A személyes kapcsolatok és saját gondolatok elvesztése az online élet miatt egyre nagyobb teret nyer. Íme néhány gondolatébresztő jótanács.

A digitális világ fejlődése lehetővé teszi azt, hogy személyes találkozás nélkül is kapcsolatot tartsunk az emberekkel. De, vajon ez képes e arra, hogy a fizikai kontaktust helyettesítse? Vecsei H. Miklós tartott egy hasonló előadást a TED X keretein belül. Nagyon jól megfogalmazta, hogy mi is a hiba. „Online ugyanúgy reagálunk a dolgokra. Kattintunk! És várjuk, hogy valami más történjen.” Fog más történni? Talán elolvassuk talán nem.  Tett fel egy vicces bár elgondolkodtató kérdést „Tudunk e okostelefon nélkül retyózni? Működik e a biológiai nélküle?”

Ami az online ”életből” hiányzik az a történés. Persze ott is történnek dolgok, de csak klikkelünk és lépünk tovább valaki/valami másra. Személyesen is van ilyen, mikor találkozol egy ismerősöddel ott is megvan ez a klikk  : ”Szia hogy vagy? Jól és te? Én is köszi. Majd beszélünk, csak sietek.” Nézzünk egy példát! Sétálunk, kivételesen a gondolatainkba merülünk nem pedig a kijelzőbe. És hirtelen előttünk terem egy nem várt ismerős. Lezajlik a fent említett beszélgetés, és görgetünk tovább egy másik „eseményre”. Tényleg! Te eltudnád képzelni, hogy tovább görgess egy nem várt ismerőst valami/valaki másra?

Sétálunk az utcán. Nyomjuk a telefont szokásukhoz híven és azt vesszük észre, hogy valaki összeesik előttünk. Teszünk érte bármit is? Nem! Miért? Mert a folyamatosan áradó információk közt már találkoztunk egy olyannal vagy nagyon hasonlóval. És ezért csak megyünk tovább ügyet sem vetve arra, hogy mi történt körülöttünk. Vagy kisétál egy ember a busz elé. Mi zajlik le a fejünkben? Javarészt semmi! Ugyanúgy nyomjuk tovább a telefont.

Hogy ne csak azt nézzük meg, hogy mennyire „zombivá” váltunk beszéljünk arról, mit kaphatunk tőle. A mérhetetlen adat, ami a kezünkben van időt tud spórolni nekünk. Nem kell könyvtárba menni és nem kell végig zongorázni a könyvet, hogy megtaláljuk, amire szükségünk van.


De ezekből a ”majd beszélünkből sokszor nem lesz semmi”. Tény és való hogy jó dolog az online kapcsolat tartás, de ugorj bele néha a világba. Olvass egy könyvet utazás közben vagy beszélgess valakivel, de ne a telefont nyomd! Vecsei H. Miklós azt mondta, hogy alakítsuk színházzá a kapcsolatainkat. Milyen a színház? Sötétben vagyunk (a telefon nélkül) és a legfontosabb, hogy történik valami. Menj el sétálni egyszer a Margit hídon úgy, hogy nincs bedugva a füled.

És csak sétálj, figyeld az embereket. Mindenki rohan valami miatt. Senkinek sincs ideje arra, hogy megálljon, és csak legyen. Találj magadnak egy olyan helyet ahol kikapcsolhatsz, ahol a gondolataiddal lehetsz. Vidd magaddal azt, akiről úgy gondolod, hogy ”építhet téged”, és beszélgessetek. Egy beszélgetés akkor jó, ha utána a felek tudnak változni vagy legalább az egyikük. Mondjuk messengeren ennek nincs túl sok esélye, mert nem látod a másik valódi reakcióját. Lehet mondani, hogy van videó chat de az sem az igazi mert csúszik a kép.

Ha rám hallgattok, akkor előveszitek a telefont, megbeszélitek, hogy hol és mikor találkoztok. De ez persze csak egy ötlet. Ha ti inkább a kijelzőt nézitek mintsem valamelyik barátotokat, akkor hajrá. Vagy inkább a kijelzővel váltotok egy forró csókot mintsem a párotokkal csak rajta.