John Travolta a 2016-os Az erőszak völgy című filmje után újból kamerák elé állt, most egy amerikai gengszter életét magára húzva Kevin Connolly rendezésében. John Gotti történetét már egyszer filmre vitték, 96’-ban Anthony Quinn testesítette meg a maffiózót Robert Harmon filmjében, noha nagyobb sikert aratva, mint a mostani remake. Az új, közel két órás film tartogat izgalmas pillanatokat, azonban közel sem hozza azt a hangulatot, amit egy egy igazi maffia filmnek kell.

Az 50-es években játszódó történet középpontjában John Gotti áll, aki Martinit kortyolgat és folyamatos felemelkedésével lassan átveszi a hatalmat amerika utcáin, valamint a Gambino család felett. (A Gambino család az öt nagy maffia család egyike volt a Lucchese, a Bonanno, a Genovese és a Colombo család mellett, melyek a La Cosa Nostra néven ismert olasz-amerikai maffia szervezet szerves tagjai voltak – írja a Wikipedia..) –

 Gotti, miután három évet tölt börtönben, hogy a maffia ügyeit védje 1970-es szabadlábra helyezése után elsöpri az akkori főnököt és kezdetét veszi uralkodása. Irányítása alatt egyetlen ártatlan ember sincs veszélyben, előre jutását kizárólag a maffián belül gyakorolja, így nagy népszerűségnek örvend a közvéleményben is. Az évek során több gyilkossággal is vádolják, míg végül sikerül bekasznizniuk és ötszörös életfogytiglanra büntetik. Innentől fia, John Junior Gotti komolyabb szerephez jut a bűnszervezetben, amit a hatóságok nem néznek jó szemmel, de Juniorral szemben semmilyen bizonytékot nem találnak, hogy egyáltalán valaha is részese lett volna a La Cosa Nostranak. A maffia tagjai nem kerülnek leleplezésre, John. J. Gotti pedig visszatér családjához, miután tizenegy évet töltött börtönben “ártatlanul”.

Az alap koncepció jó. Vegyünk egy gengszter sztorit a régmúltból, adjuk egy híres színész kezébe és kész is a kasszasiker. Sajnos azonban ez az elképzelés több pilléren is megdőlt. Kezdjük az elején: John Travolta kiváló színész. Olyan nagy filmeket ismerhetünk általa, mint a Grease, a Ponyvaregény vagy például az Ál/Arc. Tény, hogy ezekre a filmekre az ember egyből felkapja a fejét és tudja miről beszélünk. Tény azonban az is, hogy főszereplőnk megöregedett, méghozzá nagyon. A mozdulatai, a mimika, az egész színészi játéka lassú, olykor erőltetett. Láthattuk már őt gengszter szerepben, azonban Gotti kimértsége, ugyanakkor könnyed humora nem társul jól a vásznon színészünk játékával. Ez sajnos sokat ront az élményen.

Sztori

A történet jól kezd, amolyan in medias res alapon, a néző úgy érezheti 116 perc tömény izgalom várja majd. Sajnos fél óra után igencsak alábbhagy ez az érzés, a lényeges momentumok és a kevésbé fontos események is hasonló szerepet kapnak a filmben, ettől az egész vontatottá és érdektelenné válik. Az igazi katarzis elmarad, a film valódi csúcspontja egy olyan jelenet, amely különösebben nem járul hozzá a főhös cselekedeteinek fejlődéséhez, ergo egy mellékszál, ami indokolatlanul jól lett kidolgozva a film többi eseményeihez képest. Mindemellett az akkori korra jellemző stílus, a maffia hangulat abszolút érezhető, a film ezen része jól lett kidolgozva.

Karakterek

John Travolta mellett más igazán nagy név nem szerepel a stáblistán, az ifjabb Gotti, Spencer Lofranco nem egy gengsztertípus, kölyökképével és a még csiszolni való játékával nem tudta emelni a film színvonalát, filmbeli személyisége nem alakít ki a nézőben érzelmeket, cselekedetei elhanyagolhatóak. Érdekesség, hogy erre a szerepre esélyes volt még Shia LaBeouf (Transformers, Disturbia) és Channing Tatum is (Magic Mike, Step Up). Bármelyikükre is esett volna a választás, valószínüleg többet adott volna hozzá a filmhez.

William DeMeo, aki a filmben Gotti jóbarátjaként, Sammyként látható szintén nem tartozik a sok filmes színészek közé. Ezzel a filmmel összesen ötöt jegyeznek a neve mellett, ilyen például a First Kill, vagy például a Back in the day. Noha láttunk már olyat, hogy valaki egy filmmel futott be, sajnos jelen esetben William szintén nem emeli a film színvonalát. Játéka erőltetett, olykor idegesítő, sokszor túljátsza az adott szituációt. Az egyébként kellemes barát karakter teljes mértékben kellemetlenné tudott válni, egyszerűen nem illik a képbe.

Rendezés

Kevin Connolly rendezése hagy némi kivetni valót maga után. Kevin neve inkább színészként lehet ismert, láthattuk őt a Szerelmünk lapjaiban, vagy például a Törtetőkben, rendezői karrierét eddig összvissz három filmben próbálta meg felfuttatni, a 2007-es Kertész az édenkertben és a tavaly előtti Dear Eleanor című filmekben. Sajnos ebben a filmben nem csillogtatta meg ezt a tudását. Ahogy haladunk előre a filmben, úgy válik egyre zavarosabbá és értelmezhetetlenné a cselekmény. Nem tudjuk meg az adott szereplőkről, hogy ki kicsoda, milyen szerepet töltenek be a kartelen belül és, hogy miként kapcsolódnak a főszereplőhöz. A dialektusok és a rekaciók klisések, szinte mindig lehet számítani arra, hogy mi fog történni, ezáltal a néző csak úgy megéli az eseményeket, de beleélni nem igazán tudja magát. A történet két szálon fut, azonban a két szál csak nagyon nehézkesen ér össze, a kettő közötti váltás sokszor zavaró és könnyen el lehet veszteni a fonalat. Sokszor tettem fel magamnak a kérdést, hogy tényleg érdekel a film vége, vagy csak utálom a befejezetlen dolgokat és azért nem állok fel és sétálok ki a teremből. Pozitívum azonban, hogy olyan apróságokra például figyeltek, hogy Travolta számos olyan eredeti kiegészítőt hord (pl. nyakkendő), melyek korábban John Gottié voltak. Ez természetesen a film során nem derül ki, azonban jó tudni, hogy próbáltak ilyen részletekre is adni a készítők, ugyanakkor inkább a film lehetett volna ezerszer jobb. Rossznak semmiképp sem mondható, inkább amolyan közömbös, egyszer nézős kategória.

Vágás

A vágásért Jim Flynn felelt, aki 2000-ben kezdte ezirányú munkásságát. Neve mellett középkategóriás filmeket jegyez a filmipar, ilyen a Kegyetlen játékok 2. című film,  a 2016-os Sötét erdőig, vagy akárcsak a Gotti is. Talán ezen a területen érződik a legnagyobb munka, Jim próbálta menteni a menthetőt, azonban inkább kevesebb, mint több sikerrel. Sajnos a forgatókönyv (Lem Dobbs és Leo Rossi) és a rendezés már alapjaiban nehezítette meg a vágás minőségét, éppezért sokszor úgy érezhetjük magunkat, mintha egy álomban ébrednénk: nem tudjuk hogy kerültünk oda, miért vagyunk ott, de azért a cselekmény nem állhat meg.

A Gotti önmagában nem egy rossz film, nem akar túlzottan nagyot alkotni, egy régi gengsztertörténet elmesélése a cél, azonban ebben a kategóriában nagyon komoly és jól megmunkált filmek vannak már, így nem igazán rúghat labdába. A karakterek nincsenek jól kidolgozva, nem szerethetőek, vagy ellenszenvesek, inkább amolyan semleges szomszéd kategóriák, akiknek köszönsz, ha meglátod, de koktélozni már nem hívnád át őket. A történet, ami feldolgozásra került egy remek alap (lehettett volna), de ebben a formában nem válik az új Keresztapává. Aki szereti a maffia filmeket, az mindenképpen nézze meg, hiszen a történelem fontos pillanatai lettek vászonra víve, viszont ne várja tőle a megváltást. Egyszer nézős, felejthető, de Travolta film.

Képek forrása: mafab.hu