4 perc olvasási idő (850 szó)

Alapjövedelmet? Hogyan?

„Alapjövedelmet!" – szól a Párbeszéd kampánya (amely pártban Karácsony Gergelyt, Budapest főpolgármesterét nemrég társelnökké választották, csak hogy pozícionáljunk). Valójában ez a kampány már 2015 óta fut, és a párt programjának szerves részét képezi, mondhatni, ez gazdaságpolitikai elképzeléseik alappillére. De nem ők az egyetlenek, akik az alapjövedelem kérdését feszegették az elmúlt időszakban – a koronavírus-válságra tekintettel nem kevés szakértő és politikus szerint indokolt lenne (vagy lett volna) a bevezetése. Az előző két felvonásban végig néztük, mik lehetnek az alapjövedelem bevezetésének főbb előnyei és hátrányai. Ez az utolsó felvonás kicsit szubjektívebb és idealistább hangvételű lesz – kifejtem, hogy véleményem szerint hogyan, milyen körülmények között és milyen megfontolásokkal lenne reális az alapjövedelem bevezetése.

Az előzőekben feltérképeztük az UBI lehetséges főbb társadalometikai és gazdasági vonzatait; és arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy mindkét síkon jelentős ellentmondások mutatkoznak meg. Egyrészt ha mindenkinek lenne pénze a minimális létfenntartásra, középtávon gyakorlatilag megszűnhetne az éhezés, a nyomor, ami az emberiség történetének egyik mérföldkövének számítana. Másrészt viszont ezt az alapvető jólétet dolgozni képes, de nem dolgozó emberek „bitorolnák" olyanoktól, akik nap mint nap verejtékkel keresik a – már nem kenyerüket, de – a betevőjüket. A munka, mint a létfenntartásra feljogosító és a társadalmi együttműködést megalapozó erő értéke eltűnne. Ez komoly társadalmi feszültségeket idézhetne elő.

Gazdaságilag azt figyelhettük meg, hogy egyrészt kevesebben szakadnának le a társadalomról teljesen (például ha egy rokonuk elhunyt, vagy ha oktatottságuknál vagy megváltozott munkaképességüknél fogva nem találnának munkát); másrészt növekednének a vagyoni különbségek, az egyenlőtlenségek dolgozók és nem dolgozók, de akár dolgozók és más munkakörben dolgozók között. Azt mondhatjuk tehát, hogy az UBI el is érhetné a célját, meg nem is.

Mit mondjunk tehát?

Szerintem a társadalom (még) nem áll készen az alapjövedelem bevezetésére. Miért? Mert úgy gondolunk a munkára, mint gazdasági értékteremtő erőre. Minél több értéket (itt értsd: profitot) termel egy adott ember munkája, az emberünk annál magasabb jövedelemre számíthat. Ha tehát valaki nem vesz részt a gazdasági értéktermelésben, arra – és ez különösen igaz Magyarországon – nem vár segítség. Az emberek a közös vagyonbővítéssel vívják ki a maguk helyét a vagyon elosztásában – történjen az egy vállalaton belül vagy akár az állam által. A munka értékét tehát a mai világban nem maga a munka, annak az eszmei értéke adja, hanem a munka eredménye, kimenetele. Amíg ez így van, addig én magam sem tudom támogatni, hogy más „az én pénzemen élősködjön".

Az alapjövedelmet leginkább egy olyan világban tudom elképzelni, ahol az alapvető jólétet néhány ember vagy gép munkája is képes biztosítani mindenki számára. Egy ilyen világban az emberek gazdasági értelemben vett munkaerejére már nem lenne szükség, így az emberek unatkoznának. Ebben az esetben nem is lehetne mást elképzelni, mint az alapjövedelem bevezetését – hiszen ha a könnyen elvégzett munkából az otthon ülő, éhes szájak nem részesülnek, lázadás törne ki.

Akkor senki sem dolgozna? – Kérdezhetnénk. Véleményem szerint egy ilyen utópiában is mindenkinek törvényszerűen dolgoznia kellene (hiszen az unatkozó, céltalan embertömegnél kevés veszélyesebb van); mindössze a munka fogalma lenne egészen más. Társadalmilag hasznosnak tekinthetnénk a világ minden táját beutazó és élménybeszámolókat író házaspárt; a reggeltől estig posztmodern festményeket alkotó úriembert; a régi varrógépeket gyűjtögető és renováló hölgyet. Ezek is munkák. Bár ma nehéz elképzelnünk, mert a társadalomnak csupán szellemi, és nem gazdasági értéket adnak – de az említett utópiában talán nem is lenne szükség ezekre a „klasszikus" gazdasági értékekre. Ki tudja, a mesterséges intelligencia széleskörű elterjedésével talán hasonló élet vár ránk – feltéve, ha az emberek résen maradnak, és elkényelmesedés helyett kezükbe veszik a sorsukat, és az exponenciális szellemi fejlődés, a magas szintű és tudatos önmagvalósítás ösvényére lépnek.

Vissza a valóságba… Természetesen ma is lehetnek olyan kitüntetett helyzetek, amikor az államnak igenis biztosítania kéne egy alapvető jövedelmi szintet, legalább is egy ideig. Ilyen lehet például a kisgyermeket főállásban ellátó-nevelő anya, illetve a megváltozott munkaképességű, a hiányzó iskoláit bepótló, a betegeskedő szerettét napközben ellátó vagy az önkéntes szociális segélyezést ellátó személy.

Ahhoz, hogy például Magyarországon univerzális alapjövedelmet vezethessünk be, a kormányzatnak számos radikális intézkedést kéne foganatosítania. A Párbeszéd állításaival ellentétben valószínűleg nem lenne elég a korrupció és a túlárazott beruházások visszaszorítása. Elképzelhető lenne például a szociális szektor költségeinek jelentős visszaszorítása – hiszen az alapvető szükségleteit mindenki ki tudná elégíteni. A szegénység mint jelenség azonban biztosan nem tűnne el, és így egy csökkentett szociális ellátórendszer csak növelné a társadalmi problémákat, különösen a gyermekvédelem területén. Ha például egy család eddig minimálbéren tengődött alkalmi munkákból, az alapjövedelem valószínűleg munkakerülésre ösztönözné őket. A gyermek rossz minták mellett valószínűleg az anyagi gondokkal és unalommal szenvedő szülei részéről családon belüli agressziót és drogproblémákat is tapasztalhatna.

Opció lehet még az egészségügy részleges vagy teljes magánosítása, hiszen az alapjövedelemmel bíró emberek már képesek lennének fizetni az alapvető szolgáltatásokért. Ez olyan szintű tehercsökkentést jelentene az államnak, amivel akár meg is valósíthatná az alapjövedelem bevezetését. A magánegészségügy mindenkori problémája viszont az ellátás minőségbeli különbsége törvényi kereteken belül és kívül is (ld. pl. hálapénzrendszer), illetve az a kockázat, hogy bizonyos magasabb szintű egészségügyi beavatkozáshoz az alapjövedelemből nem lehetne hozzáférni. Ez akár emberáldozatokkal is járhatna.

Véleményem szerint Magyarország és a magyar társadalom nem áll készen az alapjövedelem bevezetésére, sőt a jelenlegi gazdasági keretrendszerben kétséges, hogy bármelyik állam képes lehetne erre.


kép forrása: unsplash.com

Hallgatni arany….Na de mindig?- Az elhallgatás spi...
VAN ESÉLY - Pályázati felhívás

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2024. március 29. péntek