Gender vagy nem gender, ez itt a kérdés? – mindent az Isztambuli Egyezmény jogi és szociológiai oldaláról

Az elmúlt hetek kiemelkedő témái közé tartozott az Isztambuli Egyezmény ratifikálásnak elutasítása a magyar kormány részéről. Az egyezmény felszámolása hatalmas felháborodást váltott ki európai szinten, mivel a járvány veszély miatt folyamatosan növekszik a családon belüli erőszakok száma. A ratifikáció elutasításának lehetséges okaira és ennek társadalmi, illetve jogi kérdéseire is választ kaphattok ebből a cikkből. 

​Az Európai Tanács 2011-ben vezette be az Isztambuli Egyezményt, amely egy Európa szintű összefogást foglal össze a nők elleni erőszak küzdelmében. Az egyezmény külön kitér a szexuális bántalmazásra és erőszakra, szexuális zaklatásra és a nemiszerv csonkításra. A nők elleni erőszak visszaszorításának érdekében strukturális megoldások szükségesek. Fontos az állam, illetve a civil szervezetek kooperációja. Az egyezményt azonban számos támadás éri, amelyek sok esetben konzervatív oldalról érkeznek és félreértéseken alapszanak.

Az egyik legnagyobb támadható pontja az Isztanbuli Egyezménynek az „elgenderizált értékekre" való törekvés. Számos politikus szerint az Isztambuli Egyezmény veszélyezteti a család rendszerét, ugyanis az Egyezmény burkoltan háttártbe szorítja a biológiai nemek szerepét. Ezzel elismerve a mesterséges nem kialakulását, így az LMBTQ társadalom fontosságát is. A gender ideológia beemelése a jogrendszerbe nem összeegyeztethető néhány ország alaptörvényével, köztük Magyarországéval sem. A gender ideológiát sokan csúfolják bal oldali ideológiának, illetve újmarxista vonalnak.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi is az a gender ideológia. Nos, a gender koncepciónak számos megnevezése és értelmezése létezik. Épp ezért nagy fába vágja a fejszét, aki bármilyen mögöttes szociológiai tudás nélkül ítéli meg az ideológiát. A gender szót 1955-ben használták először, amely azokat az attribútumokat jelenti, amelyeiket egy személy mond vagy tesz, aszerint, hogy milyen neműként tekint magára. Amato és Booth szerint a gender ideológia mindegyike reflektál bizonyos attitűdökre, amelyek jogokra, kötelezettségekre és szerepkörökre térnek ki nőkkel és férfiakkal kapcsolatban (1995). Példaként említhető a tradicionális gender szemlélet, amelynek értelmében kialakul a családi hierarchia. A piramis tetején áll a férfi, mint a családfenntartó. A nők szerepköre pedig a család ellátására korlátozódik. Az egyenlőségre törekvő elmélet, amely már a nevéből következtethetően egyenlő félként kezeli a nemeket és próbálja azokatetikai és biológiai kereteken belül egyenlő bánásmódban részesíteni. A gender ideológia összefüggésbe hozható az egyenlőség-pártiság mellett a feminizmussal, vagy éppen az anti-feminizmussal. A fent említett nézőpontokat értelmezve láthatjuk, hogy a gender ideológia számos fajtája ismeretes. A kérdés már csak az, hogy milyen ideológiát tartalmazhat, illetve egyáltalán tartalmaz-e az Isztambuli Egyezmény. A konvenció magyar nyelvű fordítása például kisebb félreértésen alapszik, hiszen nem tesz különbséget a társadalmi, illetve a biológiai nem között. Az egyezmény határozottan a társadalmi nem megítélését tűzi ki célul. A gender ideológiával kapcsolatos sztereotípiák, így gyakran pontatlanok és túlmisztifikáltak mind társadalmi, mind politikai szinten. 

​A másik jelentős ellenérv az Isztambuli Egyezménnyel szemben, hogy csak a nőket emeli ki, mint bántalmazottakat hivatkozva arra, hogy az esetek túlnyomó többségében, az erőszak bármely formája nőkkel szemben történik meg. Az Európai Tanács szerint csak úgy lehetséges a férfiak és nők egyenlőségének biztosítása, hogyha visszaszorítják a nemi alapú erőszakot. Ugyanis a nőkkel szembeni erőszak erősíti a diszkriminációt és a nemi egyenlőtlenséget. A konvenció elismeri, hogy a férfiakat is érintheti a családon belüli erőszak. Így arra kérik az európai országokat, hogy a konvenció alkalmazásánál vegyék figyelembe az Isztanbuli Egyezményt a férfiak esetében is.

Jogi szempontból az európai országok sok esetben úgy gondolják, az Európai Unió rájuk akarja, erőszakolna gender ideológia elfogadását és ez által megfosztani őket szuverenitási joguktól. Az Isztambuli Egyezmény szakbizottsága, a GREVIO (Group of Experts on Action against Violence against Women and Domestic Violence), akiknek feladata, hogy ellenőrizzék a konvenció betartását és további útmutatót adjanak a nőkkel szembeni erőszak megfékezésére.

Másrészről, minden Európai ország valamilyen szinten beépítette saját jogrendszerébe anőkkel szembeni erőszak megfékezéseként szolgáló jogszabályokat, bár sok esetben eltérő nézőpontok szerint. Vegyük például Magyarország jogrendszerét, ahol a 2013-ban megjelent Büntető Törvénykönyvben már jelentősebb törvények vonatkoznak a nőkkel szembeni erőszak formáira. Kivételt képez, a szexuális zaklatás, amelyet a Büntető Törvénykönyvben nem tekint bűncselekménynek. A szexuális zaklatás az EBH (Egyenlő Bánásmód Hatóság) elbírálása alatt értelmezhető. Ezzel szemben az Isztambuli Egyezmény külön cikkejekbe és külön kategóriákba sorolja a nőkkel szembeni erőszakot. Tehát, mondhatjuk úgy, hogy a magyar jogrendszerben leírtak megfelelnek a kritériumoknak, azonban kevésébe hatékonyak, mint amilyen az Isztambuli Egyezmény lehetne.

Az Isztambuli Egyezmény a fentiek tükrében tehát nagyon megosztó. Hosszú órákon át lehetne, ellene és mellette érvelni. A széles spektrumú szociológiai értelmezései és tartalmai az egyezménynek sokszor felnagyítottak és félremagyarázottak. Azonban egy biztos, minden európai országnak az egyezménytől függetlenül erősítenie kell az egyenlő emberi jogok biztosítását és a nők elleni erőszak csökkentését a helyi civil szervezetek bevonása által. A civil szervezetek szerepeköre nagyon fontos, hiszen ők azok, akik gyakorlati szinten is ismerik a nőkkel szembeni erőszak körülményeit. 

képek forrása: unsplash.com