Idén került megrendezésre az 50. Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN), ahol nem csak a kedvenc előadóinkat hallgathattuk meg, hanem lehetőségünk volt megismerkedni a civil faluban „élő” lelkes és játékos önkéntesekkel is. Elsősorban a Szegedi Tini Lelkisegélyszolgálat Egyesületével (SZETITEL) ismerkedtünk meg, ahol Schád László a Szetitel egyik vezetője mesélt nekünk a céljaikról és az eddig elért sikereikről.

Hogyan alakult meg az egyesület?

A ‘80-as években országszerte alakultak olyan munkacsoportok, akik segítséget nyújtó munkát végeztek, többek között telefonon. Ezáltal sok helyen megindultak a telefonos lelkisegélyszolgálatok, akiket ingyen és bérmentve lehetett hívni mindenféle problémával. Ezek után vetődött fel az a probléma, hogy a serdülőkkel máshogy kellene foglalkozni, mint a felnőttekkel. Ezt a hívásokból tapasztaltuk meg, mert nagy volt a „távolság” a felnőtt és a serdülőkori problémák között. Innen alakult ki a kérdés, miszerint mi lenne ha, külön a serdülőknek is lenne egy külön lelkisegély vonal.

Mióta működik az egyesületetek?

1989 óta működik a Tini Telefon Lelkisegélyszolgálat, 2007 óta működünk Szegedi Tini-telefon Lelkisegélyszolgálat Egyesület néven. Majd 2010-ben megszűnt a telefonszolgáltatás, mert nem kaptunk kellő támogatást ahhoz, hogy fenntartsuk a mobilvonalat így a „telefon” szó is kikerült a nevünkből. A fiatalok már nem hívtak minket a vonalas telefonról, akkor egy pár éven keresztül stagnáltunk. Ezután volt egy e-mailes tanácsadási lehetőség az hellyel-közzel működött, de amióta fent vagyunk a fiatalok által is közkedvelt Facebookon és Instagramon azóta úgy tűnik, hogy újra alakul valami, de ennek még idő kell.

Kik alkotják a célcsoportotok?

A célcsoportunk az ifjúsági korosztály, azaz a 10-29 évesek. A feladatot kezdetektől fogva a fiatal korosztályból származó önkéntesek látják el, akik középiskolásként kezdik nálunk a munkát és vannak, akik tovább is maradnak az egyetemi éveik alatt. A társaik magas szintű segítése érdekében minden önkéntesünket egy képzésben részesítjük. Itt megtanulják, hogy olyan dolgokat is észrevegyenek, amit egyébként az emberek nem szoktak észre venni, valamint megtanulják, hogy a segítésnek önzetlen dolognak kell lennie.

Az eddigi évek alatt hány fiatalt képeztetek ki?

A 25 éves évfordulón összeszámoltuk, hogy 360-380 embert képeztünk, és ebből olyan 210-220 személy volt, aki rövidebb-hosszabb ideig dolgozott a szervezetnél. Ebből a sok-sok emberből a 25 éves találkozón 80-an voltak jelen, de a világ minden részéről. 10 évvel ezelőtti statisztikánk azt mutatta, hogy a nálunk megforduló fiatalok jelentős része segítő szakmában tanult tovább a középiskola után, valamint hasonló szakmában is helyezkedtek el. Azon fiataloknak, akiknek nyomon tudtuk követni a karrierjét 80%-a külföldön dolgozik.

Mi a szervezet fő célkitűzése?
A szervezetünknek az az alapelve és célkitűzése, hogy segítse azt, hogy az egészséges fiatalok, egészségesek maradjanak, mert ez manapság nem annyira könnyű. Azt gondoljuk, hogy az a fajta képzés és munka, amelyben dolgozunk a fiatalokkal, az felkészíti őket arra, hogy az életükben lévő krízis helyzeteket könnyebben tudják megoldani. Ami még nagyon lényeges, hogy megtanuljanak együtt dolgozni és egymásra figyelni.

Milyen fajta problémákon segítettetek a legtöbbször a fiataloknak?

Ha fontossági sorrendet próbálnánk felállítani, az első helyen szerepelnének a párkapcsolati problémák. Ezt követné az iskolai problémák, családi viták és a szexuális kérdések. Az elmúlt időszakban például többször jelentkeztek be nálunk homoszexuális fiatalok is. Amit a leginkább tapasztaltunk a mai fiatalok körében az az, hogy nem tudnak mit kezdeni a párkapcsolatukkal.

Mennyivel másabb a mai fiatalokkal együtt dolgozni, mint az előző generációs fiatalokkal?

Ugyanolyan. A problémáik ugyan azok, viszont a kifejező formájuk másabb. A kommunikációs készségeik és a kitartásuk is rosszabb. Ami a nehezebb, hogy a mostani fiatalokba kevésbé nevelték bele a szülők a felelőségvállalást. Itt megpróbáljuk a fiatalokat megtanítani arra, hogy van kötelesség, szolgálat, és ami még fontosabb, hogy tiszteljék a másikat.

Mi a legnagyobb nehézség az egyesület életében?

A legnagyobb probléma annak a forrásnak az előteremtése, amiből egy civil szervezet működni képes. Ha végignézek a pályázatokon, nagyon azt tapasztalom, hogy nincs sok lehetőség, ezért nagyon oda kell tenni magunkat a pályázatíráskor, hogy kapjunk támogatást. A források megteremtéséhez nagyon sokat kell küzdeni és nehéz ilyen körülmények között támogatni a fiatalokat.

Életképek a SZIN-ről!2003 óta minden évben kint vagyunk, idén sem volt ez másképp.Jövőre találkozunk ugyanitt, köszi SZIN!

Közzétette: Szegedi Tini Lelkisegélyszolgálat Egyesület – 2018. augusztus 27., hétfő

Nem csak a szervezet egyik vezetője volt nyitott a kérdésekre, hanem az önkéntesek is kaptak a lehetőségen, hogy elmondhassák hogyan is élik meg a szervezettel való együttműködést.

Mielőtt segíthetnétek a többi fiatalnak, egy képzésen vesztek részt, mesélnél róla hogy te hogyan élted meg?

Azt tudom mondani, hogy elég komoly képzésünk van. Azt is megválogatják, hogy kik kerülhetnek be a képzésbe és azt is, hogy képzés után melyek azok a személyek, akik maradhatnak a csapatunkban. Mivel embereken segítünk így muszáj ezt a két rostát megcsinálni és tényleg csak azokat behozni, akikben látják a jövőt, hogy biztosan tudnak lelkisegélyesként szolgálatot nyújtani. Maga a képzés időtartama változó, de legtöbbször öt alkalmat vesz igénybe és az is változó, hogy egy alkalom milyen hosszú. Mesélni kellett magunkról és arról, hogy érezzük magunkat. Voltak egyéni és csoportos feladatok is. Ami nagyon fontos az az, hogy az öt alkalom végére alapot kapjunk a segítésről és arról hogyan is kell csinálni. Megtanítanak minket arra, hogy különböző szituációkat hogyan reagáljunk le. Az öt alkalom után, amikor bekerül valaki a nagy csapatba akkor fognak még többet fejlődni az önkéntesek, mert a képzésben tényleg csak az alapokat kapjuk.

Volt olyan alkalom az évek során, amikor itt a SZIN-en segítettél valakinek?

Egy vagy két évvel ezelőtt bejött egy lány a sátorba, mert akkor még ott tartottuk a tanácsadást. Kíváncsi volt arra, hogy mit csinálunk, mert hallotta, hogy van egy lelkisegély szolgálat is itt a SZIN-en. Olyan fél-háromnegyed óráig beszélgettünk, sok mindent elmondott és nagyon megnyílt nekem. Utána csináltunk önismereti teszteket is, tehát a végén boldogan ment el, de akkor egy nagyon komoly témát feszegetett és tényleg nagyon sok mindent megosztott velem az életéről. Ez azért esett különösképpen jól, mert teljesen ismeretlen voltam számára, de ő ennek ellenére megnyílt. Nagyon jól esett neki, hogy van kivel beszélgetni és van, aki meghallgatja. Én különösképpen nem mondtam meg neki, hogy mit csináljon, mert nem arra vagyok, beszélgettünk. Nem tudom, hogy megfogadta-e de jó lenne tudni, hogy mi történt vele ezek után.

Jó volt látni ennyi fiatalt, akik azon fáradoznak nap mint nap, hogy a társaik lelki problémáin segítsenek. Egy nagy családot ismerhettünk meg, akik több éve nyújtanak segítséget, és előreláthatóan fognak is.

Kiemelt kép: pexels.com