A 2018-as Sundance Filmfesztiválon debütált Meztelen Juliet című brit-amerikai romkomot Jesse Peretz rendezte Nick Hornby azonos című 2009-es kiadású betsellere szerint. Peretz kivételes színészi tehetségek zenekarával, a humor és a dráma megfelelő dallamait eltalálva keltette életre a szeretett regényt.

A történet cselekménye kiszámítható, de maga a film mégis egy szórakoztató és szerethető kivétel a többi hatalmas volumenű alkotásoktól. Viszont ne számíts arra, hogy látni fogsz bármilyen Juliet-et meztelenül!

Annie (Rose Byrne) elégedetlenül, egy brit tengerparti kisvárosban, és 15 éve egy hitevesztett kapcsolatban él Duncannal (Chris O’Dowd), akinek hosszú idő óta megszállottságának tárgya az egykor híres, de elfeledett Tucker Crowe (Ethan Hawke) amerikai énekes-dalszerző, de mégis csak Annie-nek lesz egy sorsalakító találkozása magával az elérhetetlen rock zenésszel.

Tucker Crowe a 90-es években egy forróvérű alternatív rocker volt, aki egyszer csak rejtélyesen eltűnt, és soha többé nem tért vissza a színpadra. Viszont egy magányos fan, az egyetemi filmszakos tanár, Duncan egy rajongói oldal vezetésével igyekszik fenntartani a legenda hírét, miközben kapcsolata Annie-vel másról sem szól, hogy társa legyen az imádatban, amelyet Crowe iránt táplál.

Amikor Duncan megszerzi Crowe Juliet albumának eredeti demo változatát, nem nyeri el Annie tetszését, sőt, több éves neheztelés után, hogy egy harmadik személlyel kell megosztania a kapcsolatát, egy őszinte és csípős nyelvű kritikát posztol Duncan rajongói oldalára. Ezután nem kis meglepetést okozva egyszer csak emailt kap magától Crowe-tól, hogy egyetért a kritikával, és szép lassan elkezdik megosztani egymással az élet történetüket. A film ott kezd igazán érdekessé válni, amikor Crowe Londonba utazik az egyik felnőtt lányához, és ott találkozva Annie-vel az elpazarolt évek veszteségének közös érzése összehozza őket.

A film nemcsak Annie történetére és annak valószínűtlen románcára koncentrál, hanem egyszerre szól az élet második esélyeiről. Crowe-nak már elege van abból, hogy zenész legyen, és nem is a visszatérése a lényeg, hanem az apaság megoldatlan ügye, amelyet úgy szórt szét, hogy valaha is élt volna vele, ugyanis különböző nőktől van több gyermeke is, de egyikük életében sem töltötte be az igazi édesapa szerepet.

A főszereplő zenésznek szembe kell néznie azzal a helyzettel, és viselnie kell annak a súlyát, hogy az elmúlt 20 évben mennyire elhanyagolta az egész családot, amelynek káros hatásai már most megmutatkoznak gyermekei életében (pl. az egyik idősebb lányát újszülött gyermekével úgy hagyta magára zenész szerelme, ahogy egykor a nagypapa is tette).

Éppen emiatt számomra ez a karakterábrázolás ezt az alkoholista, mélyen sérült és szétcsúszott zenész, de egyben apuka szereplőt túlságosan szerethetővé, és szimpatikussá, a történetét pedig valószerűtlenül giccsesnek akarta bemutatni, ami valószínűleg egy célzott rendezői szándék okán vált ilyenné csupán a történet eladhatósága miatt.

Több kritikus is leginkább abból a szempontból foglalkozott a filmmel, hogy hogyan beszél a fanatikus rajongói kultúráról, az alkotó és befogadó kapcsolatáról, illetve a művészet szubjektivitásának értékeiről, és ezek mind érdekesek, de engem sokkal inkább az érdekel, hogy ha már felmerül a rajongás témaköre, hogy mi viszi rá egy alkotót arra, hogy a művészetét, és egy fant arra, hogy a rajongása tárgyát előrébb helyezze az emberi kapcsolatainál?

És nem lehetséges-e, hogy Duncan a gyermekvállalásról alkotott ellevetéseinek oka, és a megszállott rajongása egy idősebb, sikeres férfi-kép iránt igazából csak egy meg nem tapasztalt apa-kép hiánya miatt alakult ki?

Ez a kérdéskör túlságosan komplex ahhoz, hogy egyértelmű választ lehessen rá adni, de mindenesetre Duncan szerepén keresztül sok érdekes kérdést feltesz a film, amelyek már régóta és egyre inkább aktuálissá válnak a celebekben és influenszerekben egyre gyarapodó világunkban.

Bár sokak szerint a két férfi karakter a mozgatórugói a filmnek, mégis Annie az egyetlen a három szereplő közül, aki az elpazarolt hosszú évek megszokott, unalmas és szürke világából képes kitörni, hogy a benne lévő vágyakat végre megvalósítsa mindenféle segítség nélkül. Viszont ez sem szól annál többről, mint, hogy emlékeztesse a nézőket az egyik tipikus “ life is short…” kezdetű Pinterest idézetre.

Ennek ellenére a Meztelen Juliet több egy melankólikusan romantikus, finom humorú és intelligens alkotásnál! Három ember különös kapcsolatába kapunk betekintést, három különböző élettörténettel, ahol már mind elkövették életük komoly hibáit már, de, ahogy a film végén is kiderül, egy elvesztegetett időszak elvégre még csak bemelegítés az élethez, ami csak ezután kezdődik el igazán!

Kiemelt kép forrása: Front Row Filmed Entertainment