Szombat este 18:00, a vihar lassan eléri Budát és vonul tovább a hidak felé. Amikor a Ferenciek terére értem az esőfelhők kezdtek felszakadozni, a Március 15. teret elérte a napsugár. A nyugvó nap nyugati fényt árasztott, de én a kelet világosságára tartottam, az Orientale Lumen programsorozat következő, záró eseményére.

Az elmúlt évek során előtérbe kerültek a meditatív zenék és mozgásformák, a meditációk és a jógagyakorlatok. Divatossá vált a nyugalmat, harmóniát a buddhista vallásban keresni, az egyensúlyhoz vezető utat a Távol-Keleten megtalálni a nehéz hétköznapokban. Érdekes, hogy más vallásokban nem keresik az utóbbi két generáció tagjai azokat a gyakorlatokat, dallamokat, amelyek lelki békére vezethetnek, annak ellenére, hogy a legtöbb vallásban hasonlóképpen keresik a belső csendet. Gondoljunk csak a rózsafüzér és a tibeti füzér (mala) hasonlóságára, mind kinézetben, mind használati módban. A szerzetesek mindennapi rutinjukkal megteremtették magukban a léleknek szükséges táplálékot munkával, zenével és imádsággal. Ez a három tevékenység a buddhista kolostorban és a keresztény kolostorokban is megtalálhatók.

De hogyan nézhet ki mindez a XXI. században?

Mivel köthető össze az Orientale Lumen program a meditációval?

A Szent Efrém Férfikar által a keleti rítusú keresztény egyházzenét ismerhetjük meg a kar tagjaival és nemzetközileg elismert szólistákkal, karokkal. 

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia előtt állva kíváncsian vártam, milyen lesz az élmény, hiszen azelőtt nem hallottam ilyen zenét. Aki úgy képzeli el az egyházi dalokat éneklő férfiakat, mint a történelemkönyvekben a karzaton ülő és éneklő szerzeteseket csuhában, az meglepődne azon, hogy a Szent Efrém Férfikarban fiatalokat is talál, csakúgy, ahogy a meghívott vendég Capella Romana soraiban sem csak 60 év feletti férfiak álltak ki a színpadra. A magyar kar tagjai széleskörű hangszer ismerettel rendelkeznek, több karban is kipróbálják magukat , van, aki zenei producerként is tevékenykedik, sőt egyik taggal az Anna and the Barbies dobosaként is találkozhattak  a koncertekre, fesztiválokra járók. A sokféleségre a koronát Bubnó Tamás Liszt Ferenc díjas művész teszi karvezetőként.

Mindkét kar előadása lenyűgöző volt, a hangok betöltötték a nagy templomot. Az egyházi dalok hangzásvilága számomra a meditációs zenék megnyugtató erejével bírtak, rajtam kívül többen csukott szemmel hallgatták az énekeket.

Az estét közös (természetesen nem kötelező) énekkel kezdte a nézőtéren ülő tömeg, majd a templom hátuljában megszólalt az első kompozíció, miközben a Capella Romana tagjai a színpad felé vonultak. A második programrészt a magyar kar erősen indította, belépő hangjaikat csengők és dob is erősítették, remekül megalapozva előadásuk hangulatát. A tetőpont a két csoport által együtt előadott műsora volt. Laikus fülemnek az amerikai kar énekeiben jobban éreztem a bizánci, keleti hatást, a Szent Efrém Férfikar előadása jobban emlékeztetett a katolikus egyházénekek stílusára.

Az alternatív programkeresők remélem a jövőben elérik eme kiváló magyar kar koncertjeit is és minél több művészetre és zenére fogékony fiatal választja műsoraikat az esti buli előtti feltöltődésként, vagy a meditációra vágyó nagyvárosi ember körülnéz és rájön, hogy nem kell elutaznia a Távol-Keleti kolostorba azért, hogy lélektöltő zenét és megnyugvást találjon.  Elég lesz felszállnia a BKK járataira.

Írta: Gyurkó Krisztina