Hazánkban idén kerül a mozikba az egyik legismertebb német vígjáték a Fák jú tanárúr ( Fack juh Göhte) harmadik része, az első filmet 2013-ban, a másodikat 2015-ben láthattuk.

A helyszín ismét a Göhte iskola, ahol tanári képességeit megmutatva dolgozna Zeki Müller (Elyas M’barek)  a büntetett előéletű, de jószívű férfi. Dolgozna, ha éppen nem lenne kiütve vagy tudná mit is kell csinálnia. A film elején megtudjuk, hogy Lisi Schnabelsedt Angliában van és szakítottak, a lakás úszik a szemétben és iskolakezdő nap van. A tanév a zűrös családi hátterű és viselkedésű osztályának sem indul könnyen. Az érettségi előtt állva, a pályaválasztó központban kiértékelt eredmények teljesen megzavarják a tinédzser problémákkal küzdő fiatalokat, akiknek az eddig is alacsony motivációjuk tovább zuhan. Zekin van a sor, hogy megmutassa az utat a felnőtt élet felé, végzős diákjainak. Ez a feladat nem olyan egyszerű úgy, hogy valójában ő sem tudja, mit akar kezdeni az életével a jó útra térés után. Tanár maradjon? Valóban ezt szeretné csinálni? Vele is megtörténik a tanár ,,átok”és ha megöleli egy gyerek örökre tanár marad? .

Mindhárom filmrészt vegyes érzésekkel szoktam nézni. Az egyik felem próbálja elengedni magát, a másik pedig a pedagógus énem, aki maga is ezt a szakmát választotta. A filmet érdekes a magyar oktatási rendszer tagjaként nézni. A történetben az iskola nem a hagyományos órarenden alapuló, tekintélyelvű rendszer, hanem egy változó projektekkel tanító, rugalmas intézmény. A pedagógus énem vegyes érzésekkel tekint az filmbeli iskola felépítésére. Egyrészt az a határtalanság, amelyet a gyerekek és a pedagógusok felé a rendszer megenged, kétségbe vonható. A gyerekek a tanárok szívatását gyakran túlzásba viszik, a tanárok felelősségtudata erősen kétségbe vonható. Ugyanakkor erősen érződik a partneri viszony tanár és diák közt, akik kölcsönösen képesek kihúzni egymást a bajból és együtt megtalálni azt az utat, amelyen továbbmenve fejlődhetnek. Kiemelnék néhány példát; a tanári vizsgán a tanulást gyűlölő fiatalok, megtanulják a válaszokat, hogy az általuk kedvelt tanár átmenjen a teszten. Ugyanígy Müller kihúzza a bajból a gyerekeket, hiába mondja többször, hogy utálja a szakmáját és elege van a kölykökből is.

A szabadszájúságon és nevettetésen kívül ebben a részben számos aktuális témát is megtalálhatunk, amely ellensúlyozni képes a közönségesebb poénokat és előnyére válik a filmnek. Felvillan egy osztály bemutatásának erejéig a bevándorlás kérdése is. A hangsúlyosabb probléma a zaklatás, a gyerekek egymásközti piszkálódása. Ezen témák kibontása egy iskolagyűlésen csúcsosodik ki, ahol egy fiatal tanárnővel Biggivel (Sandra Hüller) vezeti ,,fákjútanárúr” a bullying elleni projektet, megtudhatjuk milyen volt Zeki fiatalkora, és a gyerekek kiállnak egymásért és a különbözőségeikért, legyen az egy tűzfolt, vagy a származás.

A néha elhangzó ,,Fuck”-n kívül trágár szó nem hangzik el, de néha a szereplők  viselkedésének igénytelensége képes volt kizökkenteni a film hangulatából és mondanivalójából.

Az érettségi nem az egyetlen probléma, az iskolát bezárással fenyegetik a viselkedési problémák és az eredmények miatt. Gudrun igazgatónő (Katja Riemann) megzsarolja főszereplő tanárunkat; vagy segít az iskolát megtartani vagy mehet a börtönbe. Így hát kénytelen lesz az iskolát népszerűsíteni az általános iskolásoknak és felkészíteni a Dangert, Chantalt, Zeynepet és Burakot az érettségire. De vajon mivé válnak felnőttként? Van kiút a pályaválasztó teszt által kiadott munkák kényszeréből?

A harmadik rész nem lett olyan erős (vagy csak a téma nem számít már újnak) mint a legelső, de a folytatások ezt az átkot nehezen vetkőzik le magukról. Akit érdekel mi lesz a fiatalok sorsa, megöleli-e egy gyerek Zekit, vagy csak szerette az előző részeket és nevetni szeretne, az kapcsolja ki a szigorú (vagy pedagógus) énjét és térjen be egy moziba.

 

Szerző: Gyurkó Krisztina

Kép forrása: mafab.hu