Lelkem könnyű, akár egy fuvallat
S ha tehetné, tengereket járna be
Magasan szállva völgyeket, hegyeket,
S mindent látna e Nap alatt.

A teljesség csak egy pillanat,
Egy apró láng-lobbanat,
S minden csordul tovább,
Gördülve nagy sziklák után.

Milyen jó is néha megállni,
S a világgal eggyé válni!
Kicsiny patakká lenni
Súlyos malmok zúgása közt.

Érezni a lüktetést, az élő szívverést,
Hallani a Titok néma létét
Melyet bár mindenki ismer,
Mégsem tud senki sem.

Kiemelt kép forrása: pexels.com via Porapak Apichodilok