Európa első sütemény- és szelfimúzeuma bombaként robbant be a köztudatba. Fiatalok csoportjai zarándokolnak el a Budapest szívében lévő élményközpontba, hogy szellemes és sok lájkot hozó fényképeket csinálhassanak barátaikkal, párjaikkal. A hangsúly a szelfin van, azonban megfelel-e a létesítmény erre a célra?

Szelfizini vagy nem szelfizni?

Az alapötlet érdekes, hiszen egy régi és bosszantó tilalmat számol fel. Mégpedig, hogy nem lehet fotózni. Itt ugyanis nem csak, hogy lehet, de egyenesen cél, hogy fotó készüljön. Azonban a termek nagy részében se a tér, se a díszlet nem alkalmas arra, hogy jó szelfiket tudjunk készíteni, viszont van itt rózsaszín pálmafa, gyümölcshinta, „műcukor medence” és egyéb – ahogy Jácint fogalmazott- „likemágnes installációk”, amelyek ötletesek és némelyik jól is néz ki, de vagy a túlzott méretük vagy a rossz megvilágítások miatt egyszerűen nem szelfi kompatibilisek.

Sweet is the word!

Sokszor az az érzése az embernek, hogy itt csak egy profi fotós egy jó fényképezővel tudna igazán emlékezetes képeket készíteni (ez egyébként be is igazolódik, ha megnézzük a múzeum weboldalán a reklámképeket). A kellékek is igen hiányosak. Néhány helyen elvétve van esetleg egy kalap, amely hozzáad egy kép hangulatához, de ez is csak egy szobában adatik meg.

Az édes élet cukorbetegséghez vezet?

A termek koncepciója is elég bátortalan. Értem én, hogy a nevük is sweet és minden vagy a sütik vagy a gyümölcsök körül forog, de lehetett volna változatosabb szobákat csinálni. Simán el tudtam volna képzelni (és vártam is), hogy minden szoba egy külön világ, ám e helyett az egész volt egy nagyvilág és ebben is bőven volt hiányérzetem. Habár az elejét elviszi a kíváncsiság és az izgatottság, hogy itt valami nagyon izgalmasat és újat fogunk látni, szobáról-szobára egyre inkább ábrándulunk ki az egészből, mert rájövünk, hogy ebben bizony semmi insta robbantó hacacáré, csupán cukormérgezés van dögivel. A véleményem Vivien is osztotta ezen a területen:

„Az első termek színes, szürreális világát erős nyitásnak éreztem, a múzeum tudatosan, szándékosan használja a giccset, ez azonban egy idő után émelyítővé vált. Ennél jóval bátrabban lehetett volna váltogatni a termek hangulatát, berendezését, hogy ne ugyanolyan stílusú képek készüljenek az egész túra során.”

A múzeumnak abszolút van létjogosultsága a mai piacon, ügyesen igazodik a mai felhasználói szokások alakulásához és egyáltalán nem véletlen, hogy ennyi ember látogatja a furcsa tárlatot. Egyszerűen kell ilyen a mai fogyasztó társadalomnak, hisz nem véletlen, hogy aki innen tesz ki szelfit, annak garantált a lájközön. Így hát, akinek ez fontos és igazán élőn mozog az ilyen felületeken, annak semmiképpen se érdemes kihagynia. De aki tényleg múzeumba szeretne látogatni… az nézegesse még egy kicsit a programokat!

Kiemelt kép forrása: pexels.com