A Magyar Nemzeti Filmalap 2015-ben indította el Inkubátor Programját pályakezdő elsőfilmesek számára. Nagy Zoltán egyike annak az öt fiatalnak, aki tervezett nagyjátékfilmjének forgatókönyvéhez gyártási támogatást kapott 2016-ban.

Az Impromptu munkacímen futó film egy iskolai szexuális zaklatási botrányt dolgoz fel, mely a rendező egy szemtanúként megélt élményen alapszik.

A film forgatása júliusban kezdődik, ennek kapcsán beszélgettünk a rendezővel. Miről szeretnél filmet készíteni?

Az Impromptu egy ifjúsági zenekarról szól, amely egy rangos zenei versenyre készül. A zenekar 18 éves szólistája Dávid, megsejti, hogy a banda 60 éves karmesterének viszonya van egy 13 éves csellista lánnyal, ezért nyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi az igazság. A helyzetet bonyolítja, hogy az idős karmester a fiú mentora, szinte pótapja, s emiatt sokat jelent neki, nagyra becsüli. Az egész film Dávid belső nyomozásáról szól, miközben a megszállottjává válik ennek a titkos kapcsolatnak. Fókuszban áll még az a közeg, amiben a történet játszódik, a fiatalok, akik egyik pillanatról a másikra felnőtt döntések meghozatalára kényszerülnek, a szülői felelősség, és ezeknek a szinte még gyerekeknek a szexualitáshoz való viszonyuk.

Tehát a film kevésbé a zaklatásról, inkább egy felnőtté válásról szól?

A zaklatás csak egy indok arra, hogy mesélhessek azokról, akiknek ilyesmi a közvetlen közelében megtörténik.

De mégis, gondolom sokan inkább a zaklatás témája iránt érdeklődnek.

Igen, a molesztálás, a szexuális visszaélés köré szerveződik a film, ezt járja körül, hogy mi is ez, egyáltalán hogyan lehet, egy ilyen eseményhez viszonyulni. Lehet ez valamilyen hatalommal való visszaélés, vagy zaklatás, vagy kölcsönös viszony, ahol esetleg valaki többet árt azzal, ha felfedi a világ előtt ezt a titkos viszonyt.  Folyamatosan ilyen problémákkal kerül szembe a főszereplő, amiket neki kell megoldania.  Így bejár egy nagyon nagy utat, aminek a végén mondhatjuk, hogy már nem ugyanaz a fiú, akit a film elején először megismertünk.

 

Miért választottad ezt a témát, mi motivált a megfilmesítésére?

Fiatalabb koromban szemtanúja voltam egy hasonló esetnek.  Sohasem szeretem ezt kiemelni mert úgy érzem, hogy a valós események hangsúlyozása magáról a témáról veszi el a figyelmet. Ezért ez nem is egy olyan film lesz, aminek az elején ki van írva, hogy “megtörtént eseményeken alapul”. Nem arról van szó, hogy doku-realista módon feldolgozzam a történetemet, hanem próbáljak választ keresni, azokra a kérdésekre, amik azóta is bennem maradtak.

Mennyire tudsz egy filmrendező szemével, objektíven tekinteni a munkálatokra, hogy ha ennyire érintett vagy személyesen ?

Nehezen. Nem tudom, hogy egyáltalán lehet-e, vagy, hogy egy filmrendező tud-e objektíven nézni a saját filmjére. Lélekben nem határolódok el tőle, állandóan bennem van egyfajta indulat vagy érzés ezzel az egésszel kapcsolatban, miközben annyit változott a világ és persze, én is. Gyakorlatilag ez már több, mint 10 éves sztori, amivel óriási utat jártam be. Azt szeretném, ha a filmben a főszereplőnk és vele együtt a befogadó is bejárnák ezt az utat. Milyen, amikor először szembesülsz egy ilyen esettel, mik az első indulatok, és hogyan tud beférkőzni az ember lelkébe, és árnyalódni az egész kép.

Amikor elkészítetted a filmterved az Inkubátor Programhoz milyen ötletek merültek fel még az Impromptu-n kívül? Vagy már a kezdetektől fogva biztos voltál abban, hogy ehhez a történethez szeretnél visszanyúlni?

Először úgy gondoltam, hogy ez túl nagy falat még. Nem egy első film. Diplomafilmnek szerettem volna egy rövid filmként elkészíteni, de szerencsére lebeszéltek a tanáraim. Figyelmeztettek, hogy ebben sokkal, de sokkal több lehetőség van. Aztán a film első producere, Osváth Gábor győzött meg, hogy írjak belőle tíz oldalt, és adjuk be az Inkubátor Programra, hátha! Elég hirtelen és rögtönzött dolognak indult, leadás után nem is számítottam rá, hogy valaki komolyan veszi.

Mennyire tartasz a nézői és a szakmai reakcióktól egy ilyen tabukat döntögető témával kapcsolatban?

Semennyire. Azért választottam ezt a szakmát, mert így fesztelenül beszélhetek bármiről. Fontosnak tartom hogy nagyobb mértékű társadalmi felelősség vállalás történjen a filmiparon keresztül is.

Már másfél éve vagy egy éve dolgoztunk ezen a sztorin, mikor egyszer csak berobbant ez a #metoo mozgalom. Meg is bélyegezték a filmet, hogy ez az első #metoo film.

Sokan kérdezték, hogy zavar-e… Egy picit félrevisz ugyan, de akkor nem fogok vitatkozni  azokkal az újságírókkal, vagy a TV riporterekkel, akik az első #metoo filmnek nevezik. Legfeljebb mindig helyre igazítom, hogy azért itt nem arról van szó, hogy a film a mozgalom farvizén próbálna hírnévhez jutni,  ez azért más, és nem abból indult,  sőt.

Hogy zajlott a kiválasztás? Milyen szempontok alapján kerestétek a főszereplőt, illetve a többi szereplőt?

Jártuk az országot Bettivel ( Mayer Bernadette, casting director- a szerk.) drámafesztiválokra, gyerektáborokba látogattunk. Kerestük azt a 13-14 éves lányt, aki alkalmas lehet  a szerepre. Ez alapján összegyűjtöttünk egy 80 főből álló listát, és  őket hívtuk be meghallgatásra több körben, végül megtaláltuk a filmünk lány főszereplőjét.  A többi szerepre én már majdnem a legelején tudtam, hogy kit szeretnék.  Elég sokat járok színházba, a volt osztályfőnököm, Gothár Péter és a producerem is ennek a híve. Egy filmrendezőnek tudnia kell, hogy Magyarországon kik a színészek. Így a többi szerepre a fiatalok és felnőttek egyaránt megvoltak a fejemben, már korábban kiválasztottam őket színházi élmények, vagy színművészetis vizsgák alapján.

Mikor kezdődik a forgatás és terveid szerint hogyan fog zajlani?

Július végén kezdődik és teljes augusztusban tartani fog. Ez hivatalosan 26 nap, de én még megpróbálom feljebb tornázni. A forgatással párhuzamosan folyamatosan zajlani fog a vágás is. Így a forgatás utolsó napján már lesz egy majdnem teljes  ő vágatunk, mert nagyon szűkös a határidőnk. Novemberre már valamilyen szinten kész kell lennie a filmnek, decemberre pedig már  teljesen, mert azt szeretnénk, hogy a Berlinale-n (Berlini Nemzetközi Filmfesztivál- a szerk.) debütáljon. Ez az álom, aztán meglátjuk, hogy ebből mi valósul meg.

Mikor várható a hazai premier?

Ezt még nem tudjuk. A filmnek van már hazai forgalmazója, a Vertigo Media, akik amúgy kooproduceri partnerei is lettek a vállalkozásnak. Szerintem körülbelül 2019 tavaszán debütálhat itthon.

Hogy történnek a forgatást előkészítő folyamatok?

Ez egy zenés közegben játszódó film, és a szereplők kiválasztásakor nem volt kitétel, hogy tudjanak zenélni. Fél éve járnak zenés órákra magántanárokhoz. Ezenkívül, a forgatókönyv írásával párhuzamosan bizonyos jeleneteket már próbálok velük, és ez alapján esetleg átírom a párbeszédet, vagy magát a jelenetet

Tehát ebből a szempontból a forgatókönyv elég rugalmas addig, amíg a forgatás el nem kezdődik.

Abszolút.  A történet csontváza azért elég fix, de igen, hogy ha valamelyik próbán valaki valami újat mutat, akkor lehet, hogy az bekerül a forgatókönyvbe. Legutóbb elmentem egy cselló órára, ahol egy kedves cselló tanárnő nagyon érdekes módszerrel tanítja a szereplőnket játszani. Van, hogy egyszer csak lerakatja a csellót, és elővesz egy gumi labdát. Elkezdenek labdázni, és a feladat, hogy úgy kell elkapnia hogy ne legyen hangja.  Ezzel valahogy az ujj mozgató izmainak a lágyságát vagy finomságát gyakorolják. Aztán visszaül a csellóhoz, és valahogy azt a finomságot már könnyedebben eléri. Ezeket apróságokat, amiket látok a próbákon, vagy a zenei próbákon, folyamatosan beleépítem a filmbe, mert izgalmas és érdekes dolgok.

Első nagyjátékfilmesként mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik szintén filmrendezőnek készülnek, vagy legalábbis a filmes világban szeretnének majd elhelyezkedni?

Magamon, és a kortársaimon is azt látom, hogy mindenki áhítozik a gyors sikerre, és ha ez nincs meg, akkor rögtön jön a melankólia és a depresszió. És közben ez egy hosszútávfutás, az egész filmezés, ahogy a legtöbb művészet. Ez az, aminek be kell érnie. Valaki korábban sikerrel jár, valaki csak később. Amíg meg valaki eljut egy nagyjátékfilmhez, addig rengeteg gyakorlatot, jelenetet, kisfilmet kell megcsinálnia. Ezt nem lehet tanítani, az ember a gyakorlat során jön rá, mi is a saját útja.