Hogy mit gondol egy fiatal pedagógus a Kép-élmény programról? Gyurkó Krisztina rendhagyó tárlat recenziójából megtudhatjátok.

Életünkben az egyik legfontosabb érzékszervünk a szemünk. A külső világ érzékelése meghatározza belső világunkat. A felfogható ingereket a saját szűrőnkön – gondolatainkon, háttértudásunkon – átengedve értelmezzük. De vajon képesek vagyunk-e megmutatni a bennünk zajló folyamatokat, a múltunkat, és akár a számunkra is ismeretlen jövőnket a saját szemünkön keresztül másoknak?

A fotográfia a kezdeti portré és pillanat rögzítés után előtérbe helyezte a fotó általi önkifejezést, így emelve művészi szintre a képrögzítést.

Éppen emiatt kerülhetett a művészetterápia eszközei közé. Kik mondhatnak el történeteket a képeikkel? Kik merik elmondani a múltjukat, érzéseiket egy-egy fotó segítségével? Lehet-e szerepe az önismeretben a vizuálisan megjelenített léleknek?

Van egy kiállítás Budapesten, ahol gyermekvédelmi gondozásban élő gyerekek és fiatalok döntöttek úgy, hogy megpróbálnak közelebb kerülni saját magukhoz, és képekben megjeleníteni a velük történt eseményeket, vágyaikat, érzéseiket és talán a jövőjüket.

2018-ban Hossala Tamás fotográfusként és művészetterapeutaként elindított egy projektet, amelyben fotósok, alkotó szakemberek dolgoztak együtt a fiatalokkal. A Kép-Élmény elnevezésű projekt egy évig tartott, az elkészült alkotásokat a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban lehet megtekinteni március 18-ig.

A több kisebb projektet magába foglaló program a fiatalok fejlődését és kifejezőkészségét célozta meg. A Kép-Élmény négy nagyobb projektből (Szobabelsők, Mentori, Deszkás és Képeslap projekt), egy személyesebb mini projektből (Harmincnapos kihívás) és két másik alkotó foglalkozásból (Demo Wood fapad készítő és Lentulay Edina meseterápia) áll össze.


Koncepció: B. D. (12) | KÉP-ÉLMÉNY – Képeslap projekt, 2018

A kiállítótérbe belépve Mucsi Emese Hossala Tamással készített interjúját nézhetjük meg, amelyből kiderül az indulás, a szándék, valamint a workshopok menete.

Ezt követően egy sötét teremben kivetítővel a falra vetített képeken jelennek meg a szobabelsők, a gondozásban élő fiatalok életterét bemutatva.

Az első nagy teremben páros munka keretein belül egy-egy fotós és egy-egy fiatal, vagy gyermek kerültek össze, mentor és mentorált indulhatott el az úton. A fotók mellé a készítőik leírták véleményüket, érzéseiket az alkotó folyamatról. Ezekből a szövegekből úgy tűnik, a közös munkát megelőzte az ismerkedés, majd következhetett a témakeresés, fotózás és a folyamatos önreflexiók. A legtöbb alkotás a múlttal és a változással foglalkozik, gyakran érezhető a szándék, hogy megmutassák a közönségnek kik is ők, és milyen az ő szemükkel és hátterükkel élni.

A második projekt a Képeslap projekt nevet viselte. A foglalkozás célja az volt, hogy a résztvevők megfogalmazzák mi a céljuk, mivel foglalkoznának szívesen felnőttként, vagy éppen mi foglalkoztatja őket. A fotókon leggyakrabban tárgyak jelennek meg, ahol azok elhelyezése fejez ki megannyi vágyat. Két fotó tett rám erős hatást; az egyik egy kép pár volt: az elsőn két plüssmackó ült az ablak alatti ágyon, a másikon már csak az egyikük szerepelt. A testvérhiány fejeződött itt ki. A másik egy monitorról készült, amelyen egy grafikon kőzet elváltozásokat mutatott be, a személyes leírás alapján egy komoly hobbit mutatott meg a felvétel. Az alkotások egy részéből képeslapok is készültek, minden alkotó egy-egy rövid pozitív tartalmú mondatot írt a kiállított lap hátuljára, amelyek a néző számára is nyilvánosak.


Koncepció: K. K. B. (18) | KÉP-ÉLMÉNY – Képeslap projekt, 2018

A harmadik rész a Harminc nap kihívás nevet viseli. Rozovics Éva és Szalai Krisztina közös lelki útjának darabjait tekinthetjük meg. A két fiatal nő közös pontja az otthonban nevelkedés. A kihívás Instragramon zajlott, harminc napon át, különböző témákban (pl. gyermekkor) kellett megosztani egy fotót, amelyet a másik végigkövetett, majd megbeszélték a miérteket is. A képek mellett interjú is készült a résztvevőkkel, amely közelebb hozza a projektet a látogatóhoz.

A Deszkás projekt a gördeszkázók zárt közösségét mutatja be, a közös deszkázást, javítást és szerelést is megmutatva. Ez a rész utalás a Műhely-Klubra, amely a Menedékház Alapítvány programja. A klub segít a rászoruló gyerekeknek biciklihez és sporteszközök jutni, miközben a javítási munkákkal fejleszti a közösséghez tartozást a közös és hasznos munkán keresztül. A közeli fotók a deszkák felületéről, akár a használójának lelki világára is utalhatnak színeikkel és kopási felületükkel.

Az első kiegészítő workshop egy meseterápiás foglalkozás, amely A két álarc (Mask of Oni) mesével indít, amely a japán néphiedelemben ismert történet (Oni egy démon). Vélhetően a mese meghallgatása után az alkotó fiatalok két fehér maszkot kaptak, amelyet kifestve megmutathatták boldog, nyugodt arcukat és csalódott, dühös, szomorú oldalukat is. Az érzelmek felismerését és kifejezését tanulni és fejleszteni lehet, a meséken és mások történetein keresztül egy biztonságosabb térben fejezhetjük ki magunkat. Érdekes lehet megfigyelni, hogy ez a két arc mennyire tér el színhasználatában, vagy mintázatában egymástól. Felismerhető-e melyik maszk melyik érzelmet fejezi ki?


Mentor: Kéri Gáspár, Mentorált: L. B. | KÉP-ÉLMÉNY – Múlt-jelen-jövő projekt, 2018

A Demo Wood az együtt alkotás örömét szerette volna átadni a workshop résztvevőinek. Fából padokat készítettek, a csiszolást, csavarozást is a gyerekek végezték. A kiállítótérben ezek a darabok is kint vannak, amelyekre ülve végighallgatjuk az interjúkat. A Demo Wood csapata a design különböző területein alkotó szakembereket és a hozzájuk köthető szakterületeteket szeretnék közelebb hozni a gyerekekhez, segíteni az erre a pályára készülőket.

Visszatérve a bevezetőben feltett kérdéshez: ki mondhat el történeteket a képeivel? Bárki, akinek van elég bátorsága ahhoz, hogy kiálljon fotóival mások elé, megmutatva fedetlenné vált gondolatait és szembe mer nézni saját magával.

A Kép-Élményhez hasonló projektek fontosak, olyan lehetőséget és víziót adhatnak gyerekeknek és fiatal felnőtteknek – akik esetleg kilátástalannak érzik a helyzetüket, keresik önmagukat, tanulják az önkifejezés fontosságát és módszereit – amelyekkel talán reményt és segítséget nyújthatnak nekik. Tisztelem az ilyen alapítványokat és kezdeményezéseket, azt, hogy mernek újat mutatni, szeretnének olyanoknak segíteni, akikről sokan nem is vesznek tudomást, vagy nem áll mögöttük egy támogató közösség.

A kiállításról való távozásomkor érkezett egy család, akik magukkal hozták két 10-12 éves gyermeküket, akik ezáltal megismerhetnek olyan embereket, akik ugyanabban a városban élnek, mint ők, mégis más lapokat kaptak az élettől és több támogatásra szorulnak másoktól. Más lapokkal, de ugyanazokkal a vágyakkal, és talán ez a két látogató gyerek felnőve természetesnek veszi majd, hogy ne csukja be a szemét.

A résztvevő fotósok Ajpek Orsolya, Barakonyi Szabolcs, Bartha Máté, Dobos Tamás, Kéri Gáspár,  Móricz-Sabján Simon, Rozovics Éva, Szabó Bernadett, Szász Lilla és Szombat Éva voltak.

Szerző: Gyurkó Krisztina

Képek forrása: Capa Center