Játék. Ahány ember, annyi féle fogalom a fejben. Társas, vagy PC? Tábla, vagy kártya? Egy, vagy több személyes? Családdal? Haverokkal? Bárhol, bármikor? Mégis mit jelent egy játékmesternek a játék, és az, ha a hobbija egyben a munkája is? Egy gamer-rel, Győri Zolival beszélgettünk.

Zolival legelőször egy farkasozós (Nem félünk a farkastól!) játék során találkoztam, ahol játékmesterként minden egyes mondata segített a lehető legjobban beleélni magamat a játékba. Majd a monitoromon jött szembe velem, ahogy vlogján keresztül mutatja be a jobbnál jobb társasjátékokat, és igyekszik népszerűsíteni magát a társasjátékozást. Harmadik alkalommal pedig egy magazinos képzésre jött el, hogy beszélgessen a fiatalokkal és velem a szórakozásról, a szenvedélyéről és legfőképp a saját fejlesztésű játékáról, amit volt szerencsénk ki is próbálni.

Nagyon sok dologgal foglalkozol egyszerre, tanár vagy, színész, rendező, játékfejlesztő, játékmester, és még vlogger is. Hogyan vált a szórakozás és a szórakoztatás a léted alapjává?

Nagyon szeretek játszani én magam is, másokkal is.Jó érzésjátékokat tanítani, játékokkal foglalkozni. Minden, amit az előbb felsoroltál, annak a közös gyökere a játék, annak különféle formái. Amikor improvizációs színházzal foglalkozom, azok is játékok, amiket gyakorlatoknak hívunk. De a magja egy bizonyos játékrendszer, amit megpróbálunk kibontani, és azt fedeztem fel, hogy nagyon sokan kapnak a játék lehetőségen. Picit nehezíti ezt a szókincs. Míg az angol megkülönbözteti, hogy „game” vagy „toy”, addig a magyar azt mondja, hogy játék, és ez sokaknak pejoratív. Nem, vagy nem szívesen játszik sok ember, mert nehéz különbséget tenni a csattogós lepke és a Terra Mystica között. Mind a kettő játék, csak más összetettségű történet. Nekem létalapom, nagyon szívesen játszok bármikor, akár most is. Foglalkozok gamifikációval, azzal, hogyan játékosítható valami, vagyis tehető játék bele a hétköznapi helyzetekben, én ezt hihetetlenül izgalmasnak tartom.

Te hogyan szoktál szórakozni, mit jelent számodra ez a fogalom?

Ha tehetem, játszom. Én nem iszom, nem mániám az utazás. Amikor van időm, színházba járok, filmeket nézek, mert inspirálnak, nagyon jó kikapcsolódás számomra mindez. A mozi is lekapcsolja a külvilágot, mint egy jó játék, amikor csak egy olyan dologgal foglalkozok, ami nem az életemben lévő. Utána jó visszatérni, és már nem tűnik olyan kibogozhatatlan egy-egy probléma egy film, vagy játékélmény után. Tehát ha tehetem, akkor játszom, megunhatatlannak tűnik. De már nem akármivel, csak, ha más kéri, de magamtól már alaposan szűrök. Sok játék van, amivel kapcsolatban nem javaslom, hogy asztalra kerüljön.

Nevezhetünk engem akár gamer-nek is. Nekem ez játékra kapható embert jelent. Szerintem teljesen külön vált a számítógépes formában vett, és a társasjátékos gamer. Én így tartom magamat gamer-nek, hogy szívesen játszok, őszintén szórakoztat.

Hogyan vélekedsz a csalásról, főleg a megengedett csalásról? (Mint pl. a Munchkin-ban)

A meglátásom szerint a csalás egy akut önbizalomhiány, amikor szükségem van valamire, hogy sikerüljön. Számomra a játék egy mini élet, egy mini világ, és beletenni a világomba a csalást, döbbenetes. Olyan, mintha lopást, vagy gyilkosságot tennék bele abba a világjátékba, amit úgy játszok, mintha picit a saját életem lenne. Egy játék, ami erre buzdít, vagy ezt várja el, szerintem rettenetesen szomorú.

Feleségeddel, Rékával szerkesztitek a Mit játsszunk? vlogot, miért jött létre, mi volt a szándékotok vele?

Elsősorban a vlog célja a társasjátékozás népszerűsítése. Nem tudott nem létre jönni. Legalább öt éve gondolkoztam rajta, hogy egy Youtube-os történetet kéne csinálni. Bő két éve került fel az első videó, és először egy társasjáték-népszerűsítő, humoros csatornának indult, de az utóbbi elmaradt idő közben. Rengeteg olyan megkeresést kaptunk, hogy mit gondolunk bizonyos társasjátékokról, készítsünk tematizált listákat, beszélgetéseket, és inkább próbáltunk a közönségnek megfelelni. Nagyjából egy éve nem csináltunk humorosabb tartalmat, ezzel foglalkoznak mások, illetve a mostani irány számomra is sokkal természetesebb, magától értetődő. Nagyon szeretünk játszani, mindkettőnkben megvan az az exhibicionizmus, hogy ezt nagyon szívesen megmutatjuk, és a korábbi filmes blogunk kreatív energiáját húztuk rá a Mit játsszunk? blogra. Nem a semmiből építkeztünk, hanem egy motoros szerkezetet, egy kettőnkből működő rendszert tettünk át egy video blogba. Nagyon szeretjük csinálni, kísérletezünk vele, és bízom benne, hogy öt év múlva sokkal több játszó ember lesz. Bátorkodom azt gondolni, hogy a blogon keresztül többen ismerték meg a társasjátékozás világát.

Mesélnél nekünk arról, hogy a saját társasjátékod, az Igen? hogyan jött létre?

Erről nem olyan egyszerű beszélni, inkább a tervezői oldalról közelíteném meg. Nagyjából négy éve fejlesztek játékot, és nagyon könnyen jött. Nem egy hétfő reggel döntöttem el, hogy tervezni fogok, hanem egyszer azon kaptam magam, hogy jön. Nekem a megfejtésem az, hogy ha van tapasztalat és kreativitás, akkor lesz ötlet. Nálam jöttek az ötletek. Nyilván a kezdeti szárnypróbálgatásokkal együtt rengeteg zsenge ötlet született, füzetek vannak tele vele és ezek az ötletek keresik egymást. Minden egyes játék egy ötlethalmaz, a mechanizmusok szerencsés esetben egymást hajtják. Minden egyes ötlet egy fogaskerék, és egy játék pedig nem egy, hanem öt, vagy tíz, vagy ezer fogaskerék, és ezek működtetik egymást. Egy ilyen egyszerű parti játéknál is, mint az Igen?, van egy egész fogaskerék-rendszer. Feleségemmel nagyon szeretünk beszélgetős társasjátékokat játszani, sok olyan van, amikor felelünk kérdésekre, és elgondolkodunk, hogy a másik mit gondolt erről, de nem szimultán, nem egyszerre történik a többiekkel kapcsolatok megfejtés. Sokkal izgalmasabbnak tartottam, amikor mindenkiére kell, vagy én döntöm el, hogy kinek a válaszára tippelek. A másik megfejtés a pimasz kérdés. Sok olyan kérdést akartunk feltenni, amit mások nem mernek. Az Igen?-nek nagyon fontos eleme az, hogy kérdezzünk bele. Legyen szemtelen, provokatív, beszélgetésindító. A játék célja az, hogy beszélgessünk, és egyszerre történjen meg a játékosokban ez az egymáson való gondolkodás élménye.

A gamifikációból mit tudtál a saját életedben is hasznosítani, és van-e olyan, amit kifejezetten ennek köszönhetsz?

Abban segített nagyon sokat, hogy tudatosan használjak ilyen elemeket a hétköznapokban, vagy szakmai tréningeken. Tudok állításokat tenni a tapasztalat mögé. Amikor szakmai tréninget tartok, gyakran találkozok olyan emberekkel, akik mérsékelten motiváltak ott lenni. Én őket túszoknak hívom. Ott ülnek az emberek, mert ott kell ülni négyig, és én már tudom, hogy mi tud jégtörő gyakorlatként működni. Amióta gamifikációval foglalkozok könnyebb, sokkal kevésbé félelmetes, tudok mire hivatkozni, rengeteg árnyalását kaptam ennek a rendszernek. Magabiztosságot ad abban, ami engem alapvetően érdekel. Korábban is foglalkoztam ezzel, csak eddig nem tudtam pontosan hogyan működik, mit érek el vele, nem éreztem a tudományt mögötte.

Mit gondolsz, az egyes generációkra kivetítve megváltozott-e a játék fogalma, és ha igen, hogyan?

Igen, szerintem lazul, sokkal többen játszanak. Megfigyeléseim szerint 35 év alatt kaphatóbbak rá. A blog, amivel foglalkozok, az a 25-35 éves korosztályt célozza, Youtube-on bő 80% férfi, Facebook-on pedig legalább ennyi a női követő. Ők nagyon játékos korosztály, míg a szüleink számára egy komfortzónából kilépő élmény az, hogy leülnek társasjátékozni, nekik más élményt nyújt. Növekszik a piac, minden évben egyre több játékot gyártanak le magyarul, mert van rá kereslet. A nálam 10 évvel idősebb kollégáknak ez már kellemetlen, inkább beszélgetnek. Nekem alapvető, hogy ha van egy órám, asztalra teszek valamit, játszunk. Másoknak ez kényelmetlen dolog. Nyílván ezt szociológusok ügyesebben megfejtik, de nekem az a tapasztalatom, hogy egyre játékosabb generációk következnek.

Szerinted miért fontos a gamifikáció, illetve mondhatjuk-e azt, hogy manapság már trendivé vált?

A gamifikáció nagyon pici dolgokkal foglalkozik, pl. jutalmat adok; vagy megígérem, hogy nem lesz az, ha te megcsinálod; vagy megígérem,hogy versenyezhetsz, és legyőzhetsz valakit. Ezek mind olyan trükkök, amivel motiválttá tehetünk különböző fajta embereket. Van, akinek sokkal könnyebb a munkahelyén lenni, ha tudja, hogy jutalmat kap a hónap végén. Ez egy természetes jelenség, sokan maguktól kezdenek gamifikálni, csupán kevesen tudományosítják ezt. Szerintem azért trendi, mert „könnyű”. Nagyon sok gamifikációs előadás arról szól, hogy ez mennyire hétköznapi, és az embereknek könnyű belehelyezkedni ebbe, mert sokféleképpen lehetnek motiváltak. Sok cég keresi arra a választ, hogy nehéz folyamatokat hogyan tudnak egy kicsit játékosítani, hogyan tudnának motiválni embereket. Nincs olyan játék, ami mindenkinek jó, nincs olyan gamifikácós program, ami mindenkit befog, olyat tudunk, hogy nagy százalékosan célzunk valakire, vagy ha összetettebb dolgokkal próbálkozunk.

Hogy látod, a mai oktatási rendszerben mennyire van jelen a gamifikáció, és mennyit kéne változtatnia jelenlegi szintjén?

Én tanító-hittanoktató szakon végeztem 2008-ban, és akkor ott is hagytam a katedrát, a diplomám átvételekor tudtam, hogy nem fogok iskolarendszerben dolgozni. Nem szeretem, mert szerintem nem szakemberek hoznak döntéseket emberek életéről. Nemterepen lévő, magukat pedagógusnak mondó emberek döntenek pedagógusok elvéről, és betartatnak bizonyos szabályrendszereket, ami abszolút nem modern. Nem látom gamifikáció nélkül eredményesnek, csupán azt, hogy nagyon sok gyerkőc szívességet tesz azzal, hogy iskolába jár. Hamarabb szabadul, a szülei is békén hagyják, a tanárok sem piszkálják, és egyszerűbb, ha bemegy és túlesik rajta. Gamifikálva sokkal élhetőbb, sokkal hétköznapibb, sokkal játszhatóbb. Az összes hittanórámon játszottunk, a tanóráim ráfutottak valamilyen játékosságra, ami egy elvárt elemnek a rovására ment, amit rögtön számon is kértek rajtam. Nem csak az iskolákban, nagyon sok munkahelyen is szükség lenne arra, hogy tudatosan, szakmai szinten foglalkozzanak játékosítással. Szívesen látnék egyre több olyan matricát, hogy gamifikált iskola, vagy munkahely.

Kiemelt kép forrása: tarsasjatekok.com