Habár sokan lángszóróval gyújtanák fel a házat, amiben csak egy pókot is találnak, mégis rengeteg embernek okoz örömet, amikor egy hosszú nap után megláthatják a terráriumban szeretett ízeltlábújukat. Járjunk bármerre a világon, vagy épp otthon vagyunk, mindenhol megbújik egy-egy pók, de fajtánként eltérő, hogy melyik befogható egyáltalán és melyiket milyen módon kell tartani.

A beszerzés

Egyrészt aki szeretné megélni a benne szunnyadó vadászösztönt, az egy lyukasztott befőttesüveg vagy doboz társaságában járhatja a környéket, amíg megtalálja új nyolc lábú barátját. Habár Magyarországon nem található mérgező pók a szabadban, annak befogása már csak az esetleges fertőzések miatt is ellenjavallt, arról nem is beszélve, hogy ezzel megszokott környezetéből szakítanánk ki. Egy vadon élő állat nem élvezi, ha élete hátralévő éveit bezárva kell töltenie.

A kisállatkereskedésekben, vagy a tenyésztőknél lévő példányokhoz az újdonsült tulajdonos ellenőrzött forrásból juthat hozzá, emellett ezeknél a pókoknál a tartási környezet már megszokott. A kereskedésekben kapható egyedek javarészt a madárpókfélék (Theraphosidae) családjába tartoznak. Mivel ez egy gyűjtőnév, így csak annyit tudni róla, hogy madárpók, nem elégséges. Mindenképp tájékozódjunk az eladónál kiszemeltünk konkrét fajtáját illetően! Papírokat nem kell intéznünk, hiszen az új családtag, amennyiben az előbbi kategóriánál maradunk, nem engedélyköteles. A tarantulák (Brachypelma) valamennyi fajtájánál viszont már számolnunk kell az adminisztrációval is.

Kezdők esetén fontos, hogy olyan példánnyal indítsuk ízeltlábú-tartási pályafutásunkat, mely inkább talajlakó, így mindig szem előtt van, az őt érő változásokhoz könnyen adaptálódik, valamint a lehető legkevésbé agresszív. Ilyen például Brachypelma albopilosum, Nhandu colaratovillosus vagy a Grammostola faj szinte bármelyik példánya. Az otthon tartható pókok rendelkeznek méregmiriggyel, ebből jön a “Mindent a szemnek, semmit a kéznek” elv. A marásuk ugyan nem halálos, de a kellemetlen bőrpírtől kezdődő, a szélsőséges allergiás reakciókig tartó skálán bármely bekövetkezhet, ha épp az átlagosnál közelebbi kapcsolatba szeretne velünk kerülni háziállatunk.

A terrárium

Ha már megvan kiszemeltünk, akkor gondoskodnunk kell hátralevő életének otthonáról. Nagyságától függően lehet egy befőttes üveg vagy terrárium is, a lényeg, hogy adott típus életmódjához alkalmazkodva kerüljön kiválasztásra. Madárpókok esetén annak kinyújtott lábfesztávolságánál picit nagyobb terület már elégséges. Igazán otthonossá földdel való kitöltéssel, némi levéllel és kaviccsal, valamint elbújásra használható alkalmatossággal tehetjük kedvencünk territóriumát. A talaj vastagsága erősen függ kedvencünk életmódjától. Míg egy üreglakó póknak 15-20 centiméter szükséges, addig egy fán lakó pók esetén pár centiméter aljzattal érdemes számolni. Utóbbinál elengedhetetlen egy mászóalkalmatosság, mint például egy döntött fadarab. A terrárium elhelyezése mindenképp stabil és biztonságos felületen történjen, melynél véletlenül sem eshet meg, hogy leverjük. Amennyiben a háztartásban van kisgyerek, az odafigyelés hatványozottan fontos. Hőmérséklet szempontjából fajonként eltérő, hogy melyik igényel melegebb felületet. Amelyik igen, annál érdemes a felület felét melegen tartani, hogy pókunknak meglegyen a választási lehetősége. Ha mindez teljesül, akkor már csak az etetés és az itatás van hátra.

Etetésük

Gyakorisága első sorban életszakaszuk függvénye. Míg egy növendék pók igényli a gyakori tápanyagbevitelt, addig egy kifejlett példány akár hetekig megtagadja azt magától, különösképpen a vedlési időszak alatt. Olyan rovarokkal kedveskedhetünk neki, mint a tücsök, sáska, csótány, lisztkukac vagy gyászbogárlárva. Sajnos a kezdő állattartó hajlamos azt a hibát elkövetni, hogy a kertben befogott zsákmánnyal eteti kedvencét, amivel hamar véget vethet földi létének, ha az ebéd épp permetszeres, vagy tele van élősködőkkel. Ezért ajánlatos kisebb anyagi ráfordítás terhe mellett biztosra menni és kereskedésben venni pókunk betevő falatjait. Vedlés idején a pók étvágya a legtöbb esetben teljesen lecsökken, ilyenkor egyáltalán nem tanácsos őket zaklatni. Emellett élő eleséget sem ajánlott bent hagyni a terráriumban, ugyanis a frissen vedlett pók fokozottan érzékeny és az eleség könnyedén kárt tehet benne.

Itatás szempontjából napi szinten vagy akár gyakrabban is újra lehet tölteni a tálkájukat, ha látjuk, hogy kiürült. Ellenkező esetben pókunk dehidratálódás következtében hamar elpusztul.

Háziállatunk igényeit leginkább naplózással tudjuk a legfelelősségteljesebben nyomon követni és aszerint módosítani környezetét, ellátását, ami egyértelműen kiderül megfigyeléseinkből. Ha ez mind teljesül, akkor felelős állattartóként hozzájárulunk pókunk hosszú élettartamához, ami egy madárpók esetén elérheti akár a 25 évet is.

Miért is jó olyan állatot tartani, ami a többségre a frászt hozza?

Sok anyagi befektetést nem igényel más megszokott háziállathoz képest. Szükséges bizonyos szintű utánajárás és tanulmányozás, ugyanakkor elég szórakoztató és elégedettséget okozó tud lenni, amikor több napos megfigyelésekből tudunk konzekvenciákat leszűrni és úgy módosítani szokásainkon, hogy azzal jót tegyünk kedvencünknek. Nem szabad félvállról venni a megfelelő tartást, mivel egy sikeres szökési kísérlet sok galibát tud okozni, pláne ha a háztartásban élők már a vitrin mögötti látványtól is szörnyülködnek.

Egzotikus, nem hétköznapi állatok tartása könnyen válhat olyan új kihívássá, ami félrekezelés esetén hamar tragédiába fulladhat. Legyünk figyelmesek a beszerzésnél. Kérdezzünk utána az adott fajta speciális igényeinek és kezeljük legalább annyira igényes módon, mint egy kutyát vagy egy macskát. Ő is pont annyira élő és érző lény, mint mi.

Kiemelt kép forrása: pixabay.com