Mindannyian őrzünk titkokat. Olyan gondolatokat, tényeket, amik csak nekünk szólnak vagy amit csak egy szűk réteg előtt merünk kinyilatkoztatni, mert társadalmilag nem elfogadott vágyaink, álmaink, személyiségünk van. Amikor szólásszabadságról, demokráciáról és szabad véleménynyilvánításról beszélhetünk, miért titkolózik még a meleg társadalom jelentős része szexuális orientációjával kapcsolatban?

Liberális családban nőttem fel, édesanyám mindig is azt tanította nekem, hogy egyik ember sem különb a másiknál, mindannyian ugyanannyit érünk, ugyanolyan jogaink vannak. Egy erősen zárt, kis közösségben ilyen kinyilatkoztatásokat tenni egy alig 10 éves gyereknek merész vállalkozás volt akkoriban. Bár mesélt nekem anyukám a “furcsa emberekről”, akiket kiközösít a falu, egészen egyetemista koromig nem találkoztam a melegeket érintő kérdéskörrel. A különböző kisebbségeket övező témák – történelem szakon – fel-felsejlettek, de ott is csak közvetett tapasztalattal rendelkeztem. Ezért is nem tudtam mit kezdeni az első atrocitással, ami az egyik meleg barátomat érte. Ha arra vágysz, hogy most igazi “buzizás” jöjjön, ki kell hogy ábrándítsalak. Ez csak egy beszélgetés. Egy pedagógussal. Egy férfival. Egy baráttal. Aki mellesleg a férfiakat szereti.

Zolit (25, tanító) még a fősuliról ismerem, sok közös óránk volt, egy koliban laktunk. Mindig volt valakim, amikor a közelébe kerültem, mígnem eljött a nagy pillanat, amikor szingliként ülhettem le vele beszélgetni. A kezdetektől imponált jó kiállása, mackós jelleme, szociális érzékenysége és az a szép, kontrasztos arca a fekete szakállal és égkék szemekkel. Nem is kérdés, hogy annyi kerülgetés után megpróbáltam felszedni, de gyorsan lehűtöttem magam. A mindenféle hormonális vágyakat felváltotta a kíváncsiság egy pillanat alatt, hiszen végre találtam valakit, akinek az ezer és egy kérdésemet feltehetem.

Emlékszel még, hogyan mondtad el nekem, hogy semmi esélyem nálad?

Persze – elvigyorodik –, de nem fogadja mindenki olyan kíváncsian ezt, mint te. A koliban az egyik szobatársam megkérdezte, hogy ezt el lehet-e kapni, de voltak olyanok, akik csak szimplán meglepődtek, mert azt mondták, olyan heterós pasi vagyok, sosem gondolták volna rólam. Sajnos volt, aki nem tudta ezt értelmes, felnőtt ember módjára kezelni, és nekem támadt verbálisan, de majdnem fizikálisan is. Az ilyen  esetek  benne  vannak  a  pakliban. Azonban hozzá kell tennem, hogy azok, akik tudják rólam, hogy melyik kapura játszom, 99%-ban tökéletesen elfogadják a dolgot, és semmilyen közegben nem éreztetik velem azt, hogy különb lennék, mint mások.

Te hogy fogadtad saját magad? Próbálkoztál azért beilleszkedni a “normálisba”?

Igazából mindig is tudtam, hogy meleg vagyok, bár volt egy barátnőm 13 évesen. Az a kapcsolat fél évig tartott, de utólag visszagondolva csak a társadalmi megfelelés késztetett  arra,  hogy  vele  járjak. Amikor közép- és általános iskolába jártam, a melegkérdés még annyira sem volt elfogadott, mint amennyire most az, így senki nem tudta rólam, de ezt így is tartottam jónak.

Megélnem elég nehéz volt, hiszen katolikus családban nevelkedve a templomban az ember mindig azt hallja, hogy a házasság intézménye milyen szép és férfi-nő kapcsolatról lehet csak szó. A másik nehézség az volt, hogy annak idején a neten sem lehetett annyi információt megtalálni, mint manapság. Néha még jelenleg is elgondolkozom azon, hogy miért nem tudok a sztenderd világnézetbe becsatlakozni, de szerencsére most már jobban kinyílt a világ, így sok támogatást tudok szerezni, akár egy film, egy könyv, egy cikk által.

Elkezdenek nekem is címek pörögni a szemeim előtt. Ott van L (The L world), a Fiúk a klubból, az Orange is the new black vagy filmek közül A gyerekek jól vannak, esetleg a Túl a barátságon. De a tudományom itt megáll. Nem sok olyan alkotást tudnék felsorolni, ami szinkronizálva is elérhető, pedig sok fogyasztónak ez is szempont.

Mit gondolsz a melegkérdést boncolgató filmművészeti alkotásokról?

Nehéz kérdés. Természetesen nagyon sok olyan film van, ami kifigurázza, de sok olyan is, mely csak a negatív oldalát mutatja be. Számos filmet, sorozatot láttam már a témában. A meleg témájú filmek egy elég nagy része szerintem inkább a művészfilm vonalra megy rá. Kevés olyan sorozatot találunk, mely az önfeledt vidámságról tesz tanúbizonyságot.

Természetesen ezeket a filmeket nem a hazai tévécsatornákon látom, mert bár egy-egy film oda is becsorog, de ilyen szempontból ez a réteg még mindig eléggé konzervatív, annak ellenére, hogy a Valóvilág 600. részében és hasonlókban pucér csajokat, pasikat látunk szexelni és hisztizni.

A filmek jó közvetítő közegek lennének. Mint tanító, hogyan beszélnél erről a fiatalokkal?

Szerintem erről nem kell külön beszélni velük, mert azzal sok esetben inkább ellenérzést váltunk ki, és a kívánt hatás elmarad. Inkább azt mondanám, hogy amikor a suliban jön egy szituáció, melyben érintettek a melegek, vagy esetleg pejoratív értelemben említik a szót, ott azt igenis meg kell magyaráznia a pedagógusnak, és nem úgy, hogy “fúj, azok undorító emberek”.

A biológia óra tipikus példa, azon belül is a szexuális felvilágosítás. Itt maximum a melegeket olyan kérdéseknél említik, hogy a nemi betegségek sokkal gyakoribbak. Ennyivel le is tudtuk a kérdéskört. A gyerekekbe azt sulykolják, hogy a melegek azok fúj; kevés szülő vagy tanár van, aki elfogadásra neveli a gyermekét, pedig összességében mind elfogadásra vágyunk a másik által.

Ha valaki tájékozódni akar, beszélgessen egy meleggel. A neten egy halom hülyeség van fent. Kifejezetten szeretem, ha valaki valóban érdeklődő. Nem vagyok egy zárkózott típus, így nagyjából bármilyen kérdésre szívesen szoktam válaszolni, persze nálam is vannak tabuk, mint mindenki más esetében.

Komolyan beszél. Amikor közölte velem, hogy ő is a fiúkat szereti előtört belőlem a kíváncsiság, és legalább ezer kérdést hadartam el neki egy levegőre. Ő csak ült velem szemben és megértően mosolyogva magyarázta a leghajmeresztőbb értetlenkedésemre is a válaszokat. Néha úgy éreztem, tanít, elfogadásra, nyitottságra, értéklátásra. Mindent tudni akartam, hogy milyen volt ez akkor, amikor otthon élt a szüleivel, mi változott, amikor tanulmányai miatt az ország másik végébe költözött, és természetesen nem hagyhattam ki a legizgalmasabb aspektust sem…

Milyen kihívásokkal kellett eddig szembenézned? Mondjuk a kollégiumi éveid alatt?

Kihívásokkal szerintem az ember egyébként is az élet minden színterén találkozik, de vannak specifikus dolgok. Például ilyen a kollégiumban zuhanyzás alkalmával, hiszen a srácok, akik oda bemennek heteróként tuti, nem tetszenek meg egymásnak, ellenben melegként megtetszhet egy srác, még akkor is, ha mind tudjuk, hogy abból kapcsolatra nincs reális esély. De az nettó hülyeség, hogy óvakodni kell a melegektől a zuhanyzókban, és egyéb ilyen helyeken, hiszen mindenki képben van, hogy ez nem az ő terepe, itt nem terem számára babér.

A munka világában a magánéletemről nem szoktam beszélni, szerintem nincs is igazán közük hozzá. Az a fajta meleg vagyok, aki a magánéletét nagyrészt az otthoni környezetben tartja, nem a nagyvilág szeme láttára smárol a párjával a Dóm előtt, fényes nappal. Kicsit karikírozva ezt a lehetőséget, tök szívesen meghagyom a páva heteróknak, akik egymás arcát bekapva szeretik a másikat egy-egy közterületen.

Új várost, új életet választottál. Akkor változott a saját magadról alkotott képed is?

Mivel 20 évesen költöztem Szegedre, addigra már jó pár kapcsolaton, csalódáson és egyéb élethelyzeten jutottam keresztül. Az első időkben – hasonlóan Budapesthez – titkoltam, hogy meleg vagyok. Ma már egyáltalán nem csinálok ügyet a dologból, persze nem is verem nagy dobra, de nem félek megélni a melegségemet. Ebben a felismerésben és önmagam elfogadásában nagyon sokat segítettek az igaz barátaim, akik nem fordultak el tőlem emiatt. Mára már eljutottam arra a szintre, hogy egész sok önbizalmam van, és büszke vagyok arra az emberre, aki vagyok.

A szüleim még nem tudnak a dologról. Elég távol laknak tőlem ahhoz, hogy ezzel a titokkal együtt tudjak élni. Igazából azért nem mondtam még el a nekik, mert nem volt saját egzisztenciám vagy valódi, érett párkapcsolatom, amit felmutathatok, hogy igenis, ettől még egy értékes ember vagyok. Amennyiben az ember szingli, nem mindegy, hogy meleg, hetero vagy esetlegesen biszexuális a szülei szemében?

És hogyan tovább?

Jó kérdéseid vannak – köszi a bókot – Nem tudom. Mindenképp szeretnék gyereket, ezáltal családot is magamnak, de ugye ezt a magyar törvények igencsak megnehezítik. Szeretnék pedagógusként elhelyezkedni, és lehetőleg ebben az országban élni a párommal. Minden más majd alakul.

Gyere és ünnepeld velünk a sokszínűséget a Budapest Parkban június 7-én a Budapest Pride Rainbow Party forgatagában. Jegyek még kaphatóak az alábbi linken.

Képek forrása:

wetcanvas.com, huffingtonpost.com