Facetime. Skype. Instagram. Snapchat. Mind közvetít rólunk valamit, egy adott valóságot. De mi van akkor, ha egyszer csak elsötétül a monitor másik oldala és azt sem tudjuk, kit ismerünk igazán?

Mindennapjaink elengedhetetlen részei lettek a különböző közösségi platformok, az okostelefonok és minden olyan találmány, legyen az egy algoritmus, kézzel fogható tárgy vagy esetleg ismeretlen, bitekből álló tárhely, ami egy kicsit is képes kényelmesebbé tenni a létezésünket és kielégíteni újonnan alakult függésünket: a megosztást.

Már maga a szó evolúciója is szépen mutatja be a társadalmi változásokat. Valamikor az életben maradáshoz szükséges javak szétporciózását jelentette, később a vélemények közti különbséget jelölte, ma azonban valahogy magába foglalja mindkét eddig jelentéstartamát amorf módon. Hiszen a kirakatba tesszük életünk legjavát – és csak is azt – s ezért cserébe általában kapunk hideget – meleget, őszinte és sokszor megvezető szavakat, történeteket. Ez jelenség szivárog be a Kim család életébe is.

Margot a 16 éves tinédzser egyik napról a másikra eltűnik otthonából és édesapja kamerája elől. Az apai szeretet nyughatatlansága nem találja kielégítőnek és kellően gyorsnak a rendőrség munkáját, ezért David Kim úgy dönt, saját eszközeivel gyorsítja fel a folyamatot és mindent átfogó kutatásba kezd lányai közösségi fiókjain keresztül. A történet ott kezd igazán izgalmassá válni, amikor soha nem látott oldalát ismeri meg egyetlen gyermekének.

Hová lett a saját szemem?

Ha nem szereted a klasszikus filmeket, akkor mindenképp érdemes tenned egy próbát a Kereséssel. A film elején is elképesztőn ötletnek találtam, hogy csak és kizárólag különböző képernyőkön és webkamerákon keresztül kerül bemutatásra a történet, pár órával a mozi után arra is rájöttem, miért.

Ma már szinte természetesnek tűnik, hogy a telefonunkon vagy bármilyen egyéb képernyőn keresztül érintkezzünk másokkal. Skype a külföldön élő barátokkal, anyukám megint küldött egy ínycsiklandó képet az otthoni ebédről, a legjobb barátom pedig üzent Viberen. Mindezt 10 percben, egymással párhuzamosan. Ugyanez pörög le előttünk a filmvásznon is. Ami mégis igazán nyomasztóvá teszi ezt az egészet, hogy eltűnik a saját szemünk, nyoma vész az egyéni szűrőnknek. Valaki láttatja velünk a dolgokat úgy, ahogy akarja, vagy, ahogy tudja. S teszi ezt a lehető legtermészetesebb módon, hiszen a képmozgása követi egy felhasználó szemének mintázatát. Másfél órán keresztül mi használjuk a laptopot, telefont, tabletet. Mi görgetjük a híreket vagy gépeljük az üzeneteket. A filmet mindösszesen 13 nap alatt forgatták, majd két évet fektettek az alkotók az animációk elkészítésének, hogy mi is részesei legyünk az élőapplikációnak.

Amikor sikolt az ifjúságsegítő és a testvér

Margot közösségi oldalainak megismerésekor csak úgy toporzékolt bennem az ifjúságsegítői vér és retteg a testvéri szeretet. Hasonló korú tinédzser testvérem van, aki szinte minden szabadidejét a számítógép előtt tölti, különböző videós fórumokat böngészve. S bár első ránézésre teljesen ártalmatlannak tűnik ez a tevékenysége, a film alatt többször átértékeltem, mennyire lehet valós ez a gondolatom. Nem tudhatom soha sem biztosra, hogy kikkel kerül kapcsolatba egy ilyen közegben és csak remélhetem, hogy 160 kilométernyi fizikális távolságból is tartja majd annyira fontosnak ezeket a dolgokat, hogy egy-egy beszélgetés alkalmával a kis kamaszoktól elvárható nyíltsággal és őszinteséggel beszélgessünk a felhasználói szokásairól.

Az ifjúságsegítő jajgatott, amikor realizálta, hogy ez vár rá is, mint szakemberre és, mint szülőre. Még most sem akarom elhinni, hogy az internetes közegek beszivárgása ilyen szinten kikapcsolja a szkeptikusságunkat, a mérlegelési képességünket, a veszélyérzetünket. Mikor fogjuk elfelejteni azt, hogy húsból és vérből vagyunk, hogy madarak csicseregnek az ablakon túl? S ezek után, eszünkbe fog még jutni az, hogy nem minden igaz, amit látunk, minden csak a valóságnak egy adott olvasata? Lesz-e még valaha igazi értéke az emberismeretnek, vagy ki kell fejlesztenünk egy teljesen más képességet? Ha igen, lehetséges ez egyáltalán? S a fiatalokkal foglalkozó szakemberek és szülők, lesznek valaha annyira rátermettek, hogy valós és érdemi párbeszédet tudjanak kezdeményezni a témában? Csak remélni merem, hogy igen!

View this post on Instagram

Head to theaters now to #FindMargot in #SearchingMovie – now playing. | #Regram @moana__a ・・・ 180829_7th . ☆8.29 <서치> 개봉☆ . #Finally #ItsToday . 개봉일이니까 조금 긴 글. 5월 전주에서 이 영화를 보고 나서 느꼈던 행복감이 새삼 되살아나는 요며칠이었다. 연이은 시사회 때문에 사람들이 슬슬 봐서 그런지, 이제 점점 입소문도 나는 거 같고, 진짜 잘 될 것 같다. 5월의 예감이 틀리지 않았고, 5월에 이 영화를 먼저 보고 개봉을 기다리는 시간들이 얼마나 힘들었는지 이제는 말할 수 있다. 아, 나는 정말로 그 때 전주까지 가 이 영화를 본 것이 뿌듯하고 자랑스러웠다. 행복했다. . 나에게, 내 인생에 많은 의미인 사람이다. 좋아한 햇수도 이제 꽤 되어가기 때문이기도 하지만, 내가 한번도 생각해보지못한 수많은 도전들을 하게 한 사람이기 때문이다. 내 인생에 위로, 또 기쁨이 된 사람. 때로는 친구였고, 선생님이였고, 선배였으며, 아빠같기도 했고, 또 애인 같았던 그 수많은 모습들이 이제는 지난 내 인생에 빼놓을 수 없는 일부가 된 사람. . 히트작에 출연한 아시안 아메리칸이 아니라 아시안 아메리칸의 출연작이 히트작이 됐다며, 당신이 지나고 버텨온 모든 길을 우리에게 고마워하는 사람. 당신이 견디고 인내했던 그 모든 시간들로 내가 받았던 위로를, 기쁨을, 그리고 사랑을 이번 영화에서는 내가 다시 조금이나마 돌려줄 수 있었으면 좋겠다고 생각한다. 그래서 많은 사람들이 보기를 원하고, 홍보하고, 지갑을 열고, 펜을 들었다. . 정말 중요한 건 아마도 미국에서의 흥행이겠지만. 잘 될 거라고 믿으며. 내가 오늘 할 수 있는 한국에서의 응원을 애써보려고한다. 부디 한국에서도 흥행해, 당신에게 작은 위로와 기쁨이 되기를. . 제가 지켜본 존조의 발걸음 중에 이 영화는 정말 의미있고 뜻깊습니다. 미국에서 아시안 아메리칸이 스릴러의 주연을 맡기 쉽지 않고, 주인공의 온 가족이 아시안 아메리칸인 경우도 흔치 않습니다. 불편하지 않은 영화며, 덕심을 빼고 봐도 정말 재미있는 영화입니다. 정말로 많이 봐주시면 감사하겠습니다🙏🏻💞 . 새삼 고맙고 눈물이 많이 난 하루, 많이 나는 밤. 당신의 영화와 시간, 발걸음, 그리고 모든 마음들을 응원하고, 그 어느 장르에서도 아시안아메리칸이 어색하지 않으며, 인종으로 거절되지않는 그 날까지, 지금보다 더 사랑할게요. . 고마워요. 많이. 고맙다는 말로 부족합니다. Thank you, @johnthecho. I cannot thank you enough. . #SearchingMovie @SearchingMovie @johnthecho @aneeshchaganty . #서치 #8월29일대개봉 #드디어오늘개봉

A post shared by Searching (@searchingmovie) on

Amit nyerhetünk a film által

A film legfontosabb célja, hogy rávilágítson a generációs különbségek átívelhetőségére. Olyan közegbe ágyazva mesél el egy teljesen kézzel fogható történetet, amit megérhet szülő és gyermek egyaránt. Ezért ezt tartom legnagyobb erényének. Mindemellett hangsúlyt fektet arra is, mennyire függ bizonyos korosztály az arctalan tömeg véleményétől és az onnan érkező impulzusoktól, s hűen ábrázol egy lehetséges kimenetelt, ha valaki nem elég körültekintő.

Ami azonban ennél is fontosabb, megjelenít olyan készségfejlesztő vonásokat is, amiket magunktól nem realizálunk, mint az analitikus képesség fejlődése.

Analizáld jól te is saját és környezeted valóságát, hogy ne járj úgy, mint Margot!

 

Mondd, mikor követted ki édesanyádat Facebookon?

 

Kiemelt kép forrása: Sony Pictures