Ha kerekesszékben ismerkedünk fővárosunk padkáival, sokkal árnyaltabb képet kapunk róluk, mint amikor csak átlépkedünk rajtuk. Négy keréken észrevesszük mennyifélék, milyen különbözőek valójában: barátságosak, közömbösek, ellenségesek, szóval igazi kis egyéniségek. A fiatalokkal, szépekkel, barátságosakkal könnyű együtt élni, az ellenségesebb, idősebb nemzedék tagjainál viszont néha szükséges hosszabban elidőzni. Modern társaiktól eltérően sokkal izgalmasabb lehetőségeket kínálnak az egyszerű, gondnélküli továbbhaladásnál.

Nézzük csak a járdára való feljutás problémáját egy 8-10 cm magas padkával a kerekeink előtt. Első ránézésre kedvünk lenne otthagyni az egészet és az úttestet választani, viszont ha előreláthatóan egy hosszabb útszakaszról van szó, eszünkbe ötlik az autók dudálgatásának kellemetlensége, valamint egy balesetnek az életveszélyes lehetősége, így más megoldás után nézünk. Például szép lenne ilyenkor mindössze enyhén hátrabillenteni kocsinkat és első kerekeinket a padkára helyezni kezdésként, csakhogy borulásgátlónk esetleg nem enged egy ilyen szögű döntést, és kerekeink búsan forognak a padka előtt a levegőben, vagy borulásgátlónk engedi a dőlésszög növelését, sőt, túl engedékeny (ill. nem létező) darabok akár a 90 fokos szögváltozást is ölbe tett kézzel nézik, nem törődve ennek egészségre káros hatásaival. Az ilyen balesetek megelőzésére tanácsos igénybe vennünk egy élő borulásgátlót, lehetőleg annak aktív közreműködésével. Persze simán előfordulhat, hogy kocsink felépítése és rekorder magasságú padkánk miatt ez a módszer nem vezet sehova. Ilyenkor, ha kitartunk szándékunk mellett, nem kell mást tennünk, mint megkérni az általában arra járó készséges súlyemelőket, hogy segítsenek szintet lépni.

De egy himalájai magasságokba törő padkán a járdára feljutni nem csak az expedíció izgalmai miatt vakmerő vállalkozás, hanem azért is, mert egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy amikor arra kerül a sor, le is tudunk jutni róla. Végső megoldásként persze itt is szóba jöhetnek a ténfergő bodybuilderek, akik bármikor szívesen a rendelkezésünkre állnak, de mi tudjuk, hogy a könnyű út nem feltétlenül a helyes út. Minek zavarnánk őket, ha sokkal erősebb segítségünk van lejutáskor: a gravitáció. Biztosak lehetünk benne, hogy bármilyen magas padkáról is van szó, le tudunk jutni a járdáról önerőből. Természetesen vannak, akik kételkednek a módszerben. A legtöbbjük arra a tényre hívta fel a figyelmet, hogy az előző pontban említett borulásgátló a kocsi elején ritkábban fordul elő, így a gravitáció váratlan ereje egy kocsijába bekötött egyén esetében a nyakcsigolyák ívének károsodását eredményezheti, míg az öv használatát mellőző individumok arccsontjaik roncsolódásától tartanak.

Szörnyen kényesek.

Azt hittem haladni akarnak…

A cikket írta és illusztrálta: Szűcs Anikó