Könyvajánló - Patrick Ness: Kés a Zajban

Az ifjúsági irodalom egy borzasztóan nehéz műfaj. A szerzőnek olyan könyvet kell írnia, ami a korosztály igényeinek, érdeklődésének megfelelő, szórakoztató, és jó esetben nem csak egyszer emeli le az olvasó a polcról, hanem képes újra és újra belelapozni, elolvasni. Most egy ilyen könyvet ajánlok nektek, amit 2011-ben olvastam először 13 évesen, és pár napja újra levettem a polcról. Nekem 10 évvel később is ugyanolyan élmény volt a főszereplőt végigkövetnem, a világát megismernem. Ez a könyv a Kés a Zajban, a Chaos Walking-trilógia első része.

Todd Hewitt történetét ismerhetjük meg, amely egy emberek által kolonizált idegen bolygón játszódik. Az Új Föld meglepően hasonlít az általunk ismert Föld bolygóhoz, igaz, egy év tizenhárom hónap hosszú, több holdja van a bolygónak, és saját élővilága olyan gazdag, mint a miénk, ami szintén újdonság az olvasó számára. És ott van a Zaj! A Zaj, amit már az első oldalon le kell nyelnie az olvasónak és a szereplőknek. A Zaj az új bolygó legnagyobb negatívuma, ami mindent átjár, mindenhol jelen van, kikerülhetetlen és permanens. Ez a Zaj a gondolat, ami hangosan kísér mindenkit, mint az árnyék; de nem csak az embereket, hanem az állatokat is. Az első oldalon rögtön egy párbeszédet olvashatunk, ahol Todd a kutyájával, Mentccsel beszélget, avagy a kutyája ugató gondolatait próbálja magáról lerázni. Főszereplőnk elmondja nekünk, hogy az állatok Zaja még nem is olyan kellemetlen, mint az embereké, mert az legalább játékos, gúnyos, aggódó vagy csak buta. Az embereké ezzel szemben nyomasztó, depressziót sugárzó, dühös, kegyetlen és manipulatív, mindenki mindig mindent hall, és a Zaj akkor sem szűnik meg, amikor az emberek alszanak.

Meglepődve olvashatjuk már az első fejezet végén, hogy Todd észreveszi, „hiány van a Zajban". És ennél többet sajnos nem mondhatok a Résről a Zajban, mert akkor elrontanám a leleplezést, és én közel sem tudom olyan jól leírni, mint Patrick Ness.

Todd nézőpontjából megismerhetjük otthona, Prentissváros lakóit is, akik mind férfiak. Megtudjuk az első oldalakból, hogy a vírus, amely megfertőzte a férfiakat és az állatokat a Zajjal, az az összes nőt megölte, és ma már csak egy egyre zsugorodó város maradt Todd világában 147 férfival, akik lassan megőrülnek (természetesen ez sem ilyen egyszerű, de erről sem mondhatok többet spoilerek nélkül).

Na és honnan jött a Zaj? A Zaj a bolygó domináns őslakos fajának, a szpakkereknek a betegsége, ők fertőzték meg az embereket, hogy kiirtsák őket (legalábbis Todd így meséli nekünk, mert ez az a történet, amit ismer). Cserébe az emberek lemészárolták a szpakkereket.

A bevezetőben már írtam, hogy nagyon érdemes elolvasni, és most el is mondom, miért. Az emberiség történelmében egészen a mai napig számtalan népirtás történt. Ezzel a való életben nem mindig tudunk vagy akarunk foglalkozni, nem is mindig értjük a miérteket. A Chaos Walking-trilógia ezt a szörnyű ám nagyon is emberi cselekedetet úgy mutatja be, hogy érthető lesz a fiatalok számára, és a könyveknek még egy hajmeresztően izgalmas történetszálat is ad. Egy következő tényező a zaj: A kommunikáció tömegessé válása és a social média érvényesülése ma már egy olyan gondolatfolyamot működtet, ami a Zajhoz nagyon hasonló, elsöprő információáramlást tesz lehetővé. Igaz, nem a fejünkben halljuk egymás hangját, hanem a kezünkhöz ragasztott telefonon keresztül látunk bele mások életének gyakran akár intim, személyes pillanataiba is. A szociális média hálózata mindannyiunkat összekapcsol, gyakran úgy is, hogy nem is akarunk tudni egymásról, és ennek egy érdekes párhuzama a Zaj. Végül pedig a manipuláció, a demagógia is egy kulcsaspektusa a könyv(ek)nek. A mi világunkban a televízió, az újság, az oktatás, a színház, a zene, a plakátok mind teli vannak olyan üzenetekkel, amelyek szándékosan akarnak minket befolyásolni; ugyanúgy a Zajban is lehet hazudni, lehet manipulálni.

Többet nem is merek mondani, hiszen akkor elveszem az író elől a szót. Végezetül újra csak biztatnék mindenkit, aki most időt szentelt ennek a cikknek, hogy olvassa el a Kés a Zajbant – igazán megéri!