Június 9-én a Kórusok Éjszakáján jártunk.

Egyből éreztük, hogy jó helyre csöppentünk: az utcára kitett jelzések, táblák, dekoratív fények és a lelkes embertömeg elképesztő fesztivál hangulatot kölcsönzött az egész estének. A jó időnek köszönhetően a legtöbb előadás a szabadban volt megtartva, ezzel is fokozva a kötetlen hangulatot, és az élvezetet. A nagy érdeklődésnek köszönhetően nem egy hely zsúfolásig megtelt, így a közönség a falakon kívülről hallgatta a minőségi muzsikát. Az interaktív koncerteken, a hallgatóság – gyerekek, felnőttek, idősek – lelkesen dalolt a kórusokkal.

Az első állomásunk a Csíkcsütörtök koncertje volt a FÉSZEK kertben. A kortárs koreai mise, amit előadtak, a szakrális zene egy újfajta értelmezése volt. A könnyed stílus mögött, a precízen megkomponált és letisztult formanyelv alkalmasnak bizonyult a pillanatnyi vallásos közeg megteremtéséhez.

Ezután a Pax et Bonum Kamarakórus előadása felé vettük az irányt. Az utcán belefutottunk egy flashmobba: több kórus, kihangosítás és emelvény nélkül, egymás után zendített rá dalaikra. A hömpölygő tömegen átverekedve jutottunk el a Jézus Szíve templomig. Ez adott többnyire helyet a vallásos és komolyzenei koncerteknek. A nagyrészt kántorképzőt végzett fiatalokból álló kamarakórus előadásában egyházi darabok csendültek fel. Egymást váltva dirigálták darabjaikat, megmutatva ezzel is tehetségüket nem csak az éneklésben, de a karvezetésben is.

Az est talán egyik legfelejthetetlenebb része a dublini kórus performansza volt. A kis, fákkal körülvett kertbe bezsúfolódott tömeg és a kerítésre felkapaszkodottak nevetve énekeltek a fiatal ír karmester vezénylésére. Az emelkedett hangulatot a jókedélyű, mosolygó kórustagok, mindenki számára könnyen énekelhető darabválasztása és előadása fokozta.

A műsoron volt a Gemma acapella-együttes, az esti zenei programjának a krémje. Kristály tiszta hangjaik, választott darabjaik mindig egy másik dimenzióba röpítik az embert. A Jézus Szíve templom jó akusztikát biztosított a szárnyaló muzsikának.

Utolsó állomásunk a Nemzeti Múzeum belső udvarán a Csíkszerda kórus előadása volt, a tagok között már voltak a flashmobokról, előadásokról ismerős arcok. Az egész rendezvény akadálymentes volt, emellett Nemzeti Múzeumban szembetűnően kedvesek és segítőkészek voltak a múzeum munkatársai.

A Csíkszerda szereplése után mindenki, csíkosak és nem csíkosak, kivonult egy utolsó, közös éneklésre a Pollack Mihály térre. Tóth Árpád, a Csíkkórus-család feje vezényelte a Tóth Árpád, magyar költőnk szavaira írt dallamot, és másodszorra már vezetés nélkül zendült fel a záróének. Ezután a tömeg egy hatalmas tapssal köszönte meg a szervezőnek, Borbás Rékának a fáradozását, majd az emberek elkezdtek hazaszállingózni, csak néhány kórus-sziget maradt a téren, énekelve, kitartó közönségükkel.

Szerzők: Anabeth Ruth Bendix Nilsen, Marton Réka, Szebik Borka