Ez alkalommal Anna Todd bestsellere, az After című könyv alapján készült filmet volt lehetőségem megtekinteni. A Miután elrepít az egyetemisták világába, annak minden gondjával-örömével együtt.

Már az első jelenetek megmutatják a film legfontosabb helyszínét, az eldugott tavat, mellyel az alkotás nézése során több jelenetben is találkozhatunk, és egyben ez foglalja magában az utolsó részeket is, keretet adva a történetnek.

Tessa (Josephine Langford) előtt főiskolás korában kinyílik a világ, édesanyja legnagyobb rémületére: a mindig jól viselkedő, szorgalmas lány olyan szobatársakat kap, akiktől egész életében óvni akarta egyetlen gyermekét, és szembesülnie kell azzal is, hogy nem irányíthatja olyan mértékben Tessa életét, mint ahogy azt korábban tette.

A főszereplő egyre jobban belemerül az egyetemista életbe, amit végzős gimnazista barátja nem értékel túlzottan. Ekkor szembesülhetünk a fiatal szerelem problémakörével: vajon kitart-e a kapcsolat a távolság, a szokások megváltozása és az új emberek megismerése ellenére is? Meddig érdemes a partnerrel maradni? Az új, izgalmakkal teli szerelmet válasszuk, vagy esetleg maradjunk a már szinte csak baráti viszonyon alapuló kapcsolatnál?

Mert igen, Tessa szerelembe esik, mégpedig nem is akárkibe: a főiskola egyik legnépszerűbb fiújába, akinek műveltsége és külseje egyaránt lenyűgözi, kezdeti pimaszsága pedig irritálja. A fiatalokra jellemző fogadások, összetört szívek, harcok a szülőkkel egyaránt megtalálhatóak a filmben, vegyítve a múltban szerzett, soha be nem gyógyuló sebekkel és azzal a képpel, hogy nem minden arany, ami fénylik: Hardin (Hero Fiennes- Tiffin) édesapjának is megvan a maga családi, sötét története, annak ellenére, hogy a főiskola rektoraként köztiszteletben álló, mélyen tisztelt, elismert személy.

Az alkotásban megjelenő kapcsolatrendszerek is sokatmondóak, hiszen a barátság, a szerelem és a családi viszonyok problémakörét boncolgatják. Ezek azok a kötelékek, amelyek az ember életében leginkább szerepet játszanak, és legjobban befolyásolják a személyiség alakulását. A szereplők egymással való kapcsolatáról sokat elmond a tekintetük és a testtartásuk. Ráadásul a filmben sok közelképet alkalmaznak, amelyek által méginkább megfigyelhetőek a karakterek vonásai, és a gondolatok, amelyeket a színészi játékkal láttatni szeretnének.

Összességében nézve, ez a film tipikusan kamaszoknak szól a 16-os korhatáron kívül. A szereplők kiállása, számos helyszín és szituáció hasonlít az Alkonyat filmekben lévő helyzetekre, ezen kívül csakúgy, mint ott: ebben a filmben is megdobja a rajongók számát a látványvilág és az átgondolt szereplőválogatás.  

Pozitívum, hogy az alkotók nem riadtak vissza a homoszexualitás ábrázolásától, hanem elfogadóan tekintettek rá, és nem féltek belevinni a filmbe, hiszen úgy gondolom, hogy a fiatalok egyre nagyobb részére jellemző a tolerancia és egymás elfogadása, hiszen minden ember más, egyedi személyiséggel, egyedi képességekkel és célokkal, ezen kívül mindenkinek megvannak a saját negatív tulajdonságai és furcsaságai is, amelyek szintén személyiségének összetettségét és teljességét képezik.

Az alkotás kitűnően bemutatja a fiatalokra általánosságban jellemző életstílust, az élet szeretetét, élvezetét, és amellett a kötelességek teljesítését, a tájékozottságot és a tapasztalatszerzést. Többféle élethelyzetet is láthatunk, a filmben szereplő karakterek mind külön egyéniségek, és megvan a saját történetük, és másféleképpen hatnak a főszereplő életének alakulására.

Az előzetessel összevetve kicsit más volt, mint amire számítunk. A történet felépítése kevésbé bonyolult, és nincsenek benne olyan események, amelyekre a rövid videóból kiindulva várnánk, ami valami többletizgalmat juttathat eszünkbe.

Úgy gondolom, kellemes kikapcsolódást nyújt ez a film annak, aki szereti a romantikusabb alkotásokat. Az viszont, aki nagy fordulatokban gazdag és izgalmakkal teli művet szeretne látni, inkább másik filmet válasszon.

Képek forrása: Aviron Pictures