4 perc olvasási idő (825 szó)

Ahol napi ketten túladagolják magukat – Oregon állam és a keménydrogok szabályozása

Az Amerikai Egyesült Államokban 2020. november 3-án lezajlott elnökválasztásokkal párhuzamosan Oregon államban, a 110. népszavazási kezdeményezés eredményének megfelelően 2021. február 1-től dekriminalizálják (vagy bűncselekménynek többé nem minősítik) a keménydrogok kis mennyiségű birtoklását és használatát. De mit is jelent ez pontosan, hogyan is került szóba egyáltalán ilyen javaslat, és miért (nem) oké?

Hogyan is néz ki a népszavazás az USA-ban? Az elnök- és képviselőválasztásokkal párhuzamosan a tagállamok különféle törvénykezési kérdésekben népszavazásokat tartanak (ún. „ballot measures") – lévén az egyes államok az USA-n belül minden olyan kérdésben önálló hatáskörrel rendelkeznek, melyeket az Alkotmány nem szabályoz, vagy helyez a szövetségi kormány hatáskörébe. Az idei népszavazásoknak a föderáció több államában is komoly következménye volt, azonban az oregoni döntésről érdemes külön szót ejtenünk, hiszen a keménydrogok dekriminalizálása az egész USA-ban (sőt egy-két kivétellel az egész világon) forradalminak számít – vegyük ezt bármilyen értelemben.

A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a kábítószerek ügyében Oregon állam még amerikai viszonylatban is igen rosszul áll: minden 11. lakos drogfüggő, évi 3700 embert ítélnek el keménydroghasználatért, és napi 2 ember hal meg drogtúladagolásban. A helyi döntéshozók évek óta megoldást keresnek a mind sürgetőbb kérdésre, a demokraták (vagy egy jelentős részük) szerint pedig a dekriminalizáció jelentheti a megoldást. A javaslatot a szavazók 67,5%-a támogatta, így a törvénymódosítás jövő februárból nem visszaható érvénnyel életbe lép.

Mit is jelent ez pontosan? Először is a dekriminalizáció nem jelent legalizációt, azaz törvényesítést, az olyan drogok birtoklása és használata, mint a heroin, metamfetamin, LSD vagy az oxikodon továbbra is szabálysértés (bár nem bűncselekmény) marad. Emellett a kereskedelmi célú birtoklás szabályozása nem változott, vagyis a terjesztése továbbra is súlyosan büntetett. A lépés azonban mégsem jelentéktelen: amiért eddig 1 év börtönbüntetést lehet kapni, azért most vagy 100 dollár pénzbírság jár, vagy egy ingyenes rehabilitációs programban való részvétel. A javaslat mellett álló törvényhozók azt állítják hogy a büntetőeljárások felszámolásával jelentős összeget lehet megspórolni, amit természetesen az elvonó programok fejlesztésére fordítanának. Emellett a törvénymódosítást pártfogoló Drogpolitikai Szövetség (Drug Policy Alliance, DPA), valamint a civilek szerint a drogfüggőség kérdését inkább egészségügyi, mint bűnügyi kérdésként kell kezelnünk, ezért a döntés komoly mérföldkő lehet a drog megállításában.

Azt tehát senki sem állítja (legalábbis nem nyíltan), hogy a keménydrog-fogyasztás szabadsága mellett ki kellene állni, és azt támogatni kéne. Sőt a támogatók úgy érvelnek, hogy a dekriminalizáció nem növeli a drogfüggőséget, illetve nem súlyosbítja annak hatását. Bár erre vonatkozóan nem sok empirikus adat áll rendelkezésünkre, a hasonlóan megengedő holland, portugál és svájci szabályozás bevezetése vegyes képet mutat. Portugáliában például némileg csökkent a túladagoláshoz köthető halálozások száma, de a drogfüggőséggel kezelt személyek száma 20%-kal megnőtt a döntést követő 8 évben.

Mint láthatjuk, kétségbeesett kísérlet ez az egyre súlyosbodó probléma megoldására, ami akár még működhet is – bár republikánus ellenzői egységesen másként vélekednek. Érvelésük szerint a lépés meggondolatlan, mert jelentős mértékben elősegíti a keménydrogok használatának elfogadását. És itt csatlakoznék be az én saját véleményemmel.

A demokrácia egyik alappillére – sőt mondhatni, erre épül – a népszuverenitás, vagyis hogy a hatalom a nép kezében van. A nép által felhatalmazott állam (társadalmi szerződés meg egyebek, ugyebár) a törvényeken keresztül irányítja a társadalom életét. Ebből az következik, hogy a törvényeknek minél nagyobb mértékben tükrözniük kell a közerkölcsöt, vagyis azt az átfogó normarendszert, amelyet a nép, az emberek közössége képvisel. Ebben a felfogásban az alkotmány épít azokra az alapvető értékekre, amelyeket hívhatunk „nemzeti minimumnak", vagy Amerika esetében „közös minimumnak", a törvények pedig úgy kedveznek a többség véleményének, hogy a társadalom egészét is a lehető legnagyobb mértékben képviselik.

Ha tehát a keménydrogok használata eltűnik a büntethető tételek közül, az annak az igen komoly társadalmi kór tünete, hogy az emberek jelentős része elismeri és támogatja ezt a cselekményt. Nem bünteti, vagyis nem tartja büntetésre méltónak. Ez alapvető kérdéseket vet fel Oregon állam és a társadalom működőképességére vonatkozóan. Nem én érvelek ezzel – Morgan Godvin, a törvény egyik pártfogója, aki maga is hosszú távú drogfüggőségből épült fel, a következőt állítja: „Azt az elképzelést sulykolták belénk, hogy a börtönbüntetés (…) elrettent a droghasználattól. Ez hazugság."

Godvin azt is állítja, hogy a börtönbüntetés olyan környezetbe sodorja az embert, ami után nehéz újra integrálódni a társadalomba és normális életet élni. És igazat adok neki. Egy keménydrogfüggő személyt egy még inkább drogos és erőszakos környezetbe zárni nem biztos, hogy jóra vezet. Véleményem szerint két út áll előttünk: az első a kötelező rehabilitáció, amin minden drogfüggőnek részt kellene vennie – mert ez valóban az oly igen áhított visszaépülést szolgálja. Ezzel azonban még csak a tünetet kezeltük, de a probléma gyökeréhez – nevezetesen az emberek 8-9%-ának stabil droghasználatát – még nem jutottunk el. Gyenge állam és gyenge közösség az, amelyik nem tudja lebeszélni és/vagy elrettenteni a fiataljait arról, hogy a droghoz forduljanak. És itt jön képbe egy másik lehetséges megoldás: olyan büntetések kilátásba helyezése, amely valóban megtartóztatja az állampolgárt attól, hogy a droghoz nyúljon. Ez persze önmagában kevés, hiányos, sőt emberiességi problémákat is felvet. De az erkölcstelen és káros gyakorlatok törvényessé tétele önmagában biztosan nem old meg semmit, legfeljebb ront a helyzeten.

Mit hozott a második hullámban az OKTONDI?
3 évtizede az emberi jogokért

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2021. január 23. szombat