Mit tennénk, ha a városunk szinte egész területét gáz borítaná? Mit tennénk, ha olyanok lennénk, mint Mathieu (Romain Duris) és Anna (Olga Kurylenko), akik kétségbeesett szülőként próbálják meg életben tartani a beteg, burokban élő kislányukat? Talán a Daniel Roby által rendezett Egy lélegzetnyire című francia filmben megtalálhatjuk ezekre a kérdésekre a válaszokat.

Egy hatalmas erejű földrengés rázza meg Párizst, aminek e következtében mérgező gáz kezd szivárogni a föld alól. Az életben maradt emberek a házak legfelső emeletére, illetve a háztetőkre menekülnek. A főszereplő család felnőtt tagjai is ezt teszik, azonban a lányukat – aki egy ritka betegség következtében a mindennapjait egy burokban tölti- hátra kell hagyniuk. Miután rájönnek, hogy egyelőre senki sem fogja őket megmenteni, saját maguknak kell megoldást találniuk arra, hogy a kislány buborékjának az akkumulátorait cserélni tudják, és a későbbiekben ki tudják majd menekíteni.

Ezer meg ezer ehhez hasonló katasztrófafilmet láthattunk már a hollywoodi filmgyárosoktól. Ha ez egy tipikus amerikai lenne, akkor már mindannyian tudnánk, hogy a jól megszokott forgatókönyv szerint történnének az események: katasztrófa, rengeteg bajbajutott, hősök, akik megmentenek mindenkit és a végén a jól bevált happy end. Szerencsére ez a film francia.

A történet hihető. A szülők az életüket kockáztatva próbálják életben tartani, az alsóbb szinten burokban élő gyermeküket. A film drámai pillanatai is életszerűek, például amikor annyira magával ragad bennünket a film, hogy lélegzet visszafojtva izgulunk az anyáért és apáért. A tragédiákat is valóság szerűen nem elhúzva szomorú hegedű szóló mellett ábrázolták, hanem igenis úgy, ahogyan egy sorscsapás bekövetkezik.

Ezek mellet, viszont a filmnek vannak hibái. Például engem nagyon érdekelt volna, hogy a gáz pontosan honnan jön és milyen összetételű. Azonban ezek mellett még volt pár jelenet a filmben, amit jobban kifejthettek volna, mert így a nézők számára néhány dolog érthetetlen volt: néhány kutya miért volt immunis a gázra vagy ha csak Párizsban jelent meg a gáz, akkor miért nem jött segítség? Miért nem menekítették ki az embereket repülőkkel? A kislány betegségét csak felszínesen érintette a film, de szerintem mindenképpen megért volna egy kis háttérsztorit, amiben jobban ki kellet volna fejteni.

 

A film végén a csattanóra számítani lehetett, azonban az utolsó jelenet, megdöbbentő és érdekes volt. Szerintem élvezetes volt és miután megnéztem rengeteg kérdés merült fel bennem. Azért mert, ha valójában átgondoljuk és a katasztrófa mögé nézünk, akkor sokkal érdekesebb kérdéseket is boncolgathatunk ennek a filmnek kapcsán. Például a szülő-gyerek kapcsolat felcserélődését a mai modern társadalomban. Lehet, hogy a Föld egyszer csak visszaveszi a hatalmat tőlünk, és visszaáll az ökológiai egyensúly? Az anyával tényleg meg kellett történnie annak, ami megtörtént vele? Tényleg nem tudnánk semmit tenni akkor, ha ez a katasztrófa a valóságban is bekövetkezne?

Azoknak ajánlom az Egy lélegzetnyire című filmet, akik szeretik a katasztrófa- és elgondolkodtató kicsit mélyebb mondanivalójú filmeket. Viszont, nem ajánlom, ha nem szereted az olyan típusú történeteket, amiknek a végén nem kaphatunk minden kérdésünkre választ, vagy, ha egyszerűen egy olyan filmet néznél meg, ami közben ki tudod kapcsolni az agyad, és pihenni szeretnél közben. Hidd el, hogy ezután a film után, napokig fogsz agyalni.