrészt vannak azok a szakszervezetek, amely teljesen függetlenítik magukat a pártoktól és kizárólag a gazdasági, szociális érdekérvényesítésre fókuszálnak. Vannak azok a szakszervezetek, amelyek együttműködnek politikai pártokkal és támogatják egymást kölcsönösen. Kvázi hátországként működik a szakszervezet. Magyar példának felhozható az MSZOSZ és a Magyar Szocialista Párt kapcsolata. Számos kritika is érte azért az MSZOSZ-t, mert a baloldali értékrendek felvállalása mellett nyíltan támogatta az MSZP-t. A rendszerváltást követő ciklusokban többször is előfordult, hogy MSZOSZ vezető került fel az MSZP listájára, majd onnan a parlamentbe. De ez nem csak az MSZP kapcsán volt jelen, a Magyar Demokrata Fórum a Munkástanácsokkal ápolt kifejezetten erős politikai kapcsolatot. 

A harmadik utat nevezhetjük "brit útnak" is, ahol a szakszervezetből nőtte ki magát egy párt. Az egyesült királyságban a Labour Party-nak, vagyis a Munkáspártnak a mai napig a legnagyobb bázisa a szakszervezeti mozgalomból származik.


 Szakszervezetek ma Magyarországon...

​Magyarországon a szakszervezetekbe való belépések száma az kifejezetten alacsony az EU tagállamok összehasonlításában. A rendszerváltást követően egyre alacsonyabb a szervezettség. Néha-néha megifgyelhető egy időleges növekedés, azonban ezek sokkal inkább egy-egy politikai vagy gazdasági eseményhez köthetők. Ezáltal pedig az érdekérvényesítés hatásossága is csökkenőben van. Ezt tetőzte a 2011-ben átalakított érdekegyeztetési mechanika, amely az addig tripartit módon mükődő Országos Érdekegyeztető Tanács megszűnését jelentette. A szakszervezetektől való elfordulás természetesen a múltban is keresendő. A szocialista rendszer megszűnésével bár a szakszervezetek újra elkezdték valódi munkájukat, a közbeszédben továbbra is sokáig benne volt a SZOT és a szakszervezeti titkári rendszer.


Azt azonban nem túlzás kijelenteni, hogy szakszervezetekre szükség van. Ők azok, akik a XXI. század globális gazdaságában képesek lehetnek megvédeni az egyszeri munkavállaló jogait és kiállni az érdekei mellett. Továbbá ha csak a jelenlegi járványhelyzet okzota gazdasági károkra gondolunk, akkor még inkább fontos, hogy a szakszervezetekre partnerként tekintsünk ne pedig pártpolitikai képződmányekre. Aki szeretne jobban elmélyedni a magyar szakszervezetiségben, annak ajánlom Rainer Grindt "Magyarország Szakszervezetei mozgásban" című tanulmányát, amelyet a Friedrich Ebert Stiftung adott ki.

Egy könnyen betartható ígéret
Gyakorlati tudás, közösségi tanulás, inspiráló köz...

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2022. május 25. szerda