Életünk bármely szakaszában – legyünk tanulók, munkások vagy akár nyugdíjasok – kellemes érzés eljátszani a gondolattal, hogy egy váratlan lottó ötös millióit, miképpen kezeljük azután, hogy felugrottunk a tv képernyő előtt őrjöngve és rövidesen a zsebünkbe kerül a hőn áhított összeg.

Elsőnek egy komplett ház medencével, majd egy utazás, persze kell egy buli is, amin megünnepeljük a várva várt csodát. Egy részét egy alapítványnak adjuk, nekik is legyen jó, majd néhány ajándék a barátoknak, aztán végre ehetnék egy puccos étteremben anélkül, hogy kicentizzem a cechet (és hol a borravaló?). Az üdvrivalgással töltött napok után, végre felmondunk a munkahelyen és tőke révén üzletemberekké leszünk, élve azt az életet, amit mások helyett, végre magunk írunk.

Rengeteg ilyen és ehhez hasonló forgatókönyv pereg le szemünk előtt, mire jobb esetben elhatározzuk, hogy teszünk is valamit álmainkért, vagy beletörődve a hétköznapok szürkeségébe, hajtjuk a mókuskereket tovább. Napoleon Hill-Gondolkozz és gazdagodj című művében, mindkét véglet górcső alá kerül. Magáért beszél, hogy csak Amerikában első, 1972-es megjelenése óta több mint 40 kiadást megélt ez a mű, mely iránymutatóvá vált a gazdagságra, sikerre és elismerésre vágyók körében.

Eleinte szkeptikus voltam abban, hogy alig több, mint 130 oldalas terjedelemben lehetséges volna egy ennyire vágyott érzés kifejtése. Valójában, az író szerint, több mint 100 alkalommal kerül említésre a titok, ami képes akár egész életünk megváltoztatására, ha helyesen alkalmazzuk azt. A könyv központjában maga az író áll, aki Andrew Carnegie skót gyáriparos felkérésére több száz sikeres ember életpályáját tanulmányozva megfogalmazta, a “Carnegie-titkot” vagyis a siker általuk vélt lényegét. Alapvetően több kisebb történet során vezet rá a szerző a lényegre. Sajátossága a könyvnek, hogy van, aki már az első fejezet végén, van, aki csak a könyv végére döbben rá a lényegre, de lehet olyan is, aki csak pár év múltán, újra olvasva találja meg a sorok közt rejlő segítséget (ebbe a kategóriába tartozom én is).

Számomra rendkívül szimpatikus volt, hogy nem a lexika került középpontba. Épp ellenkezőleg, a szerző gondolkodásra buzdításon túl, konkrét módszertant is ad az olvasó kezébe, ezzel is gyakorlatiasabb vonalat víve az átadni kívánt történetek közé. Keresve a siker kulcsát, számtalan kérdés megfordulhat a fejünkben, de a legfőbb talán az, hogy “Biztos jó nyomon járok?” Bármilyen következtetésre is jussunk a könyv végére ebben a kérdésben, a lényeg, hogy legyünk arra nyitottak. Ha ez megvan, akkor már biztosan jó nyomon haladunk. Mindenképp érdemes egy kis füzetbe jegyzetelni a felvillanó gondolatokat és nézni a történetek közti hasonló elemeket. Tanácsos megállni, mondjuk fejezetenként és töprengeni rajta, vagy akár napi szinten csak 1-1 fejezetet elolvasni és hagyni, hogy érlelődjenek gondolataink.

Rengeteg felismerés futott át a fejemen mire az utolsó lapra értem. Számos remek tanács és gondolat merült fel, ami hatalmas erőt adott a következő egyetemi félévem előtt. Hibának tartanám, ha leírnám az általam felismerteket, hiszen magának az írónak se célja tőmondatokban megválaszolni az ahhoz hasonló kérdéseket, mint hogy „Mi a meggazdagodás titka?”. Rengeteg támpont kerül felsorolásra, sőt van olyan is, hogy Napoleon maga írja le a konkrét oldalt, ahol felismerhető.

Számomra rendkívül pozitív élmény volt elmerülni ebben a látásmódban, mondhatni betekintést nyertem a túlzott optimizmus fellegvárába. Annak ellenére, hogy ez korábban sem állt annyira távol tőlem, rengeteg múlt és jelenbéli történést más meglátásba helyez nálam.

Úgy gondolom, hogy sokszor a változástól való félelem miatt leszünk saját sikereink gátjává. Érdemes a legalapvetőbb dolgokban is megkérdőjeleznünk magunkat. Ha képesek vagyunk saját magunk legnagyobb kritikusaivá válni, azzal rájöhetünk, hogy fejlődésünk kulcsa abban rejlik, ha nem másokat, hanem saját magunkat tekintjük legyőzendő versenytársnak. Így ha magunkon felül tudunk kerekedni, lényegében bármilyen célunk elérhetővé válik az életben.

Kiemelt kép: pexels.com