A májusi hónap a Vöröskereszt számára különösen fontos volt, hiszen a szervezet nagy múltra tekinthet vissza: 138 év telt el az 1881-es alapítása óta. De pontosan mivel foglalkozik a szervezet? Mi adhatja a rászorulóknak való segítségnyújtás egy életen át tartó motivációját? Jó munkaerők-e a hajléktalanok?

A fentiekkel foglalkozó kérdéskörökről beszélgethettem Zigó Janával, a Komárom-Eszergom megyei szervezet koordinátorával. Nyomasztó volt belegondolni, hogy a barna és zöld színek, a színes festmények és a kávé illata által megteremtett nyugodt légkörű kávézóban beszélgetünk olyan emberekről, akik számára sajnos ez a viszonylag hétköznapi helyszín csupán egy álom.

Mesélnél egy kicsit a szervezet felépítéséről?

A tagok alkotják az alapszervezeteket, és minden ilyen rendelkezik egy titkárral. Ezek területekhez vannak besorolva. Ezeknek a területeknek önkéntes a vezetősége, viszont megyei felettesek is vannak. A megyei alapszervezetek az országosba tömörülnek, ahol szintén van vezetőség. Ezen kívül megyei és országos szinten Ellenőrző Bizottságok is működnek. A hivatásos munkatársak figyelembe veszik az önkéntes vezetőség javaslatait. Tagdíjunk is van: ifjúsági, felnőtt és nyugdíjas, amit évente egyszer kell befizetni.

Mik azok a megyei szinten elért eredmények, amikre igazán büszkék vagytok?

Több hajléktalan munkatárssal dolgozunk együtt, akik otthontalanok, viszont van szakmájuk, őket próbáljuk reintegrálni a társadalomba. Ezek az emberek a nálunk való munkálkodásukért fizetést kapnak. Velük házon belüli programokat végzünk, például leszigeteltük a tetőnket, kifestettük a folyosót. Nem mindig egyszerű velük dolgozni, mert az életvitelükkel már nehezen tudnak felhagyni. Sok esetben nem tudnak nyolc órát végigdolgozni, fizetés után előfordult, hogy néhányukkal nem volt működőképes a közös munka, viszont vannak olyanok, akiken látszik, hogy dolgozni szeretnének, csak nehezen tudnak kikerülni az ördögi körből. Van, hogy valakinek a sorsa jobbra fordul, munkát szerez, és már csak köszönni jár vissza, ez nagy örömmel tölt el. Olyan hajléktalant is ismerünk, aki már több éve bejár hozzánk: munka előtt lefürdik, ruhát cserél, és tőlünk megy dolgozni. Sok esetben lelki támaszuk vagyunk az embereknek. Nemrég, az Elsősegélynyújtó Verseny előtt meglátott minket egy hajléktalan férfi, akinek segíteni szoktunk. Odajött, elmesélt mindent, ami a szívét nyomta. Sokszor azzal is egy picit jobbá tehetjük az életüket, ha meghallgatjuk őket. Örülök annak is, hogy vannak olyan képzett munkatársaink, akik hivatásszerűen foglalkoznak a lelkiállapotukkal.

Őket a szállókról szervezitek be, vagy az utcán szólítjátok meg?

Van egy nappali melegedőnk, ahol napközben tartózkodhatnak 8-tól 18 óráig a hét minden napján. Első körben közülük toborzunk embereket, de volt példa arra, hogy továbbadták egymásnak a hírt és valahonnan máshonnan jöttek olyanok, akiket korábban nem ismertünk. Ha szeretnének dolgozni, van hajléktalanigazolványuk és szakmájuk, akkor tudunk számukra fizetéssel járó foglalatosságot biztosítani.

Mennyire megterhelő a munkád lelkileg?

Úgy gondolom, ehhez adottság kell. Van, aki rendelkezik olyan belsővel, amivel könnyen tud ilyen feladatokat elvégezni, és van, aki más területen tud jobban teljesíteni. Nem vihetsz haza mindent, minden rászorulót, minden beteget, minden sérültet, és akin csak megesik a szíved, ez nyilvánvaló. Valahogy helyre kell tenned magadban azt, hogy hogyan tudsz segíteni úgy, hogy közben a saját életedet is éld, de ez nehéz folyamat.

Idővel ez kicsit könnyebb. Megtanulsz szelektálni, és tényleg meg tudod mondani magadnak, hogy meddig terjed a munkád, és mik azok a dolgok, amivel otthon már nem foglalkozol.

Ha ez a hivatásunk, kihathat a magánéletünkre is. Úgy gondolom, hogy mindannyiunk életében jelen van még egy kicsi a régi időkből, amikor úgy gondolkodtak, hogy ha valamit csinálsz, akkor azt csináld rendesen. Akik elhivatottsággal végzik ezt a munkát, azok, ha jön egy telefon, elindulnak és vizet osztanak, zsákot pakolnak. A véradások is hétköznap és hétvégén egyaránt zajlanak, nincsenek élesen meghatározva a munkával töltött idő keretei. Ezt néha nehéz tolerálni a családnak.

Említetted a véradást. Mi az a fő módszer, ahogyan eléritek a véradókat?

A véradás szervezésének nehézségei eltérőek: más akadállyal találhatják szembe magukat a falvakban, és másokkal a fővárosban segítséget nyújtó személyek, ami az egyik helyen probléma, az a másikon nem, ehhez kell igazítani a módszereket is. Régen a plakátozás és a névre szóló értesítők írása volt divat, ezek valahol még most is megvannak, de nehezebben érjük el az embereket. Van, aki még mindig elvárja, hogy postai meghívót kapjon, de egyre nagyobb szerepet játszik az internet. A vérellátó is átállt arra, hogy e-mailt ír. Mi telefonon is hívjuk a donorokat, emellett a rádiót és a médiát is megemlíteném. Kisfilmek is készültek, amelyekkel országszerte kampányolunk a főiskolákban is, az egyik ezek közül az Alkonyathoz kapcsolódik.

Ezek a módszerek sikeresek, hiszen egyre több rendszeres vagy többszörös véradónk van.

Az emberek vagy a munkahelyükön adnak vért, vagy a számukra könnyen elérhető helyeken, például a saját lakóhelyükön. Van egy olyan véradónk, aki, amikor csak jöhet, mindig megragadja az alkalmat, és képes a lakhelyétől messzebb helyekre is elutazni, csak hogy segíthessen.

Milyen fals információkról tudsz, amik a Vöröskereszttel kapcsolatban terjednek?

Alapjában nem minden ember van tisztában azzal, hogy mi is a Vöröskereszt feladata, ez vonatkozik a véradás szervezésre is vonatkozik, vagy például sokan nem tudják azt sem, hogy az elsősegély oktatása és a vizsgáztatás is a szervezethez kötődik, valamint a szociális segítségnyújtás, hajléktalanellátás, helyenként családgondozás. Sok minden beletartozik a profilunkba, de talán a hajléktalanellátás, és a gyerekek és a családok védelme érdemelhetne nagyobb figyelmet.

Amit viszonylag kevesen tudnak a Vöröskeresztről, hogy a Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségével együtt nemzetközi segítséget is nyújtanak, igyekeznek támogatni a nemzeti szervezetek szakmai programjait és fejleszteni azokat, katasztrófák esetén pedig mozgósítják az erőforrásaikat. Az ICRC, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága pedig egy olyan független szervezet, ami kiáll az emberi jogokért, és igyekszik ezáltal megelőzni a konfliktusok kialakulását. Háborús helyzetek esetén pedig segítségek nyújt az áldozatoknak.

Tulajdonképpen az ezeken való javítás is a jövőre vonatkozó céljaitok közé tartozik?

Igen, és persze folytatni az eddigi munkálatokat is ugyanolyan lendülettel. Ezen kívül jó lenne intézményeket fenntartani, de ezek csak támogatásból működhetnek, a forrásokon sokat kellene bővíteni. Valamint jól jönne egy harmadik láb, egy olyan vállalkozás, ami a Vöröskeresztet segítené, mert ami a pályázatokat illeti, sajnos a szervezet nem mindegyikbe tud bekapcsolódni.

A Vöröskeresztről bővebb információk: https://voroskereszt.hu/

Kiemelt kép forrása: pexels.com