Hogyan lehetséges az, hogy egy társasjáték képes akár négy-öt órán keresztül is folyamatos beszélgetésre késztetni a játékosokat, és mégis milyen módon kapcsolódik a „Rólunk szól” nevezetű társasjáték az Ormánsághoz?  Erről Dr. Rab Virágot a Pécsi Tudományegyetem Identitás és Lokalitás kutatószeminárium tanárát, a társasjáték egyik alkotóját faggattam.

Pontosan, hogy is kell elképzelnünk ezt a különleges társasjátékot, amely képes a generációs különbségeket is áthidalva megszólítani a játékosokat?

Először is a Rólunk szól! részben tábla-, részben kártyajáték. A tábla egyik oldalán az Ormánság, míg a másikon Vajszló térképe látható. Ez utóbbin fekete-fehéren jelennek meg, a ma már nem létező épületek (pl. a zsinagóga a Színes Papírbolt helyén), és színessel a jelenlegiek. A játékcsomag részét képezik még a piros, sárga, illetve zöld kártyák. Az ezeken olvasható kérdések szolgálnak a helytörténeti ismeretek átadására (piros kártyák), továbbá a személyes-, illetve a helyiidentitás erősítésére (sárga és zöld kártyák). A ”Rólunk szól” egyik nagyon fontos célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen a játékosok között. A párbeszédek nyomán a játékosok megismerik egymás és a hely értékeit, ahol élnek. Szinte észrevétlenül tanulnak a résztvevők a helyi történelemről.  Egy-egy játszma akkor ér véget, amikor a játéktáblán minden játékos bábúja állt már egymással szomszédos mezőn. Tehát a lényeg, hogy találkozzunk egymással. A játék nem versengésre épül, hanem együttműködésre, nincs a játéknak vesztese, csak nyertese.

Hogyan született meg a társasjáték gondolata?

Nagyjából öt és fél éve indult el a projekt, amikor is az Ormánságban jártunk a PTE Grastyán Endre Szakkollégiumával. Tudni kell, hogy az itt található településekről nagyon nagy az elvándorlás, kevés a munkalehetőség. Ezzel szoros összefüggésben az itt élők többsége nem tartja értékesnek a lakóhelyét, s ezért nem is kötődik hozzá. Az alacsony társadalmi aktivitás csak nehezíti a fennálló helyzetet. Ezzel szembesülve kolléganőmmel Dr. Agora Zsuzsannával azon kezdtünk gondolkodni, mit lehetne tenni az ott élő emberek érdekében, illetve a hallgatóinkat miképpen lehetne bevonni a problémák megoldásába. Így álmodtuk meg a társasjáték tervét. Többet akartunk, mint egy kutatás, melynek eredményeképpen egy tanulmány vagy épp egy könyv születik. Az volt a cél, hogy a kutatás eredménye minél szélesebb körben hasznosuljon. S hogy miért épp játékban gondolkodtunk? Abban az időben egy kutatás és egy másik kutatószeminárium keretében éppen a játék témakört jártuk körbe orvos (Dr. Péczely László, Dr. Ollmann Tamás) és pszichológus (Dr. Pachner Orsolya) kollégákkal.

Mi volt az első lépés, hogyan alakul meg egy manifeszt társasjáték a semmiből?

A Grastyán Szakkollégiumon belül zajlik a kutatás, de a PTE bármely hallgatója csatlakozhatott a kutatáshoz. Vagy 100 pécsi hallgató vett részt eddig a munkában. Az első szeminárium alkalmával kimentünk Vajszlóra a diákokkal. Megkezdődött a közös munka a helyi Vajszlói Kodolányi János Általános és Középiskolával, igazgatóhelyettesük (Pelenczei Jenő) közbenjárásával, aki rengeteget segített a kezdetekben (is) nekünk, az igazán támogató közeg megteremtésével. A kapcsolatfelvétel után, első lépésként feltérképeztük a helység gasztronómiai, történeti, környezeti, illetve közvetlen társadalmi közegre vonatkozó értékeit, hogy megalkothassunk a társasjátékunkat.

A terepmunkával párhuzamosan zajlott a szakirodalom feldolgozása, s a helyiektől származó adatok begyűjtése (Dani Lajos könyve és felesége Marika néni adatközlése különösen hasznos volt számunkra). Ezt követően az aktuális szeminárium keretében feldolgoztuk a rendelkezésünkre álló információkat. A kérdések megfogalmazása különösen nehéz feladat volt. A piros vagyis a helytörténeti kártyák kérdései úgy lettek megfogalmazva, hogy előbb néhány támpontot adunk (kép, térkép, forrásrészlet stb.), melyek segítségével gondolkodásra késztejük a játékost. A piros kártyákhoz válaszkártyákat is készítettünk, melyek célja a kérdéssel kapcsolatos tudás szisztematikus bővítése. A sárga, vagyis a személyes identitását fejlesztő kártyák az identitás erősítését szolgálják és a többi kártyához hasonlóan azt is, hogy támogassa a pozitív tanulási kép kialakulását. A játék prototípusa konkrétan az Ormánságot dolgozza fel. De bármelyik településre át lehet konvertálni. Most éppen Amerikában zajlanak ilyen jellegű munkálatok. Egy szociológus kolléga (Chris Podeschi) a segítségünkkel egy Benton nevű településre adaptálja a játékot. Hozzánk hasonlóan ő is kutatószeminárium keretében, hallgatókkal dolgozik együtt. Tavaly májusban látogattak el a PTE-re, hogy megismerjék a módszert és a játék elméleti hátterét. E mellett – miután Skype-on már játszottuk velük a játékot – Vajszlóra is kíváncsiak voltak. Vagyis ide repültek, hogy közelebbről is megismerjék azt a régiót, amiről a játék segítségével már sokat megtanultak. A látogatásuk tulajdonképpen egy közös (PTE-Bloomsburgi Egyetem) kurzus részét képezte. A szemináriumot, mely az interkulturális kompetenciákat dolgozta fel Dr. Schnell Zsuzsanna és Pókay Marietta vezették.

Ütköztetek nehézségekbe a munkafolyamatok során?

A játék kérdéseinek megfogalmazása – ezt korábban említettem – különösen nagy kihívás volt. Abból indultunk ki, hogy tanulni senki sem szeret, tudni annál inkább. De hogyan lehet szórakozás a tanulás? S lehet-e egyáltalán? A játékosok visszajelzései alapján igen. Sokféle feladat előkerült, amihez nem feltétlenül ért bárki. Például a játéktábla megalkotása is nehézségnek tűnt mindaddig, amíg a PTE Művészeti Karának két hallgatója nem csatlakozott hozzánk. Az említett száz hallgató közt mindenféle szakos megfordult. Történelem, pszichológia, nyelvszakok, de régészet szakos vagy informatikushallgatóink is voltak. A sokféle erőséggel, szemlélettel rendelkező fiatal hatékonyan tudott együtt dolgozni. A kurzust valamennyi kar hallgatója számára elérhetővé tettük. Nehézség volt viszont, hogy olyan időpontot találjunk, ami mindenkinek megfelelő. Most is szombaton van az óra, ami a hallgatók részéről is áldozatot jelent.

Hogyan zajlott a játék tesztelése?

Egy szakmai teszt már a prototípus elkészülése előtt lezajlott (STEP21). Amikor pedig már kezünkben volt az első 40 játék, akkor részt vettünk a Kutatók Éjszakáján, ahol is kipróbálhatták az odalátogatók a társasjátékunkat. A játszmák után, kitölttettünk velük egy kérdőívet, ebben értékelhették, és néhány nyitott kérdésnek köszönhetően javaslatokat is tehettek. Az aktuális szeminárium hallgatói megfigyelést végeztek és kiértékelték a kérdőíveket. Nagyon izgalmas volt nézni, milyen fogadtatásra talál a játék. A megfigyelés és a kérdőív segítségével pedig sikerült leszűrnünk a következőket: a húsz év alatti játékosok szívesen játszottak olyanokkal, akiket korábban nem ismertek. Nekik a sárga, vagyis a róluk szóló kérdések tetszettek legjobban. A harmincnál idősebbek a helytörténeti kártyákat szerették még akkor is, ha nem voltak ormánságiak. Szívesebben játszottak azokkal, akikkel együtt érkeztek.

Most hol tartanak a munkálatok, kitűztetek e már jövőbeli célokat?

A jelenleg rendelkezésre álló változat reményeink szerint hamarosan a közoktatásban is debütál. A Szigetvári Tankerületben kerül bevezetésre. Jelenleg két tanárnő dolgozza át a helytörténeti kártyákat Szigetvárra. Ezen kívül most elkezdtünk Orfű-Abaliget térségével is foglalkozni, épp zajlanak a terepmunkák. Úgy gondoljuk ott is megvalósítható lenne a „Rólunk szól”, bár kicsit más szabályokkal. Kooperatívabbá akarjuk tenni. Meglehet, hogy némileg bonyolultabb lesz (ez iskolán kívüli alkalmazás esetén nem probléma), ám ez által izgalmasabb is. Bővítenénk a sárga kártyákat. Ugyanis az az ötlet ütött szöget a fejünkbe, hogy ne csak a helyieknek legyen hasznos ez a projekt, hanem minden odalátogatónak, így beépítjük a párkapcsolat, az önmegvalósítás témakörét is. Múlt félévben Tuboly-Vincze Gabriella PhD hallgató segítségével a traumafeldolgozáshoz kapcsolódó kérdéskártyákat fogalmaztunk meg. Ebben a félévben Dr. Tiringer Aranka klinikai szakpszichológussal dolgozunk együtt, aki Gabihoz hasonlóan az NTP-SZKOLL pályázat keretében kapcsolódhatott a munkába. Egyelőre csak ötlet, de szeretnénk, ha idővel az alkotófolyamatba olyan helyi közösségek is bekapcsolódnának, ahol éppen az alacsony társadalmi aktivitáson kellene segíteni. Mivel sok helyütt nagyon hiányoznak a helyi (aktív) közösségek, úgy véljük lehetőséget kellene kínálni a települések lakóinak, hogy maguk alkothassák meg a saját játékukat azt, ami RÓLUK szól!

Képek forrása: Rab Virág