Villányi Gergő

Villányi Gergő

Pszichológiai tanácsadó

Ítélkezni mindenki tud, megmondani a tutit nagyon könnyű. Megérteni, hogy miért alakult ki egy helyzet, és megoldást vagy választ találni: kihívás és felelősség, amelyhez mindkét fél részéről bizalomra van szükség

2018 szeptemberében szakértő vendégünk Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó lesz, aki segít elindítani a párbeszédet az internetes zaklatásról vagy épp támaszunk lesz, amikor belepillantunk a jövőbe és megnézzük, milyen szexuális tendenciákat vetít előre a tudomány.

Tudj meg többet Gergő munkásságáról az alábbi oldalon: http://digitalispszichologia.hu

A szexualitás életünk minden területére kihat. Befolyásolja tetteinket, döntéseinket, gondolkodásunkat. Miért akarnánk azt, hogy bármi is torzítsa tapasztalatinkat, élményeinket? És hogy milyen a megfelelő szexuális nevelés? A kulcsszó a kommunikáció. A felgyorsuló szexualitásról beszélgettünk Villányi Gergő pszichológiai tanácsadóval.

Ma már az internet és a gyors információszerzés világában a fiatalok egyre korábban ismerkednek meg a szex fogalmával. Az iskolai felvilágosító órák azonban legtöbb esetben gyér, kevés információval szolgálnak számukra, vagy főként csak a felmerülő veszélyekre hívják fel a figyelmet. Fontos lépést tartani a mai sebességgel és semmiképpen sem tabuként kezelni a dolgot, hiszen a válaszok már minden „szinten” elérhetőek és, akinek szüksége van rájuk, megszerzi így, vagy úgy.

Egészségesnek mondható az, hogy a média és internet által a fiatalok egyre korábban megismerkednek a szexualitással?

Az egészségest azt inkább abban látom, hogy mennyire tudatosak, milyen a szexuális kultúrájuk, adott esetben a védekezésre vagy egymásra mennyire tudnak figyelni. Menyire tudják egymás vágyait, akár félelmeit, akár kíváncsiságát kezelni. Igaz, hogy ebben a médiának és a különböző online felületeknek is nagy szerepe van. Az, hogy kitolódik ez a pont egyébként minden néhány évben előkerül szak-és civil emberek közti beszédtémaként. Az internet vagy az okos eszközök elterjedésével, már egy 12 éves is tudja, hogy rá kell nyomni a „18 éves vagyok” gombra és megnyílik előtte a kapu.

Itt már az is egy fontos kérdés, hogy ki, hány évesen, milyen információkhoz, milyen felületekhez vagy milyen szabadsághoz jut hozzá, hogy ezeket az információkat elérje. Mert a maga szintjén a szexualitásról vagy bármilyen témáról lehet beszélgetni egyébként a általános iskolásokkal, még akár az óvodásokkal is, mert valami fogalmuk vagy találkozásuk van vele de, hogy ő mennyibe meg mibe lát bele és, hogy milyen kérdésekre keresi a választ, már teljesen életkor vagy helyzetspecifikus.

Mivel a szexualitás sok mindent magába foglal, mint az énképet, testképet, érzelmi biztonságot, fontos kérdés, hogy az iskolai felvilágosító órán megfelelően járnak-e el?

Az iskola alapvetően egy tudást átadó és tudásszerző közeg. Jó kérdés, hogy milyen programot tudnak összerakni a tanárok, kit tudnak odaállítani, aki a gyerekekkel bizalmi kapcsolatot kialakítva tud erről beszélgetni és az se mindegy, hogy magának az iskolának vagy maguknak a felnőtteknek mi a hozzáállása ehhez. Az elmúlt, pár évtizeddel ezelőtt hangsúlyosabban – mostmár talán kevésbé – az elrettentés, az elijesztés volt a lényeg. Megtanítottak egykét védekezési alapismeretet, azt, hogy a következmények szörnyűségesek abortusz vár rád, ha nem vagy elég óvatos. Ha ennyire nem is volt mindenhol drasztikus a helyzet, nem terjed ki kellően a felvilágosítás témaköre, mert vannak következmények és azok ugyanúgy ott kell hogy legyenek, de a szexualitásnak az ember életében nagyon sok más aspektusa van.

Akár a kapcsolódást akár az elköteleződést, akár az örömforrást, akár a másiknak és a saját testnek a megismerését vesszük alapul. Sok olyan jó oldala is van, ami egészen egyszerűen hozzá tartozik a képhez, szükséges lenne, hogy a technikai dolgokon kívül, ezekről a lelki síkokról is szó essen.

Hogyan befolyásolják az interneten megtalálható pornográf tartalmak a fiatalok szexualitáshoz való hozzáállását?

Ha nincsenek kellőképpen felvértezve tudással, illetve nincsenek jó szűrőik, akkor egész konkrétan illúziókat találnak és illúziókkal találkoznak. Nagyon sok szexfilm arról szól, hogy összevágott jelenetek, megkomponált pozíciók, nem valós érzelmek, nem valós dolgokat mutatnak be. A látszat szerint ez jó, mindenki élvezi, fantasztikus dolog, ám a mögötte lévő dolgok teljesen másról szólnak. Adott esetben olyan helyzetbe hoznak leginkább nőket ahol, megalázott kiszolgáló, egyfajta szolgai pozícióba kerülnek, ami ismét egy nagyon rossz üzenet. Mert a két fél nem csak hogy egyenlő, de ugyanúgy a saját igényei, vágyai, határai mind részét képezi a szexuális kapcsolatnak is. Az internet ilyen szempontból egy végtelen sztráda ezért se mindegy, hogy mit találunk ott.

Az alkalmi kapcsolatot kínáló oldalak milyen hatással vannak a társadalomra?

Külföldön az Ashley Madison volt a legnagyobb port kavaró oldal, amit feltörtek pont azért, mert a hackerek szerint sem volt ez egy jó irányba mutató dolog. Nem korrekt az ajánlgatni, hogy lépj, mert az élet rövid és nyugodtan csald meg a másikat, mert igazából mások is erre törekednek találjátok meg egymást.

Itthon Puncsnak volt egy hasonló botrány, ennek ellenére a Sugar Daddy jelenséget propagálják még ma is. Alapvetően ez egyrészt rámutat olyan dolgokra a társadalomban, amelyek létezéséről tudunk, csak szeretjük elfelejteni őket. Nem álszent dolog, hogy egyébként ilyen nincs, csak nem mindegy, hogy egy nagyon nagy publicitást, marketing és egyéb hátteret kapó oldal ezt még extrába az arcunkba tolja és hirdeti. Az előbb emlegetett magyar oldalnál is kiderült, hogy szó szerint magyar egyetemek körül járkáltak kis hirdetésekkel és táblákkal és egyebekkel, mert az egyik konkrétan kimondott célközönség az egyetemista lányok voltak, akik nehezebben finanszírozzák a tanulmányaikat.

Attól, hogy becsukjuk a szemünket, még élő problémákra adnak valamilyen választ ezek az oldalak. A fontos az lenne, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a másfajta megoldások propagálására.

Ezen hozzáférhető tartalmak hatására, hogyan állnak a fiatalok a monogám párkapcsolat fogalmához?

Nekem két dolog jut erről eszembe. Az egyik, hogy bármit is ajánljon az internet, attól még az embernek lehet egy morális vagy erkölcsi belső irány vonala, amitől nem tér el. Másfelől, hogyha valaki kíváncsi valamire vagy éppen kipróbálós, felfedezős szakaszban van az élete, bele fog futni akár viszonyokba, akár egyéjszakás kalandokba párkapcsolata mellett. A kérdés az, vajon többen tartják – e ezt vonzónak, vagy többen tartják – e ezt menőnek csak azért, mert ez publikálva létezik, kiemelt figyelmet kap egy bizonyos réteg esetében.

Vannak vonzónak tűnő szakmák, megközelítések, amik nagy értékeket kínálnak. Anyagi jólétet társítunk hozzájuk, ezáltal egyfajta vágyakozás is ébred bennünk irántuk. Ennek megítélése is csak saját, belső kíváncsiságunk és értékrendünk tükrében értelmezhető. Ismételt nyomás hatására kialakulhat bennünk látens igény is – azaz pillanatnyilag olyan illúzióban élünk, mintha szükségünk lenne valamire. Fontos, hogy ezt mindenki fel tudja ismerni és értelmezni tudja saját magában. Ebben segítségünkre lehetnek a megélt és felismert hibák is, amik kapaszkodók lehetnek a veszteségek vizsgálata után abban, hogy elkerüljük az ilyen helyzeteket.

Mint említette, megnőtt a vágyakozás a digitális térből érkező nyomás hatására. Ez átterjedhet a hálószobába is?

Nem gondolom, hogy ez csak és kizárólag a digitális valóság és technika hatása lenne. Ösztönszerűen él bennünk a vágy, hogy a számunkra jó dolgokból többet birtokoljunk vagy éljünk meg. Törekszünk lelki és anyagi javakra, jó érzéseket, számunkra fontos embereket gyűjtünk magunk köré. Ritkán mondunk ezekre a kellemes dolgokra nemet és kevésszer vagyunk teljesen elégedettek, vagy legalábbis kevésszer ismerjük ezt be magunknak.

A közösségi médiának tagadhatatlan szerepe van a „nem elég jó” érzés fokozásában, hiszen mindent a „legjobb” szűrőn át láttat velünk. Azt üzeni, hogy minél többre és többre van szükségünk az igazi boldogsághoz. Hiszen a tárgyi javak, anyagi javak hatalmat, biztonságot jelentenek, akiknek ez megadatik, azokra felnéznek. Legalábbis a képernyőkön. A kérdés az, mire használjuk az így szerzett „hatalmat”?

Társadalmi dolgokra hívjuk fel a figyelmet? Komoly célokat képviselő szervezetek mellé állunk? Vagy csak saját önzőségünkre és magunkra figyelünk? Csak a saját igényeinket igyekszünk kielégíteni és nem foglalkozunk másokkal, a vágyaikkal és szükségleteikkel? Ezek a nézetek sem új keletűek, csupán felnagyítja őket az internetes platformokon történő tömörítés és egymás mellé állítás. Egy nárcisztikus személyiség vonásai felerősödhetnek ennek hatására, így nem kizárt, hogy az online vágyait offline szeretné megvalósítani, most, azonnal és teljes egészében. Ez pedig nem mindenkinek lesz kellemes.

Képek forrása: noventagrados.com, refinery29.com