Gondolatomban egy mesebeli világ,
előttem kitárja a kapuját.
Az udvarba bemegyek,
a kristálytrónon ott ül egy herceg.

A szemébe nézek és rámosolygok,
tiszteletemet jelezve meghajolok.
Kezével int, hogy menjek elé,
remegő térdekkel elindulok felé.

Megfogja a kezem és kezet csókol nekem,
nem tudom mit akar, tekintete összezavar.
Elég nagy köztünk a társadalmi rang,
ezért inkább nem kergetek hiú ábrándokat.

Visszatérek a jelenbe,

tudom bármikor visszatérhetek erre a helyre.
Sosem fogom elfelejteni a herceget,
aki nekem hízelgett.

Kiemelt kép forrása: pexels.com via Martin Damboldt