Arcod derűje beragyogja napom,

Ha felhős az ég is, nincs borús hangulatom.

Kacajod angyali szívet sejtet,

Szerves molekulák közt keresed lelked.

Szomjazom pillantásod minden forrását,

Érzem a köztünk lévő pillanat varázsát.

Sóhajod megnyitja szívem kapuját,

Fontolva gombolyítjuk az idő fonalát.

Bár ismerném jobban gondolatod,

Csak tudnám, mikor vagy boldog.

Selymes ajkaidra csókot fektetnék,

Óvári lelkedbe biztonságot ültetnék.

Száz és száz világ kinyílik előtted,

Csak érezd a ritmust, hogy mikor kell belépned.

A tavasz eljő, szívünkben újra itt a kikelet,

Hallgass bátran a szívedre, sorsod útját megleled.

Kiemelt kép forrása: pexels.com via Oleg Magni