Ha megemlíted egy embernek a kutyát, mi jut eszébe? Házi kedvenc, vidámság, szőrgombóc, talán 1-2 negatív élmény is. Na és a fotózásról? Tájképek, lekapott sztárok, sok-sok utazás. És mit kapunk, ha vegyítjük ezt a kettőt? Naná, hogy egy hivatásos kutya-fotóst.

Kedves Tamarával ismerősök által hozott össze a sors és fotózással kapcsolatos rajongásom miatt, illetve állatbarátként rögtön felkaptam a fejem érdekes foglalkozására. Bár nem minden nap ismer meg az ember egy kisállat fényképészt, ez a szakma csak nálunk ismeretlen. Talán sokunk nevében beszélek, ha azt mondom, én is imádnám, ha kutyákkal kelnék és feküdnék, de sejteni lehet, hogy ez mégsem ennyire egyszerű. Igen, az izgő-mozgó kutyák miatt.

Mi motivált téged arra, hogy fotózással kezdj foglalkozni? Milyen géppel kezdted, majd folytattad a pályafutásodat?

A fotózás elkezdésére a saját kutyáim motiváltak, először telefonnal, majd egy középkategóriás bridge géppel próbálkoztam elsajátítani a fényképezés alapjait, változó sikerrel. Az áttörést az első tükörreflexes gépem hozta, amivel együtt járt az első portré objektívem is, onnantól nem volt megállás, függővé váltam, nem múlt el úgy hét, hogy ne mentem volna ki megvalósítani egy-egy ötletemet. Így visszanézve persze nem sok olyan képem van, amire mai napig büszke lennék, de akkor nagyon sokat jelentettek azok a fotók a tanulási folyamatban.

Képzés segítségével, vagy önerőből, saját tanulási módszerrel sajátítottad el a tudásodat?

Teljesen autodidakta módon, önképzéssel tanultam fotózni, sok-sok online utánajárás segítségével, illetve barátok és ismerősök tanácsaival ellátva. Ennek is megvannak az előnyei és a hátrányai. Egyértelmű, hogy oktatás nélkül sokkal lassabb a tanulási folyamat, mert mindent magunknak kell kitapasztalni, de szerintem hosszútávon ez a módszer kifizetődőbb, a fejlődéshez elengedhetetlen kísérletezések és próbálkozások miatt rengeteg mindenbe belekóstolunk, és hamarabb megtaláljuk a hozzánk passzoló stílust és témát.

Mi fogott meg a kutyákban leginkább, ami miatt továbbra is velük akartál foglalkozni?

Azon a nyilvánvaló okon kívül, hogy odavagyok a kutyákért, és minden percet élvezek, amit a közelükben tölthetek, a spontaneitásuk és az őszinteségük ragadott meg. Például az, ahogy mindig minden helyzetben kifejezik az érzéseiket, ami sokszor látszik is az arckifejezésükön, és kellemes pillanatokat okoz a képek válogatásánál. Soha nem lehet unatkozni mellettük, mindig találnak rá módot, hogy felvidítsanak, és ez igazán élvezetessé teszi a fotózásokat.

Van olyan fotózási alkalom, ami valami miatt a kedvenceddé vált?

Mindegyik alkalom emlékezetes valamiért, de a kedvencem talán egy idén februári fotózás. Visszatérő modelljeim egy itthon nem túl népszerű olasz fajta, lagotto romagnolo képviselői,  és egyszerűen imádok velük dolgozni, több elképzelésemet is sikerült már megvalósítanunk. A budai várba mentünk, és mivel ez volt az első alkalom, hogy természet helyett városi helyszínen fotózok, nem igazán tudtam, mire számítsak. A környezet is sokkal jobban elvonja a kutyák figyelmét, és a komfortzónámból is ki kellett mozdulnom, mert nem vagyok hozzászokva az épületekhez háttérként, ahogy nem is mozgok otthonosan a terepen, amikor meg kell komponálnom egy képet. Mindezek ellenére azt kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült az a nap, a képek is jók lettek, és nagy élményként maradt meg bennem, kifejezetten jól szórakoztunk. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk is jól szórakozott rajtunk.

 A te feladatod motiválni a kutyákat, felhívni a figyelmüket, vagy a gazdáé?

A kutya kezelése teljes mértékben a gazda feladata, mivel ő ismeri a kutyáját, így ő tudja, hogy mivel lehet engedelmességre bírni. A figyelemfelhívás viszont általában közös munka, helyzettől függően szoktunk a gazdival furcsábbnál furcsább hangokat kiadni, faleveleket zörgetni, labdát dobálni, hogy el tudjuk kapni a pillanatot, ahol a kutya a kamerába vagy legalábbis nem teljesen ellentétes irányba néz. Mivel általában nyilvános területeken, például parkokban vagy városban fotózom, a járókelők jól szoktak szórakozni a kétségbeesett próbálkozásainkon, és el tudom képzelni, milyen érdekes látványt nyújthatunk. Hiába, mindent a tökéletes fotóért.

Milyen kezdeti nehézségekkel találkoztál pályafutásod elején? Illetve hozzáértőként milyen nehézségekbe szoktál ütközni egy fotózás folyamán?

Az elején tapasztalat híján a legnagyobb probléma a képek változatlansága volt. A régebbi képeimet visszanézve észrevehető, hogy nem voltak ötleteim a kompozícióra és a képkivágásra, több száz ugyanolyan fotót készítettem, ami elég gyorsan unalmassá válik külső szemlélő számára, de sokszor már számomra is. Ez akkor kezdett megváltozni, mikor napi szinten nézegettem népszerű kutyás fotósok képeit, és gyűjtöttem az ötleteket, amelyeket a saját stílusomra szabva meg tudtam valósítani. Egy idő után pedig ahogy egyre több gyakorlatot szereztem a kész koncepciók kivitelezésében, úgy születtek meg a saját elképzeléseim is.

Jelenleg a fotózás folyamán a legtöbb nehézséget a kutyák esetleges neveletlensége jelenti, olyankor sokkal tovább tart egy-egy ötletet megvalósítani, a képeket megkomponálni, mint általában, és az utómunka során is többletidőt jelent a nyakörv/ póráz eltávolítása, amire egy stabilan behívható kutya esetén nem lenne szükség.

Feltételezem egy állatot sokkal nehezebb fotózni, mint egy embert. Általában milyen arányban készülnek használható képek?

Nem feltétlenül értek egyet azzal, hogy nehezebb fotózni, inkább úgy mondanám, hogy teljesen más. Egy ember ritkán tud természetesen pózolni egy képhez, mindig instruálni kell, az állatok viszont őstehetségek ezen a téren, sokkal nagyobb a fotók változatossága. Esetükben a problémát a pár pillanatig tartó mozdulatlanság elérése jelenti, de ha az sikerül (ami valljuk be, egy jól nevelt vagy csak egy alapból nyugodt természetű kutya esetében nem nehéz feladat), akkor ugyanolyan sikeresen tudok zárni egy fotózást, mintha emberi portrékat készítenék. Általában minden második-harmadik kép használható, tehát jó helyen van a fókusz, éles, nem lógnak bele zavaró elemek, rendben van a kompozíció, de nagyjából minden 20.-ra tudnám azt mondani, hogy megéri dolgozni rajta, mert látványos végeredmény fog születni.

Mennyire telített ez a piac Magyarországon? Vannak vetélytársaid?

Nem igazán foglalkozom a versengéssel, mivel közösségi médián nem vagyok kifejezetten aktív. Vannak tehetséges és sikeres kutyafotósaink itthon, de szerintem korántsem olyan népszerű ez a terület, mint a többi fotózási ágé. Ennek fellendítésén többen is dolgozunk, cél, hogy ismertebbé és elismertebbé tegyük ezt az itthon egyelőre gyerekcipőben járó szakmát.

Van esetleg legrosszabb élményed? Gondolok itt neveletlen kutyára, nem várt időjárásra, vagy bármi egyéb tényezőre, ami jelentősen megnehezítette a munkádat.

Az időjárással többször is volt gond, de ezt általában el tudtuk kerülni azzal, hogy átszerveztük a fotózást másik időpontra, vagy vártunk, hogy enyhüljenek a körülmények. A neveletlen kutya egy általános probléma, ami egész Magyarországra jellemző, és itt nem is a szigorú engedelmességről van szó, hanem a kontroll hiányáról. Az esetek nagy részében a kutyák nem tudnak stabilan egy helyben maradni a gazditól pár méter távolságra, ami eléggé meg tudja nehezíteni a képek készítését, de erre fotósként fel kell készülni, hiszen a mi feladatunk alkalmazkodni az alanyunkhoz. Előnye az állandó mozgásnak, hogy sokkal spontánabb képek készülnek, amelyek ezáltal érdekesebbek is, a kutyák mozgás közbeni fotózása pedig egy olyan kihívás, aminek állok elébe.

Szerencsére itt is vannak kivételek, velük igazán nagy élmény dolgozni, sokkal könnyebb a már meglévő koncepciókat egy alapvető vezényszavakat ismerő kutyával megvalósítani.

Képviselsz valamilyen ügyet, amit magadénak érzel?

Szívesen foglalkozom menhelyi kutyák, macskák fotózásával, ezzel hozzásegítve őket a gazdi kereséshez, úgy gondolom, már az ehhez hasonló apróságok is számíthatnak a mihamarabbi örökbefogadásuk érdekében. Tervezek a nyáron egy nagyobb fotósorozatot készíteni, ami nem csak magukat az állatokat, hanem az életkörülményeiket, mindennapjaikat mutatja be, remélem, ez motiválóan hat majd az emberekre, jó lenne, ha többen tekintenék elsődleges opciónak az örökbefogadást vásárlás helyett.

Milyen hosszú távú terveid vannak? Itthon, külföldön?

Mivel külföldön tervezek továbbtanulni, elsősorban kint szeretnék komolyabb eredményeket elérni és fotóskarriert felépíteni. Itthon a cél elsősorban a portfólióm építése, minél több téma, stílus és kutyafajta fotózása. Épp ezért kutyás sporteseményeken is vállalok fotózásokat, és a portrék készítésénél is szívesen valósítok meg egyedi elgondolásokat, ezzel is változatosabbá téve a képeimet.

 

Képek forrása: https://www.facebook.com/kedvestamaraphotography/