Július 27-29-e között a 28. Művészetek Völgye nevű fesztiválon vettem részt. És hatalmas élmény volt, mert találkozhattam a művészettel. Most fintorogsz, hogy „na, megint egy értelmes cikk, egy művészeti fesztiválon találkozott valaki a művészettel, hasra ne essek”, de ha jobban belegondolunk, szerintem ez egyáltalán nem olyan evidens dolog. Én lelkes, viszonylag gyakorlott művészet-fogyasztó vagyok, és néha ott is meglátom a művészetet, ahol csak a véletlen és az én fejem hozza létre a metaforát, de annál gyakrabban ütközök abba a jelenségbe, amikor a művészi tevékenység szándékos, viszont nem éri el a közönségét.

Itt szerencsére szó sem volt ilyesmiről. Mindenkit, aki ott volt, elért a művészet és megérintett. De mi is a siker titka?

Én azt gondolom, hogy a közelség és a közvetlenség. Egyrészt ezen a fesztiválon többnyire falusi házak udvaraiban zajlanak a koncertek, így oda annyi ember fér csak be, hogy még tudnak egymással kommunikálni, akár a hátsó sorból a színpadig elkiabálni. Ugyanígy a helyszínből adódik a stage mérete, amiről a fellépők adott esetben könnyűszerrel le léphetnek közönségük köreibe egy tánc, vagy egy beszélgetés erejéig.(Vagy éppen a közönségből léphet fel egy lány, hogy gyorsan kisegítsen egy bandát a hiányzó női szólammal.) Ott van tehát a fizikai adottság, és erre a közelségre a Völgy programjai gyakran építenek oly módon, hogy interaktív programokká szervezik előadásaikat.

Ehhez jön maga az előadó személye. Egy völgybéli előadó gyakran már évek óta visszajár, ismerősei vannak a közönségben és a fellépők körében egyaránt (sőt, a koncertezők közül többen említették, hogy pár éve még az utak mentén zenéltek ezen a fesztiválon). Általában nem a backstage-be húzódva tölti színpadon kívüli idejét, hanem előadás előtt és után a közönségbe vegyülve beszélget, iszogat. A művész épp olyan, mint te: éppúgy röhög egy viccen, és éppúgy köhög, ha félrenyel valamit. Ezzel közelebb jön az énedhez, hirtelen nem olyan távoli és elérhetetlen a művész-lét, és a művészet, ami enélkül valahol avatott kevesek szórakozásának hathat, amit az egyszerű földi halandó nem érthet. Így viszont itt van ez az ember, a művész, aki nem egy földönkívüli, nem az Űrből hozza el neked ezt a misztikus „művészetet”, hanem egy embertársad, aki megmutatja, hogy ez a művészet nem egy ördöngösség, hanem benned és mindenkiben megvan, mint emberi létezésünk egy oldala.

Ha ez még nem volna elég, rávilágítanék az interaktív előadások előnyeire. A gyermekprogramok szinte kivétel nélkül azok, hiszen a piciket így lehet legjobban lekötni, és így is tanulnak a leghatékonyabban, ha részt vesznek a tevékenységben jobban bevonódnak. Mi is ezért szeretünk játszani, alkotni, benne lenni valami társas tevékenységben. Még egy olyan dolog is, mint mondjuk a versírás, ami – hacsak nem vagyunk költők – alapvetően távol áll a hétköznapi életünktől, közeli és természetes lesz itt a Völgyben. A folyamat koordinátora, a Művész oldja a hangulatot, emészthető elemeire bontja a versírást, és észre sem veszed, de máris alkotó lettél és élvezed, pedig lehet hogy épp csak betévedtél a versműhelybe, mert le akartatok ülni a társaságotokkal valahova. Vagy egy színházi darab írója leszel, egy improvizációs társulat előadására beülve, gondolkodás nélkül kiabálod be a legjobb ötleted, és egy szempillantás múlva már látod is a színpadon, a szellemi terméked már beépült egy történetbe – rájössz, hogy ilyet is lehet, milyen jó és könnyű!

Még egy kis segítség a művészet-fogyasztóknak a Völgytől: az olyan programok, amik különböző művészeti területeket kapcsolnak össze. Mert sokan vagyunk úgy, hogy szívesen járunk koncertre, meg színházba, de a költészet nem épp a mi asztalunk. Vagy épp fordítva. De az egyik művészeti ággal közelebb lehet hozni a másikat, és erre rengeteg példát találunk a Völgy programjai között. Gondoljunk csak egy koncertre: önkéntelenül is táncolni kezdünk a ritmusra, és ha van a daloknak szövege, az már költészet is, ha az előadók mögé van vetítve egy animáció, az már mozgókép és így tovább. Vagy egy színházi előadásban a koreográfia, mint tánc, az esetleges betétdalok, mint zene, a díszletek mint a képzőművészet elemei jelennek meg. Mindenki megtalálhatja a saját művészeti „nyelvét” és egyúttal közeledhet is a többihez.

Mert a művészet szerintem egy „nyelv”, egy kommunikációs eszköz is, ami gondolatokat hangsúlyozhat, illusztrálhat, tehet érthetőbbé; erre szintén láthattunk példát a Művészetek Völgyében (rögtön a dr. Zacher Gábor előadását improvizációval magyarázó és megkérdőjelező Momentán társulat az előadóval közös performansza jut az eszembe, ami egyszerre hozta közelebb a hallgatósághoz az előadás témáját és a színművészetet).

De valójában nem kell fesztiválra mennünk a művészetért, a Völgy azt is tanítja, hogy a művészet mindenben ott van. Vagy ha nincs, akkor ott lehet. És miért ne legyen? Ez emberi létezésünk egyik legszebb oldala, ezen keresztül kifejezhetjük, feldolgozhatjuk az érzelmeinek és az élményeinket, alkothatunk, játszhatunk. Nézz most fel, hallgatózz egy kicsit, és találd meg a művészetet magad körül! Ha pedig nem találod, teremtsd meg!

Szerző: Szücs Anikó